Az előző Fájlövéssel jócskán túllőttem a célon: golyóérett firkászokban nem sok kárt okozott, viszont néhány harcostársam fájlon lőve érezte magát. Úgy jártam, mint az ercsi őrmester a minap: fröcsköl körülöttem az agyvelő, a fene gondolta, hogy a csúzli töltve van. Bocsesz. Ilyesmi sajnos előfordul, ha valaki meghúzza a ravaszt, mentegetőzni felesleges, lövöldözni viszont muszáj, legalább virtuálisan. A túlsúlyos egónak a személytelenre szocializált kisbetűs ének között ebben az országban ugyanis csak kétféle trip kínálkozik: beáll a sörbe, nyugszik, asszonyt verve, piában ázva, prozacon csámcsogva szenveleg erőltetetten lazán, vagy felszívja magát, levágatja a haját, és lőfegyverekkel teli sporttáskával kick-box-edzésre jár. Az utóbbi addig ugrál, míg laposra nem verik. Született vesztesek és született gyilkosok: isten szétválogatja majd.
A sorozatgyilkosok az Interneten igen népszerűek: a serial killer kulcsszót megadva egy nagyobb keresőszervernek, kapunk vagy nyolcvanezer találatot. Rögtön az első a "serial killer hit list" (http://www.tdl.com/"kitty/seriala.html), amelyből kiderül, hogy a bajnok Pedro Alonso Lopez, az Andok réme, aki egy időben hetente háromszor, összesen legalább háromszázszor ölt fiatal lányokat. Elfogása után nem hittek neki, ötven sír után már igen. Az örökranglista második helyén foglal helyet Henry Lee Lucas és Ottis Toole, a nekrofil-kannibál páros (több mint kétszáz darabolós ölés, történetükből film is készült: http://www.goodnet.com/movies/confess.html), de lépjünk tovább. A "should be serial killer" oldalon szavazhatunk, hogy szerintünk ki lehet titkos sorozatgyilkos a híres személyiségek közül, és elgondolkodhatunk a lapgazda eszmefuttatása fölött, miért és hogyan lettek a sorozatgyilkosok a popkultúra bálványai. Nem ő az egyetlen, aki felfigyelt a trendre, az alt.culture lexikon (http://www.altculture.com/site/entries-apilot/serialxkil.html) Joyce Carol Oates sorait idézi: "A sorozatgyilkosok korunk hátborzongatóan ünnepelt nemes vademberei...", és utal A bárányok hallgatnak és a Született gyilkosok kasszasikerére. Még diplomamunkát (http://www.jurai.net/"patowic/genesis.html) is írt róluk egy Jeremy Dean Anderson nevű, pszichológus és antropológus végzettségű fegyverbarát rendszergazda, hát nem csodálkoznék, ha róla hallanánk még valamit. Magyar sorozatgyilkosról egyelőre nem tud a mátrix, a digitális örökkévalóságban jelenleg az egyetlen hazai csirkefogó (ha a pártok honlapjai körül nem nagyon kattintgatunk) egy Orendi János (ál)nevű állítólagos hangszerkészítő (http://www.interchg.ubc.ca/ellisw/janosorendi.html), aki áprilisban nagyon átverte a lapgazda Ellis Weant, egy kanadai szólótubást.
A sorozatgyilkosok gonosz emberek, mint kutyában a pitbull, macskában a tigris, korunk hősei. A tanulság csak annyi, hogy Werther önfarkába harapó szentimentalizmusának kora végleg lejárt: Romeo és Júlia helyett Mickey és Mallory rulez, a huszonegyedik század olyan lesz, mint a vadnyugat. Neurománc, inkább mánia, mint depresszió, inkább én-terrier, mint mézeskalácsszívek, és ha valahol túl sok már a feszkó: elektrosokk helyett fájlövés.
