Nehéz elképzelni, mi történt volna, ha a tizennyolcadik század végén Franciaországban diadalmaskodik a forradalmi építészet, és esetleg egészen a jelenkorig irányadó marad a világon. Ez többek között azt jelentené, hogy az elsősorban Ledoux, Boullée, valamint Lequeu nevével és fantasztikus terveivel fémjelzett irányzaton belül ma is eleven lehetne az "architecture parlante", azaz a beszélő építészet. Claude-Nicolas Ledoux például ennek szellemében az arc-et-senans-i királyi sólepárló egyes házait a foglalkozások jellemző jegyeiből kiindulva tervezte meg, így áll a favágó háza rönkutánzatokból, így folyik át a víz a folyamőr házán, és a gyönyörök háza is ezért olyan formájú, amilyen. Valóban nem könnyű vizualizálni, milyen lenne ma egy adótanácsadó vagy egy rúdtáncosnő otthona, de a labdarúgók esetében ilyen nehézség nem merülne fel, hiszen eredeti formának ott a futball-labda.
Bár a forradalmi építészet ma már csak történelem, futball-labda alakú házak igenis vannak. A holland építész, Jan Sonkie például Malawiban épített magának egy hatszögformákból álló, focilabdára emlékeztető, kívül fém-, belül faházat, amely három méter magas téglatalapzaton áll. A tervező egyébként saját bevallása szerint szenvedélyes futballrajongó, de a sok tervezéstől nem jut ideje meccsnézésre. Szintén focilabdára emlékeztetnek a Barier típusnevű, akár a vízen is lebegő, földrengésbiztos lakóházak, amelyeket öt évvel ezelőtt mutattak be Japánban. A Bariert ma több méretben is árusítják: a legkisebb egy kutyaól, a legnagyobb labdában viszont a konyha, a nappali és az étkező mellett a gyerekeknek a külön karaoke-terem is elfér.
A labdarúgó házának témája tulajdonképpen nem is a japánok, hanem egy angol miatt lett napjainkban újra aktuális. Nemrég publikálta ugyanis a világsajtó Gary Neville új otthonának terveit. A Manchester United 35 éves, kiöregedőben lévő hátvédje csapattársaihoz hasonlóan időről időre meglepi ugyan a bulvárlapokat egy-egy újabb hajlékának méretével vagy árával, de mostani beruházása már az építészeti és környezetvédelmi lapok és honlapok ingerküszöbét is átlépte. Neville valahol a Pennine-hegységben egy igencsak környezetbarát ház tervezésére kérte fel a Make építészirodát. A terv szerint Neville és családja a föld alá költözik, egy olyan létesítménybe, amelyet majdnem mindenütt zöldtető borít, s amelynek formája felülről leginkább virágszirmokat idéz. A helyiek szerint a terv a Teletubbies-babák otthonára emlékeztet, bár ha minden igaz, Laa-Laa, Po és társaik soha nem foglalkoztak a zéró emisszió problémájával. Némi visszalépést jelent, hogy míg három évvel ezelőtt Neville olyan házat építtetett, amelyben 12 hálószoba fért el, addig most - talán környezetbarátságból - megelégszik néggyel, s nem szól a fáma a korábban elengedhetetlen golfpálya, mozi, medence és istálló sorsáról sem.
Neville most a publicitás szempontjából még a világ leghíresebb futball-lakás-tulajdonosával, egykori csapattársával, David Beckhammel szemben is lépéselőnybe került. Mert hát hol van már a Beckingham Palace vidéki fényűzésének néhány évvel ezelőtti hírértéke, kit érdekelnek a Los Angeles-i luxusvilla adatai? A jelenleg egy milánói hotelben lakó Beckhamet persze nem lehet ilyen könnyen leírni. Míg tavaly Thaiföldön épített háromszintes, 4000 négyzetméteres rezidenciát, ahol saját partszakasszal rendelkezik, addig idén már azt tervezi, hogy megvásárolja George Clooney házát, és családjával a Comói-tó partjára költözik.
Ha a karrier szempontjából nézzük, és nem feltétlenül a Beckham családdal példálózunk, a híres labdarúgó élete során alapvetően háromféle lakhelyen él. Gyermek- vagy ifjúkori lakóhelye gyakran szegényes - a brazilok vagy az afrikaiak esetében ez szinte kötelező. A pályafutás kezdetén elindul az ideiglenes lakások véget nem érő sorozata, ideális esetben egyre emelkedő komfortfokozattal: albérletek, hotelek, az egyesületek által nyújtott villák, valamint a közös szobák az edzőtáborban. A nagy labdarúgó általában karrierje csúcsán vagy azon is túl szerzi meg végleges lakását (és egyéb ingatlanjait), s ez jelentheti vándorévei után a nyugvópontot - talán épp ott, ahonnét elindult.
A lakóhelyek effajta sorát Anthony Yeboah, az egykori nagyszerű ghánai csatár is végigjárta. Kilencgyermekes szegény család sarjaként első éveit szülővárosában, Kumasiban töltötte, 1988-ban igazolt - első, külföldön született fekete bőrű labdarúgóként - Németországba, az FC Saarbrückenbe. Fénykorát az Eintracht Frankfurtnál élte meg, a Bundesliga gólkirálya lett, és akkora népszerűségre tett szert, hogy külön rajongói klubja is alakult, "Yeboah tanúi" néven. A városban szép lakásba költözött, itt látogatta meg a Kicker egyik újságírója, aki belépve megjegyezte: Yeboah úgy rendezkedett be, mint egy német mintapolgár. A ghánai csillag egy kérdéssel válaszolt: "Miért, maga szerint tábortüzet kéne raknom a nappaliban?" Yeboah később a Leedsnél és a Hamburgnál töltött sikeres éveket, majd rövid katari levezetés után visszaköltözött Ghánába, ahol ma két hotel boldog tulajdonosa.
Magyarországon a labdarúgók lakáshelyzetének alakulása talán nem írható le ennyire egyértelmű ívvel. A külföldre szerződött játékosok otthonaiba néha bepillanthatunk egy-egy riport nyomán, de a hazai - keskenyvágányú, helyiérdekű - sztárok lakóhelyéről keveset tudunk. Pedig egy átfogó elemzés biztosan tanulságos lenne, ahogy még ma is sok mindent elmond a korról a Zsolt Róbert Labdarúgók, sportolók című, 1978-ban megjelent kiváló szociográfiájában ismertetett felmérés, amely az NB I-es labdarúgók lakásviszonyairól közöl statisztikát. Ezek szerint a 256 vizsgált futballistának csak néhány százaléka vásárolta a lakását, a többi az egyesületétől kapta; mindössze 14 százalékuk lakott háromszobás vagy annál nagyobb lakásban, két budapesti és 12 vidéki focista otthonában nem volt folyóvíz, 17 lakásból a fürdőszoba is hiányzott. Nem tudjuk, de érezzük, hogy a hetvenes évek óta nagyot változhatott a helyzet; Nyilasi például már biztosan nem lakik mellettünk, a kelenföldi szalagházban, ahol a mi panelünk pont olyan volt, mint az övé - és a labda is pont úgy döngött a lépcsőházban, mint nálunk.
Építészettörténészek szerint egyébként a forradalmi építészet nem halt el, hanem közvetve hatást gyakorolt Fourier falansztergondolatára is.
