Seres László: Dekóder

publikálva
1997/43. (10. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Még szerencse, hogy van élet a népszavazás és az Alkotmánybíróság után, különben ugye mivel foglalkoznánk, ha lecseng az aktuális botrány. Úgy november végén, amikor már jól leszavaztunk a NATO-ra, senki sem firtatja majd a koalíció válogatott etikátlanságait, alkotmányosan aggályos kapkodásait; senki sem kérdezi meg Göncz Árpádtól, hogy is gondolta ezt a két napig tartó látszatmérlegelést; senki sem szembesíti majd a Fideszt az alkotmányon kívüliség vészforgatókönyvével. Lecseng majd ez is, ahogy az olaj-, a Nyírfa- és a Tocsik-ügy sem érdekel már senkit. Aztán néhány hét múlva, télvíz idején, amikor érdeklődés hiányában érvénytelen lesz az egy igenes földügyi népszavazás, talán már a Nagy Frigyes sem tudja, miért is kellene módosítani a földtörvényt, és az kinek is lenne jó. Pszeudohírek, álbotrányok és virtuális történések mossák majd tisztára az agyunkat, hogy abszolút ne tudjuk, mit is kéne tudnunk.

Még szerencse, hogy van élet a népszavazás és az Alkotmánybíróság után, különben ugye mivel foglalkoznánk, ha lecseng az aktuális botrány. Úgy november végén, amikor már jól leszavaztunk a NATO-ra, senki sem firtatja majd a koalíció válogatott etikátlanságait, alkotmányosan aggályos kapkodásait; senki sem kérdezi meg Göncz Árpádtól, hogy is gondolta ezt a két napig tartó látszatmérlegelést; senki sem szembesíti majd a Fideszt az alkotmányon kívüliség vészforgatókönyvével. Lecseng majd ez is, ahogy az olaj-, a Nyírfa- és a Tocsik-ügy sem érdekel már senkit. Aztán néhány hét múlva, télvíz idején, amikor érdeklődés hiányában érvénytelen lesz az egy igenes földügyi népszavazás, talán már a Nagy Frigyes sem tudja, miért is kellene módosítani a földtörvényt, és az kinek is lenne jó. Pszeudohírek, álbotrányok és virtuális történések mossák majd tisztára az agyunkat, hogy abszolút ne tudjuk, mit is kéne tudnunk.

Nagy valószínűséggel megjósolható az is, hogy néhány közérdekű médiastílgyakon kívül az sem lesz sokáig téma, ami a napokban kiderült: van Magyarországon egy város, amelynek etnikai kisebbsége nálunk hamarabb kerül NATO-közelbe. Székesfehérvárott az önkormányzat úgy döntött, kiszolgált boszniai SFOR-konténerekbe költöztet 73 romát a Rádió utca 11-ből, akik ily módon már az első kör előtt csatlakozhatnak az euro-atlanti integrációs szervezethez. A TV 2 hírműsora szerint a prosperáló város önkormányzata "végső megoldásról" beszélt, amelynek német eredetijét nyelvi és generációs okokból valószínűleg nem ismerik, de nem is kell ismerniük, hiszen ők a gettósítást értik "végső megoldáson", gázról egyelőre nincs szó, csupán egy szögesdróttal körbevett, éjjel megvilágított, kutyamenhely melletti telepről.

És pontosan itt van a kutya elásva: a környékbeli jónép ugyanis egy ideje mérgezi a városi kutyákat, amelyek kínok közt pusztulnak. Mi lesz, ha a derék helybéliek, akik máris tüntetnek a cigányok odaköltöztetése ellen, egy szép téli napon a lízingelt SFOR-konténerekben lakó cigány gyerekeket elégelik meg számszakilag? Erre az alkotmányon kívüli helyzetre kinek van vészforgatókönyve?

Milyen érdekes, hogy míg NATO- meg földügyben arról folyik a politikai és a médiavita, milyen módon szólhatna bele a nép a saját életébe, a róla szóló fontos döntésekbe, addig a fehérvári házfoglaló romák nem alanyai, csak tárgyai a róluk szóló döntéseknek; egyáltalán nem szempont, hogy esetleg ők is akarhatnak valamit, pláne, hogy "jogsértéseket követtek el", hogy "a szociális lakásokból nem sokat hagytak", és ezzel a Magyar Jogállam nevű monopolyban elvesztették a játékot, de legalábbis a jogaikat és a méltóságukat. Az egyik roma családapa, aki a kilakoltatásról szóló döntés előtt még családja és önmaga megölésével fenyegetőzött, másnap már nyugodtan álldogált a kamera előtt, látszott, hogy erősen mérlegelendő szempontnak tartja a szabadság elvesztésével járó higiéniai helyzetjavulást.

A szegregációról és apartheidről beszélő jogvédőket személyesen a "közegészségügyi válsághelyzetre" hivatkozó polgármester hallgattatta el az önkormányzat ötórás ülésén, elvégre tényleg, rohan az idő, nem lehet minden hülyeséget végighallgatni. Kaltenbach ombudsman ugyan közölte, vizsgálatot indít az ügyben, de amíg ez az ügy médiailag eljut a sátoraljaújhelyi fázisba, addig még sok kutyatetem lefolyik a csatornán. Viszont fellendül majd a helyi konténerlízing-üzlet, felvirágzik a nagy múltú magyar szögesdrótipar ("hajrá, hazai!"), és talán hamarosan kiírják az első lágerőr- és kápópályázatokat a Magyar Közlönyben. Anélkül nincs végső megoldás.

publikálva
1997/43. (10. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk