Maga itt a tánctanár?

A cég örökítése

  • Mérő László
  • 2009. július 23.

Egotrip

A gyerekeim egyszer lefutottak egy meredek hegyoldalon. Kiabáltam, hogy vigyázzanak, a lejtő közepe murvás, de csak annál vadabbul futottak. A nagyfiú futott elöl, és esett egy nagyot. Sírva fakadt, de már érkezett a húga, ő is rendesen eltaknyolt. ' is sírni kezdett, de amikor azt mondtam, na látod, hát hiába kiabáltam, durcásan megrázta a fejét, és elindult felfelé, hogy újra lefusson. A fiú csak sírt tovább. Erre (rossz szülői reflexszel) ezt találtam mondani: "Ne sírj, látod, a húgod sem sír már." Mire a kissrác arca egy pillanatra teljesen kitisztult, és így szólt: "Az egy másik gyerek." Majd keservesen sírt tovább.

A gyerekeim egyszer lefutottak egy meredek hegyoldalon. Kiabáltam, hogy vigyázzanak, a lejtő közepe murvás, de csak annál vadabbul futottak. A nagyfiú futott elöl, és esett egy nagyot. Sírva fakadt, de már érkezett a húga, ő is rendesen eltaknyolt. Õ is sírni kezdett, de amikor azt mondtam, na látod, hát hiába kiabáltam, durcásan megrázta a fejét, és elindult felfelé, hogy újra lefusson. A fiú csak sírt tovább. Erre (rossz szülői reflexszel) ezt találtam mondani: "Ne sírj, látod, a húgod sem sír már." Mire a kissrác arca egy pillanatra teljesen kitisztult, és így szólt: "Az egy másik gyerek." Majd keservesen sírt tovább.

A legtöbb ember, aki felépített egy hosszabb ideje működő sikeres céget, azt szeretné látni, hogy a gyereke voltaképpen ő, csak épp harminc évvel fiatalabb kiadásban. Pedig "az egy másik ember", más képességekkel, más ambíciókkal, és egészen más, eleve harminc évvel későbbi világszemlélettel. A cég óhatatlanul változni fog, ha átveszi. Jó vagy rossz irányba, de másmilyen lesz.

A másik oldalon sem könnyebb az élet. A családfa árnyékában nehezen találja az ember a helyét a nap alatt. Gyakori eset, amit magamban "Kohn fia effektus"-nak nevezek a viccbeli Kohn fiáról, aki nagyobbat akart fingani, mint az apja, és összeszarta magát. Nem könnyű egy sikeres, produktív apa gyerekének lenni.

Még bonyolultabb a helyzet, ha több gyerek is van. A testvér csak akkor nem probléma, ha valaki egyke. Probléma a cégalapító atyának (vagy anyának), és probléma mindegyik gyereknek, mint ahogy a fiam tízévesen oly bölcsen beleverte az orromat. Ha több gyerek is beleszáll a cég működésébe, az lépten-nyomon olyasfajta problémákat vet fel, mint a mi kis hegyoldali jelenetünk. De felvetődnek egészen másfajta problémák is.

A családban a gyerek elfogadása feltétel nélküli, egy munkahelyen nem lehet az. A cég szempontjából a lehető legrosszabb, ha valaki privilégiumokat vagy extra juttatásokat kap pusztán azért, mert a papája az, aki. Akkor már inkább kapja a juttatást mondjuk a Lucky Sperm alapítványtól - társadalmilag ez sem igazságosabb, de legalább a cég működését nem zavarja meg.

A cég jövője szempontjából a legrosszabb előjel, ha az alapító atya egy szentimentális pillanatában így sóhajt fel a fiának: "Egyszer majd mindez a tiéd lesz." Ha a gyerek már egy ideje a cégben dolgozik, és van is ambíciója továbbvinni a céget, akkor egy ilyen szentimentális sóhajt ugyanúgy dekódol, mint ahogyan a pszichológusok tennék. Ezek a szavak valójában ezt jelentik: "Igen, majd a halálom utáni napon." Különösen, ha a fiú elképzelése a cég jövőjéről nem teljesen azonos az apjáéval. Ha ezután a gyerek továbbra is töretlenül motivált és ambiciózus tud maradni, akkor nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy alkalmatlan a cég vezetésére, és a cég az alapító távozása után gyors hanyatlásnak fog indulni.

Magyarországon a legtöbb cég a rendszerváltás körül alakult, és az alapítók többnyire harmincas, negyvenes éveikben jártak akkoriban. Nem csoda hát, ha a felmérések szerint a következő öt éven belül a most sikeresen működő családi vállalkozások (a kicsiktől az egészen nagyokig) mintegy kétharmadában aktuálissá válik az utódlás problémája. Ez a koncentrált váltás a magyar gazdaság egyik legkeményebb szerkezeti problémájává válhat, mivel több százezer munkahely sorsáról van szó.

Amerikai vizsgálatok szerint az ottani sikeres kis- és középvállalkozások mintegy harminc százaléka nem éli túl az alapító távozását. Többnyire azok élik túl, amelyekben az alapító idejében elkezd gondoskodni utóda felkészítéséről a feladatra - és ez a felkészítési idő általában 3-5 év szokott lenni. Ennyi időt vesz igénybe ténylegesen minden információt átadni a cégről, azokat is, amelyek csak az alapító fejében vannak meg, és még inkább azokat, amelyek még ott sincsenek meg pontosan végiggondolt formában, hanem inkább csak érzések, intuitív gondolatmorzsák, amelyek azonban a cég sikeres működését legalább annyira meghatározzák, mint a tudatos, okos vezetői döntések.

Vannak persze kivételek is. Thomas Watson, az IBM alapítója képes volt akár kifejezetten a vállalatban eredményesen dolgozó fia ellenében is fellépni, csak hogy vezető pozícióját megtarthassa. Időnként direkt a másik, jóval szerényebb képességű fiával versenyeztette az utódnak alkalmas fiát, hogy ezáltal gyengítse "ellenfelét". Végül szinte az utolsó leheletével adta át a vezetést a fiának, a cég mégis sikeresen túlélte mindezt. Ez azonban csak a szabályt erősítő kivétel.

Amelyik cégalapító 65-70 éves koráig nem vonul vissza, az önként már nem is fog. Pszichológiai szempontból ez teljesen érthető: a cégalapító nem akar arra gondolni, hogy vállalkozása valamikor majd nélküle fog tovább haladni. Ha ezzel a gondolattal nem akar vagy nem tud megküzdeni, az nem baj, joga van hozzá. Csak az a fontos, hogy tegye ezt idejekorán teljesen egyértelművé minden szereplő számára, hogy azok tudjanak mivel számolni. Ha ezt nem teszi meg, akkor a cégnek nagyon kicsi lesz az esélye arra, hogy túlélje a távozását.

Ha viszont az alapító visszavonulási szándéka tényleg komoly, akkor rengeteg tennivaló akad. Meg kell szervezni, hogy ami korábban a gyerek "homokozója" volt a cégen belül, annak a tanulságaival tényleg átvehesse a teljes cég vezetését: el kell indítani a cégátadás 3-5 éves folyamatát. Mivel ez automatikusan a cég szerkezetének, stratégiájának, működési módjának jelentős változásával jár, külső erőforrások, például képzett üzleti coachok is sokat segíthetnek a folyamat sikeres, viszonylag zökkenőmentes levezénylésében.

A siker legfontosabb feltétele, hogy a cégalapító mélyen átérezze: most dől el, mennyire sikerült maradandót alkotnia. Most a cégalapító számára kell kitalálni egy vadonatúj homokozót, amiben boldogan elvan úgy, hogy közben nem telepszik rá teljes alapítói súlyával a cégre, amelyet már nem ő vezet. Ezt a homokozót úgy kell kialakítani, hogy egyrészt valóban fontos legyen a szerepe a cég életében, másrészt eléggé független legyen a cég napi működésétől. Csak így érhető el, hogy az összes több évtizedes szülő-gyerek konfliktus, ami a cég működését akár tudat alatt is gátolhatná, végleg elsüllyedjen ebben a homokozóban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.