Felhasznált, sőt bátorított ellenségek

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. január 14.

Diplomáciai jegyzet

Sajtóhírek szerint a rendőrség terrorcselekményként kezeli a robbanást, ami hétfő hajnalban történt egy Budapest XIII. kerületi bankfiókban. A közlemény szerint „a detonációt egy eddig ismeretlen szerkezetű és típusú robbanóanyag okozta”.

Múlt novemberben elkészült az Európai Bizottság mellett működő úgynevezett Radikalizáció-éberségi Hálózat (Radicalisation Awareness Network) értékelése két uniós tagország belső állapotáról, s arról a veszélyről, aminek az érintett két ország a terrorizmus szempontjából ki van téve. Meglepő módon Magyarországról és Görögországról van szó, nem pedig mondjuk Spanyolországról vagy Nagy-Britanniáról, ahol al-Káida-sejtek sok áldozattal járó terrortámadásokat hajtottak végre.

Az elkészült tanulmány – mely legvégső formát még nem öltött, tekintettel arra, hogy mind a magyar, mind pedig a görög kormány felháborodva utasította vissza a feltételezést, hogy társadalmaik ilyen veszélynek lennének kitéve – utal rá: nem külső támadásokról van szó, hanem olyan belső radikalizációról, aminek lehetőségét az érintett kormányok láthatóan fel sem mérték, felelőtlenül semmibe veszik.

A tanulmányt a Bizottság Belügyi Főigazgatósága, s ezen belül is Cecilia Malmström biztos rendelte meg, a szándékok pedig félreérthetetlenek. Az uniót nem csak az aggasztja, amit egy esetleges roma–magyar etnikumközi konfliktus vetíthet előre, tekintettel például a romagyilkosságokra, de az a radikalizálódás is, ami máris megteremtette a maga szélsőjobboldali-neonáci intézményrendszerét, s ami szemmel láthatóan az Orbán-kormányt kevésbé zavarja, mint bármilyen más kihívás.

A kormánynak tulajdonképpen tényleg van félnivalója egy objektív, a diplomáciai mellébeszélést mellőző elemzéstől s az arra épített uniós kritikáktól, valamint ajánlásoktól. Ezekből sok minden könnyen kiderülhet, különösen, ha azok esetleg visszamennének – és persze vissza is fognak menni – 2006-ig. Ez esetben a Belügyi Főigazgatóság könnyen arra a megállapításra juthat, hogy a mára Magyarországon jól berendezkedő szélsőjobboldali establishment a maga biztonságérzetét épp azzal a szereppel vásárolta meg az akkori Fidesztől, amit 2006 és 2007 válságos hónapjaiban a kormány és a főváros lakossága ellen elkövetett, s aminek a Fidesz nem csak puszta haszonélvezője volt, de talán megrendelője is.

Az elemzés hasonló következtetésekre juthat abból a tényből is, hogy az egyre szélsőségesebb devizahiteles megmozdulások szintén megkapták a Fidesz-kormány bátorító szimpátiáját a bankokkal szemben. A következmény ugyanaz, mint 2006-ot követően: a felhasznált, sőt bátorított, sajátként elismert szélsőjobboldali erők egy idő után túllépnek az utcai handabandázáson. Ha indulataik és kiemelt politikai érdekük úgy kívánja, cigány falvakba mennek gyilkolni, vagy feljönnek a fővárosba bankot robbantani.

A kérdés tisztán politikai.

A január 13-ára virradó hajnalon bekövetkezett bankrobbantás viszont rámutat arra: az Európai Bizottság Belügyi Főigazgatósága okkal gondolhatta úgy, hogy jó lesz utánajárni egy olyan helyzetnek, melyben egyre otthonosabban mozognak azok az elemek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy ismét anarchiába taszítsák a társadalmat. Nem először fordul elő ilyesmi, már az 1998-as választásokat megelőzően is történt hasonló a fővárosban. Április hatodika pedig csak karnyújtásnyira van.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.