Rossz hír a terroristáknak – és másoknak is

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. július 26.

Diplomáciai jegyzet

Magyar – egészen pontosan: fideszes – szempontból az unió állásfoglalása nem is jöhetett volna rosszabbkor. Épp kibontakozóban van az Orbán-kabinet új keleti politikája, melyben fontos szerepet szántak Libanonnak, sőt számos jele van annak is, hogy kapcsolatokat keresnek a Hezbollah mögött álló Iránnal.

Az unió külügyminisztereinek július 22-i döntése alapján az EU a Hezbollah katonai szárnyát terrorista szervezetnek tekinti a jövőben. Ennek megfelelően befagyasztja fellelhető számláit, megtiltja az unió területén a szervezet számára a pénzgyűjtést, és beutazási tilalommal sújt minden olyan személyt, akit a szervezet tagjaként azonosítanak.

Az uniónak eddig nem volt ilyen egyértelmű állásfoglalása, gyakorlatilag a tagállamokra bízta, hogyan ítélik meg a Hezbollahot. Néhány ország – Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia stb. – nemcsak a katonai szárnyat tartja terroristának, hanem ekként tekint annak politikai vezetésére is, ami azért fontos, mert a Hezbollah kulcspozíciót tölt be a libanoni kormánykoalícióban.

Az európai döntés egyelőre csak szimbolikus, de első lépés lehet az egész szervezettel szembeni eddigi politika átalakulásában. Ugyanis a katonai és politikai szárny semmiképp sem választható el egymástól. A Bejrút egyik déli külvárosában lévő Hezbollah-központ első emeletén van a libanoni parlamentbe beválasztott Hezbollah-tagok, vagyis a „politikai szárny” irodája, míg a hetedik emeleten azoké, akik a „katonai szárnyat” alkotják. A „politikai szárny” intézi a „katonai szárny” külkapcsolatait, beleértve a források felkutatását és a külföldről érkező anyagi juttatások közvetítését. A „katonai szárny” végzi ugyanakkor a titkosszolgálati munkát a „politikai szárny” számára, beleértve az elhárító munkát, illetve a politikai döntések katonai megtámogatását. A szoros átfedések hosszan sorolhatók; vannak, akik úgy fogalmaznak: egyesek délben levetik a politikusi kék inget, hogy délután zöld ingben bombákat szereljenek és rakétákat szállítsanak.

Bár maga a Hezbollah nem sok fontosságot tulajdonít az európai döntésnek – „amerikai kézzel és zsidó tintával írt” verdiktnek minősítve azt –, a libanoni politikai elit aggodalmát jól kifejezi Michel Suleiman államfő szinte könyörgő nyilatkozata Brüsszel felé, melyben országa elszigetelődésétől tartva kéri a döntés mielőbbi felülvizsgálatát.

Az unió új álláspontjának kialakítása korábban megindult folyamatok eredménye; az Egyesült Államok és Izrael régen sürget egy efféle fordulatot, de Brüsszel nem volt hajlandó vagy nem volt képes rászánni magát erre egészen addig, amíg saját maga – azaz egyik tagországa – áldozatává nem vált a Hezbollah terrorista mesterkedéseinek. A hosszú, mintegy esztendőt felölelő, alapos nyomozás mára bebizonyította, hogy tavaly a bulgáriai Burgaszban végrehajtott buszrobbantás mögött, melyben több izraeli turista és egy bolgár sofőr is életét vesztette, a Hezbollah állt. Ugyanilyen nyomós oknak számított a külügyminiszterek állásfoglalásának kialakításakor a Hezbollah egyre jelentékenyebb szerepvállalása a szír polgárháborúban – a kormányzat, Bassár el-Aszad oldalán.

Magyar – egészen pontosan: fideszes – szempontból az unió állásfoglalása nem is jöhetett volna rosszabbkor. Épp kibontakozóban van az Orbán-kabinet új keleti politikája, melyben fontos szerepet szántak Libanonnak, illetve az abban egyelőre kulcsszerepet játszó Hezbollahnak, sőt számos jele van annak is, hogy kapcsolatokat keresnek a terrorszervezet mögött álló Iránnal. Orbán maga az elmúlt másfél évben többször járt Bejrútban, cikkünkre pedig, mely vitatta a kormány ebbéli szándéknak józanságát, a külügyminisztérium külön levélben reagált, figyelmünkbe ajánlva: az unió nem tekinti a Hezbollahot terrorista szervezetnek. Nos, gyorsan megjött a válasz: de, annak tekinti.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.