Rossz hír a terroristáknak – és másoknak is

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. július 26.

Diplomáciai jegyzet

Magyar – egészen pontosan: fideszes – szempontból az unió állásfoglalása nem is jöhetett volna rosszabbkor. Épp kibontakozóban van az Orbán-kabinet új keleti politikája, melyben fontos szerepet szántak Libanonnak, sőt számos jele van annak is, hogy kapcsolatokat keresnek a Hezbollah mögött álló Iránnal.

Az unió külügyminisztereinek július 22-i döntése alapján az EU a Hezbollah katonai szárnyát terrorista szervezetnek tekinti a jövőben. Ennek megfelelően befagyasztja fellelhető számláit, megtiltja az unió területén a szervezet számára a pénzgyűjtést, és beutazási tilalommal sújt minden olyan személyt, akit a szervezet tagjaként azonosítanak.

Az uniónak eddig nem volt ilyen egyértelmű állásfoglalása, gyakorlatilag a tagállamokra bízta, hogyan ítélik meg a Hezbollahot. Néhány ország – Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia stb. – nemcsak a katonai szárnyat tartja terroristának, hanem ekként tekint annak politikai vezetésére is, ami azért fontos, mert a Hezbollah kulcspozíciót tölt be a libanoni kormánykoalícióban.

Az európai döntés egyelőre csak szimbolikus, de első lépés lehet az egész szervezettel szembeni eddigi politika átalakulásában. Ugyanis a katonai és politikai szárny semmiképp sem választható el egymástól. A Bejrút egyik déli külvárosában lévő Hezbollah-központ első emeletén van a libanoni parlamentbe beválasztott Hezbollah-tagok, vagyis a „politikai szárny” irodája, míg a hetedik emeleten azoké, akik a „katonai szárnyat” alkotják. A „politikai szárny” intézi a „katonai szárny” külkapcsolatait, beleértve a források felkutatását és a külföldről érkező anyagi juttatások közvetítését. A „katonai szárny” végzi ugyanakkor a titkosszolgálati munkát a „politikai szárny” számára, beleértve az elhárító munkát, illetve a politikai döntések katonai megtámogatását. A szoros átfedések hosszan sorolhatók; vannak, akik úgy fogalmaznak: egyesek délben levetik a politikusi kék inget, hogy délután zöld ingben bombákat szereljenek és rakétákat szállítsanak.

Bár maga a Hezbollah nem sok fontosságot tulajdonít az európai döntésnek – „amerikai kézzel és zsidó tintával írt” verdiktnek minősítve azt –, a libanoni politikai elit aggodalmát jól kifejezi Michel Suleiman államfő szinte könyörgő nyilatkozata Brüsszel felé, melyben országa elszigetelődésétől tartva kéri a döntés mielőbbi felülvizsgálatát.

Az unió új álláspontjának kialakítása korábban megindult folyamatok eredménye; az Egyesült Államok és Izrael régen sürget egy efféle fordulatot, de Brüsszel nem volt hajlandó vagy nem volt képes rászánni magát erre egészen addig, amíg saját maga – azaz egyik tagországa – áldozatává nem vált a Hezbollah terrorista mesterkedéseinek. A hosszú, mintegy esztendőt felölelő, alapos nyomozás mára bebizonyította, hogy tavaly a bulgáriai Burgaszban végrehajtott buszrobbantás mögött, melyben több izraeli turista és egy bolgár sofőr is életét vesztette, a Hezbollah állt. Ugyanilyen nyomós oknak számított a külügyminiszterek állásfoglalásának kialakításakor a Hezbollah egyre jelentékenyebb szerepvállalása a szír polgárháborúban – a kormányzat, Bassár el-Aszad oldalán.

Magyar – egészen pontosan: fideszes – szempontból az unió állásfoglalása nem is jöhetett volna rosszabbkor. Épp kibontakozóban van az Orbán-kabinet új keleti politikája, melyben fontos szerepet szántak Libanonnak, illetve az abban egyelőre kulcsszerepet játszó Hezbollahnak, sőt számos jele van annak is, hogy kapcsolatokat keresnek a terrorszervezet mögött álló Iránnal. Orbán maga az elmúlt másfél évben többször járt Bejrútban, cikkünkre pedig, mely vitatta a kormány ebbéli szándéknak józanságát, a külügyminisztérium külön levélben reagált, figyelmünkbe ajánlva: az unió nem tekinti a Hezbollahot terrorista szervezetnek. Nos, gyorsan megjött a válasz: de, annak tekinti.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.