Egotrip

A Fidesz - MPP szellemi élcsapata, kiváltképp a jogértelmezésben és jogalkotásban, valamint a könyvelésben jártas egyedei napról napra jobban lenyűgöznek kreativitásukkal. Ijedten észlelem, amint a kezdeti bosszankodást lassan a csodálat váltja föl bennem.

Nem bíró ő, kikéri magának - játékvezető. Sporttárs. Társ a játékban, nélkülözhetetlen, illetve. A Budafokot egyszer tudtuk legyőzni, hála a bírónak, ki nem jött el. Az ellenfél edzője vezette le a meccset, beleegyeztünk, miért ne. Ítélt a javunkra egy tizenegyest, megadta lesgólunkat, érvénytelenítette csapata szabályos gólját. Sajátos pedagógiai cél lebeghetett szeme előtt, attól nem látott. És meg se verték.

E sorok írója immár vagy nyolc évvel ezelőtt bátran kiállt amellett, éppen ezeken a hasábokon, hogy legfőbb ideje beterjeszteni parlamentünk elé az állatkerti törvényt, hogy nemzetünk ezen kincsei, különösen pedig a főváros ékköve, ne válhassanak áldatlan politikai csatározások martalékává, hogy végre szabályozva legyen társadalmi életünk ezen területe is.

Nagyon nehéz elhinni, hogy a nyelv mennyire nem logikus. Egyrészt a saját kategóriáit rendre fölrúgja, például szív-szívnek, ha főnév, de szív-szívnak, ha ige. Az utóbbi megsérti a magánhangzó-harmónia elvét, mert magas magánhangzójú tőhöz (szív) mély hangú rag illeszkedik. (Illetve nem illeszkedik.) No jó, mondhatnánk, ez egyszerű rendhagyóság, semmi sem tökéletes, a február is kilóg, csak huszonnyolc napos, pedig minden hónap harminc vagy harmincegy. A rendhagyóság a rendszer fricskája, mely nem kérdőjelezi meg magát a rendszert.

Először még nagyon tetszett, amikor Einstein azzal érvelt bizonyos határozatlansági tényező ellen, de egyáltalán, maga az érvelés, szóljon az bármi ellen: hogy tudniillik Isten nem kockajátékos. Ennek megvolt a maga húzása a nyelv felé, ami azt éreztette legott, hogy vannak mondatok, amik a világegyetemmel egyenrangú beszólások bírnak lenni. De ahogy egyszersmind bebizonyosodott, hogy Isten mégiscsak kockajátékos (működik a fizikában a határozatlansági elv), sőt a lovira is jár, hát éppen ez, hogy ez a kijelentés az összes szép bölcsességével alkotóelemeire bomlott szét, nagyon-nagyon furcsa alapérzésem támadt a bölcsességek iránt. Aztán pedig, ha már adatik, próbáltam lekövetni az Isten nem kockajátékos bomlását nálam.

1992-93 telén én még az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója voltam. Akkor még buzi is voltam, s a Homoszexuális Főiskolások és Egyetemisták Baráti Körének (HFEBK) plakátjaival aktivistáskodtam. Még nem ifjúfasiszták lakták a Szolidaritás Szakszervezetnek a Forgách utca 18. alatti helyiségét, hanem a Budapesti Anarchista Csoport, a Feminista Hálózat, az Antifasiszta Akció - és a HFEBK.

Fura egy nép vagyunk. Díjazzuk azt az embert, aki drákói szigorúságú rendszerváltó programjával az utcára lökött minket, engedve csődbe menni akolmeleg munkahelyünket, miközben lepfújoljuk azt, aki az egyensúly helyreállítása miatt húzta szorosabbra nadrágszíjunkat. Aki meg semmi fájdalmat nem okozott, arra nem is emlékszünk igazán.

Hallom, lefogytál. Olvasom, nem iszol. Hiába vittem be hát az unikális kisgömböcöt a szerk.-be, te már seholse, fogytál, éppen. A Fehér úton, majd végig, a metrón, én ökör, lassacskán berúgtam, egyedül kortyolgatván. Milyen jó lenne, ha, gondoltam. Ülnénk a Szép utcában, előttünk pár kupica érdi rettenetes. Nem is. A Nyugatiban, a ceglédi váróban, te, Szily meg én, három király, várnánk Kereszturyt - én Unicumot, Szily tequilát, te kis dobozos alkoholmentes Holstent. A ceglédi váróban nem is adnak, nem is csinálnánk, semmit. Várnánk, míg befut a Hajdú Intercity, s vele a debreceni személy.

A múlt héten annyi sóletet ettem - mesélte Misi a kerti összeröffenésen a krumplis zsákok mögött -, hogy amikor délután lementem a termálba áztatni öreg csonkjaimat, a hátam mögött a medence szélén már gyülekeztek, hogy majd a helyemre ülhessenek, mert a fölszálló testesebb buborékokból úgy nézett ki, a medencének kizárólag ezen a pontján élményfürd› működik. De amikor kiszálltam a medencéből, hiába is verekedtek a helyért a különböző rokkantsági fokozatú emberek, maradt a víz záptojásszaga, s ahogy a medence szélén felöltött köpenyemben az öltöző felé vettem az irányt, sorjában bámultak rám a helyemen medencézők, hogy akkor köpenyem alatt elvittem magammal az élményt.

Vagy a nukleáris tavasz homályosítja el az agyakat, vagy tényleg minőségbe csapott át a mennyiség, n(ota) b(ene) körmönfontságom elérte a szökési sebességet, mintegy az érthetőség határát (és még azon is túl). Kimondottan szellemes, új távlatokat nyitó és ezzel lezáró írás volt hivatott tájékoztatni (szándékom szerint nem burkoltan), hogy a jövőben más. Mértékadó forrásból hallottam, hogy nem volt egyértelmű, hogy vége az Én-teriőrnek, mint ahogy ezen példa láttán kiderül, nem is volt, hiszen éppen most van.

Elkelne már minálunk is egy kis infrastrukturális fejlesztés, emelt szintű dologi és eszközberuházások foganatosítása.

Az előző évezred utolsó belgazdasági jelentőségű személyi híre az új pénzügyminiszter kinevezése volt. Az aktus attól vált érdekessé, hogy Varga Mihály - Kossuth után - az ország legfiatalabb pénzügyminisztere lesz. Ezt sokan rosszallóan tették szóvá, miként azt is, hogy a 35 éves miniszter szinte egész felnőtt életét a Parlamentben töltötte, a minisztériumi munkával csak jó két éve ismerkedik.

Hogy mindent egyszer mond, hogy mindent egyszer mond

Fiúcsecsemő holttestére bukkantak Budapesten. A 3 kilogrammos újszülött egy "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorba volt csomagolva. (egy hír)