Játék a tűzszünettel

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. július 31.

Diplomáciai jegyzet

A Hamász minden megállapodási tervezetet elutasít majd a jövőben is, kivéve azt az egyet, amelyhez sem Izraelnek, sem Egyiptomnak, sem a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, de még Iránnak sem fűződik érdeke. Legfeljebb a zavarosban halászó Törökországnak és Katarnak.

Mi értelme van a tűzszünetnek, ha a felek nem akarják betartani? Most, hogy a hadműveletek feltárták azt, amit az izraeliek amúgy is tudtak, de a világ nem, hogy milyen alagútrendszert alakított ki a Hamász az elmúlt öt év során közel-keleti és nyugati pénzekből, a zsidó állam elemi érdeke, hogy valamennyit megsemmisítse. Annál is inkább, mert ezek sokkal, de sokkal veszélyesebbek, mint a kilőtt rakéták. Mindehhez azonban idő kell és – bizony – rombolás.

Nem ennyire világos a Hamász érdekeltsége a harcok folytatódásában; a terrorszervezetnek katonai érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az izraeli hadsereg továbbrombolja létesítményeit, levadássza fegyvereseit, s felkutassa és megsemmisítse a megmaradt arzenált. A kezdeti cél, hogy intifáda robbanjon ki a rakétaeső nyomán, s ehhez a Jordán-parti palesztinok is csatlakozzanak, nyilvánvalóan illúziónak bizonyult. A Hamásznak minden nappal kevesebb és kevesebb ereje marad; ha Izraelnek ma le kellene állítania a hadműveleteket, akkor is újabb esztendőkre lenne szüksége a palesztin szervezetnek, hogy katonailag talpra álljon. Izraelben viszont úgy látják: itt az alkalom, hogy a Fatah-Hamász rivalizálásban a békére inkább hajlamos, vagy fogalmazzunk óvatosabban: a fegyveres akciókra képtelen Fatahot hozzák helyzetbe.

Jelenleg két tűzszüneti terv van forgalomban, melyeknek alaposabb elemzése iránymutató lehet nem csak a kibontakozás tekintetében, de arra vonatkozóan is, hogy milyen érdekeket is ütköztetett a Hamász támadása, s az arra válaszul megindult izraeli támadás.

Az egyik tűzszüneti tervet még Abdel-Fattah al-Sziszi egyiptomi elnök dolgozta ki, s annak céljait Izrael és Mahmud Abbasz, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke mellett Abdullah szaúdi uralkodó is osztja. Ennek fő célkitűzése a Hamász teljes lefegyverzése, így ez utóbbi nyilvánvalóan hallani sem akar róla.

A másik tervezet mögött nyíltan Törökország és Katar, mintegy a háttérben meghúzódva pedig Irán áll. Ennek a lényege, hogy Izrael oldja fel teljesen a Gáza köré vont blokádot, s emellett a Hamász megőrzi arzenálját.

Az izraeli hadsereg által Gáza köré vont szoros zárlat ellenére nagyon sok fegyver, illetve a gránátok és rakéták előállításához szükséges alkatrész jutott be Gázába, haditechnológiával együtt. A szállítók listája hosszú, a libanoni Hezbolláhtól Észak-Koreáig számos forrást gyanítanak, de így vagy úgy, Irán neve minduntalan felmerül. Egyesek szerint az észak-koreai szállítmányokat rajta keresztül továbbították, a Hezbollahtól származóak meg eleve Iránból jönnek. Az nyilvánvalóan kacsa – egyébként ezt csak a Hamász állítja –, hogy a rakétákat helyben gyártották volna, beleértve az alapanyagokat is. De tény, hogy nem tisztázott teljesen, honnan és hogyan kerültek be a területre a hadianyagok. Azt már korábban gyanították, hogy – az állandó ellenőrzés dacára – a tengeren keresztül olykor sikerült bejuttatni egy-egy nagyobb szállítmányt. És az izraeli hírszerzés azt is tudni véli, hogy a szigorú kairói parancsok dacára a Hamásznak vannak egyiptomi segítői.

Irán egyébként nem titkolja, hogy továbbra is támogatja Gáza terroristáit; ezen a héten Hamenei ajatollah erről egyértelműen beszélt. Őt megelőzően pedig az iráni Nemzetbiztonsági Bizottság feje, Kaled Mesaal biztosította telefonon a Hamászt, hogy számíthat a katonai segítségre. Hosszen Amir Abdolahian iráni külügyminiszter-helyettes a napokban Bejrutban is járt, hogy a segítség részleteit a Hezbollah vezetőjével, Hasszán Naszrallahhal megbeszélje.

Mindeközben Washington álláspontja nem teljesen tisztázott: vajon melyik béketervet is támogatja. Izrael egyértelműen azzal vádolja az amerikai felet, hogy Törökország, Katar és Irán oldalára áll, nem kis mértékben azért, mert kész ezt az árat megfizetni, hogy végre rendeződjenek az amerikai–iráni kapcsolatok. Több forrás úgy véli: a harcias teheráni nyilatkozatok csak a radikálisoknak szólnak, a Hamász nem kap több katonai segítséget, hisz Irán – ha más miatt is, mint az Egyesült Államok – szintén nagyon érdekelt a kiegyezésben.

Tény, hogy Washington nagy megkönnyebbüléssel fogadta a gázai konfliktus kezdetén előterjesztett, al-Sziszi féle béketervet, s csak azt követően nyilvánította ki, hogy nyitott egyéb megoldásokra is, miután azt a megállapodást a Hamász azonnal elutasította.

De ne legyenek illúzióink, a Hamász minden megállapodási tervezetet elutasít majd a jövőben is, kivéve azt az egyet, amelyhez sem Izraelnek, sem Egyiptomnak, sem a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, de tulajdonképpen még Iránnak sem fűződik érdeke. Legfeljebb a zavarosban halászó Törökországnak és Katarnak.

A szerző jelenleg a DK külpolitikai kabinetvezetője.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.