David Attenborough a BBC-nek készített filmsorozatában - Az élet megpróbáltatásaiban -, amelyben a lét- és fajfenntartás metódusait mutatja be az állatvilágban, a téma borzalmaihoz illő szenvtelen eleganciával, többek közt a pecking orderről is megemlékezik. A pecking order, avagy csípésrend bizonyos madárpopulációkban, például a tyúkok között, a társadalmi hierarchiát jelzi - az erősebb megcsípi a gyengébbet, az félrekotródik, a nála gyengébb fejére koppint és így tovább -, s ennek nyomán aztán az angol nyelvben mindenféle emberi társadalmi hierarchiát is jelöl. Magyarul nem használatos ugyan, de mint botcsinálta neológus és útirajzíró, ezennel javaslom bevezetését, különös tekintettel hazánk érintettségére. A pecking order egyik alfaja ugyanis a felcsípési rend, amelynek tanulmányozása közben egy különös magyar vonatkozásra figyeltem fel. Hogy ugyanis a magyar nők igen kelendők New York bizonyos etnikai mélységeiben.

David Attenborough a BBC-nek készített filmsorozatában - Az élet megpróbáltatásaiban -, amelyben a lét- és fajfenntartás metódusait mutatja be az állatvilágban, a téma borzalmaihoz illő szenvtelen eleganciával, többek közt a pecking orderről is megemlékezik. A pecking order, avagy csípésrend bizonyos madárpopulációkban, például a tyúkok között, a társadalmi hierarchiát jelzi - az erősebb megcsípi a gyengébbet, az félrekotródik, a nála gyengébb fejére koppint és így tovább -, s ennek nyomán aztán az angol nyelvben mindenféle emberi társadalmi hierarchiát is jelöl. Magyarul nem használatos ugyan, de mint botcsinálta neológus és útirajzíró, ezennel javaslom bevezetését, különös tekintettel hazánk érintettségére. A pecking order egyik alfaja ugyanis a felcsípési rend, amelynek tanulmányozása közben egy különös magyar vonatkozásra figyeltem fel. Hogy ugyanis a magyar nők igen kelendők New York bizonyos etnikai mélységeiben.

A 42. utca tegnapi csúcstechnológiában utazó zsibárusai olaszok, indiaiak és mexikóiak vagy egyéb hispanicok, azaz spanyol ajkúak. Bocsánat a szóért, de ők a középbarnák itt New Yorkban; társadalmilag is középen vannak, retailerek, kétes tisztességű kiskereskedők - ezzel a fekete gettókban nagyurak, az elegánsabb részeken pedig jó erősen fogódzkodnak a középosztály küszöbébe. A középbarnák imádják a magyar nőket. Szépek és hűségesek, mondja Juan, elad nekem egy doboz floppyt, 15 dollárt fizetek - nem 7-ért vettem legutóbb Verbatimot a Village-ben? -, látom rajta, hogy azt gondolja: meg aztán olyan naivak is, rám kacsint, "szep vad", mondja, és megkérdezi, hogy ráérek-e este. Eggyel arrébb Charlie hosszú beszélgetésbe bonyolódik velem magyarul, a magyar nőjétől tanulta, de az sajnos hazament egy hete, a főnökei hitetlenkedve figyelik, mindeddig meg voltak győződve róla, hogy Charlie csak ugratja őket ezzel a halandzsa-nyelvvel. A következő középbarnánál támadásba megyek át, és amikor megkínál cukorkával, rögtön közlöm, hogy férjnél vagyok. Mérlegeli a helyzetet. Nem baj, attól még elmehetünk vacsorázni. Különben pedig biztos vannak itt magyar barátnőim. Nem mutatnám be egynek?

This is my phone number. Give me a call, give me a chance.

Ezek a kalandvágyó magyar lányok jóformán tökéletesek. Csinosak, szeretnek flörtölni, örülnek a náluk pénzesebb és ügyesebb protektornak, nincsenek verekedős bátyjaik, vagy nincsenek jelen, semmi kifogásuk a machismo ellen, hajlandók vacsorát főzni, az önérzetüket nem a feminista brosúrákra alapozzák, nemigen hallottak a férfi-nő különbségtétel dekonstruálásáról és a gendered body körül folyó konstruktivista versus esszencialista vitáról, továbbá a sexual harassment jogi vonatkozásairól, de ha hallottak is, csak elfintorították a csinos kis orrukat, ezen túl pedig viszonylag kevés pénzbe kerülnek és nem csapnak akkora hűhót a szüzességük körül. Továbbá fehérek, sőt nemegyszer szőkék. Egy bajuk van: hogy egy idő után hazamennek, akkor pedig az ő csúf, kövér machóik egyedül maradnak, és legalább egy hétig kell halászniuk, míg a következő sweetyt sikerül kifogni abból a zavaros etnikai áramlásból, amely a 42. utca környékén koptatja az aszfaltot és a márványt.

Export-import. Megmondta már Lévi-Strauss is, hogy a nőcsere fontos kultúraközi kommunikációs eszköz.

Magyarország feminizmust importál és sweetheartokat exportál.

A felcsípési rend lényege, hogy az ember lehetőleg ne válasszon kategórián alul - ezt régebben mésalliance-nak hívták azok, akiknek körében dívott -, persze kategórián felül se, mert akkor megjárhatja. Úgy tűnik, hogy a világtörténelmi index New York-i alakulása szerint jelenleg Kelet-Európa női a fejlődő világ férfiainak kategóriájába tartoznak. Plusz-mínusz olasz maffiózók. Ebből minden bizonnyal figyelemre méltó és komor futurológiai következtetések adódnak, amelyeket itt nem vonnék le, hiszen az én feladatom a filozofálás, amely most veszélyesen közel sodort a férfi és a nő örök aszimmetriájának kérdéséhez. Vagy örök szimmetriájának kérdéséhez?

Nem, azt hiszem, nincs erőm ahhoz, hogy a fennmaradó 15 sorban felvessem, kibontsam és megnyugtatóan lezárjam ezt a kérdést. És különben is - kérdés ez egyáltalán?