Nemrég látott napvilágot az orosz külügyminisztérium évi jelentése az emberi és polgári jogok globális helyzetéről. A gyakorlatot néhány évvel ezelőtt vezették be, illetve minősítette át a putyini vezetés, igazodva a nemzetközi standardokhoz. Hasonló jelentéseket a nyugati demokráciák és ezen belül elsősorban az Egyesült Államok kormánya évente szintén közzétesz. Lehet persze ironizálni a dolgon, ám nem érdemes, hisz a moszkvai vezetés is tisztában van vele, hogy jelentéseiket bárki tükörként tarthatja eléjük, ahogy az gyakorta megtörténik. Ugyanakkor tény, hogy e dokumentum sok tekintetben realisztikus képet fest a világról..
Az idei orosz külügyminisztériumi jelentés példátlan élességgel – és egyben példamutató realizmussal – írja le és minősíti az emberi jogok helyzetét Magyarországon. A közel ezer szavas, kifejezetten csak Magyarországgal foglalkozó rész hosszan ecseteli a büntetés-végrehajtási rendszer állapotát, majd kiemeli a cigányság – mint kisebbség – áldatlan helyzetét, amit az ENSZ szakosodott szervezete által megfogalmazott kritikák is állandóan napirenden tartanak. A magyar büntető jogalkalmazás számos strukturális hiányosságát szintén felsorolja a jelentés. Kifejti: „a gyűlölet alapján elkövetett bűncselekményeket a [magyar] büntetőjog nem minősíti, így ilyenformán nem is üldözi. 2010 novemberében az ENSZ emberi jogi bizottsága számára a jogvédelem helyzetének átfogó időszakos áttekintéséhez készült anyagokban a magyar civil jogvédő szervezetek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a kormányzat a gyűlölet-bűncselekményeket úgy kategorizálja, mint »általánosakat«, ahelyett, hogy besorolná azokat az etnikai csoportokkal szembeni gyűlölet alapján elkövetett bűncselekmények közé”.
A dokumentum szerint mélységes aggodalomra ad okot a magyarországi szólásszabadság helyzete is. „Minden tiltakozás ellenére a magyar parlament két új törvényt fogadott el a tömegtájékoztatási eszközökről 2010 szeptemberében és decemberében. Ezeket a jogszabályokat kritikával illették a helyi civil jogvédő szervezetek, a sajtó és a nemzetközi közösség is…”
Kirívó példa a Fidesz diktálta sajátos állameszme természetére az is, ahogyan a történelmet úgy igyekszik átírni, hogy a múlt számos, bűnös korszakát dicsőíti, a neki nemtetszőket pedig kriminalizálja. Mindezekre „úgy lehet tekinteni – minősít az orosz külügyminisztérium elemzése –, mint egyértelmű törekvésre, amely a Magyarországot a hitleri Németország oldalán háborúba vivő Horthy-rezsimet, valamint a »zsidó kérdés végleges megoldásában« aktívan részt vevő magyar fasisztákat egyszerűen rehabilitálja”.
A dokumentum szokatlan, nem csak keménysége, de stílusának keresetlensége miatt is. Számos megállapításával lehet vitatkozni, sőt, tekintettel arra, hogy Oroszország sem a makulátlan demokráciáról híres, a tényszerű megállapítások dacára az egészet – mint a képmutatás dokumentumát – akár pellengérre is lehet állítani. Ám ezt egy olyan állam semmiképp sem teheti, amely – épp a nyugattal szemben – nemrég még az orosz lehetőségekben vélte fellelni a megoldást a részben maga okozta általános válság orvoslására. A dokumentum főként azért tanulságos, mert leleplezi annak a honi politikának a hitványságát, amely haszonleső módon kapkod cinkostársak után, miközben ellenségnek tekint mindenkit, aki nem ilyen. Az orosz jelentéssel Orbán Viktor megkapta, amit érdemelt. És ráadásul azoktól kapta meg, akik semmivel sem különbek nála. Sőt, pont olyanok, mint ő maga.
