Sajó László: Öt és feles (Jézus Mária

karácsonyi üdvözlőlap)

publikálva
2000/51. (12. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Fiúcsecsemő holttestére bukkantak Budapesten. A 3 kilogrammos újszülött egy "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorba volt csomagolva. (egy hír)

Jézus Mária

(Karácsonyi üdvözlőlap)

Fiúcsecsemő holttestére bukkantak Budapesten. A 3 kilogrammos újszülött egy "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorba volt csomagolva. (egy hír)

Sz. Mária elég későn érkezett, pedig délután volt még, sokan ültek-álltak máris a Podmaniczky utcai Női éjjeli menedékhely bejárata előtt, az utcán, kártyáztak, beszélgettek, legtöbbjük csak úgy maga elé bámult. Sz. Mária is levackolta magát, háta mögé rakta a műtrágyás zsákot, nekidőlt a falnak. Még jártak a trolik, számolta, egy, kettő, huszonnyolc, el kéne aludni, addig se lát, se hall, fázott, a pirosbor se melegítette már, amit a Rámpában ivott. A Rámpa akolmelege, az hiányzik, József és az ivócimborái, Gazsi, Menyus és Boldi. Együtt ivott velük egész nap, egész?, karácsonykor kettőkor zár a Rámpa, addig is. Nézték a tévét, mint mindig, síversenyek, mint mindig, ilyenkor, összevesztek, hogy lesiklás vagy óriás műlesiklás. Mit értesz hozzá, rohadt ribanc, mondta neki József, Gazsiék röhögtek. Bújt volna pedig, Sz. Mária, Józsefhez - így hívta, mindenki, semmi Józsi vagy Jóska, Józsefnek tekintélye volt, és Sz. Mária Józsefhez tartozott, tudták ezt a Rámpában. Egy vénember meg egy szakadt fiatal kurva, szép pár, Sz. Máriához nem nyúlt Gazsi, Menyus, se Boldi. Csak ha már József földőlt a pirosbortól, akkor vitték Sz. Máriát a veszteglő vagonok közé, a Ferdinánd hídhoz. József tudott mindent, üvöltözött Sz. Máriával, így hallgatott. Mindennapos jelenet volt a Rámpában, zárás előtt két perccel, soha máskor, menetrend szerint, mikor elhaladt a híd alatt a ceglédi személy, József kilökdöste-rugdosta Sz. Máriát a Rámpából, le a lépcsőn. A pultos nem avatkozott be, korábban még próbálkozott egy tétova Nem látod, hogy terhes, te állat feddéssel, ám a Rámpa törzsközönsége leintette, haggyad mán, ennek így kell lennie, Józsefnek tekintélye volt, ennek így kellett történnie. Most is, két perccel zárás előtt, József kirúgta Sz. Máriát a Rámpából, úgyis tudom, hogy nem az enyém a gyerek, mocskos kurva, menj, keresd meg az apját, üvöltött József, mintegy jelezvén a záróra közeledtét, lehet menni elfele, de hova, a Rámpa közönségének, úgy szívtájékon, közel a gyomorhoz, hiányérzete támadt. Még a ceglédi személy se ment el. Már nem is fog, el se indulnak este a vonatok. Mentek szépen kifelé, amikor megjelent az Angyal. Így hívták, eredeti nevét, ha volt egyáltalán, nem ismerte senki, Angyal, másképpen Szájmon Templár, mert nagyon hasonlított Rodzser Múrra. Rodzser Nyúl, nevezték így is. Angyal elfelejtette, hogy karácsony van, bezár délután a Rámpa, tuszkolták kifelé, menj te is, ahova mi, az anyánkba vissza, röhögtek, mentek, mendegéltek, Gazsi, Menyus, Boldi, József, ki merre. Sz. Máriát már nem látták sehol.

Háta mögül a feneke alá rakta a műtrágyás zsákot, föl ne fázzon, mi lesz a gyerekkel, takargatta a hasát a ballonkabátban, imádkozott. Engedjék be. Tegnap nem engedték, tegnapelőtt se. Majd még itt fogja megszülni nekünk, igen, nektek, talán most, elvégre karácsony van, beengedik. Most se. Menjen a szülészetre, kint maradt az utcán. Nem volt hely a szálláson. Akkor most hova. Érezte, itt az idő. Elindult, visszafelé, a Ferdinánd hídon át, talán megtalálja Józsefet, talán ott fekszik a Rámpa lépcsőjén. Vagy valahol a veszteglő vagonok között, vagy tanyájukon, a kőfalnál. Sehol senki. Ha felülne az első induló vonatra? Ott meleg van. Vonat már nem indul, most kellene a ceglédi személynek, kilenc lesz, megnézte a Lehel téri templomon. A templom. Oda se mehet, közeleg az idő. Valahogy bemászott az épülő új piac kerítésén, a gödörbe, itt jó lesz. "rákig vajúdott, még hallotta, fölsír, még hallotta, harangoznak, megszólalt valami ének, a Lehel téri templomban megkezdődött az éjféli mise. Amikor magához tért, nem tudta, meddig feküdt így, lába között az újszülöttel. Nem tudta, ki csomagolta be a gyereket nagy piros kendőbe, ezt a kendőt sose látta. És ki rakta bele egy "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorba, nem tudta. Csak azt tudta, hogy most nem úgy történnek a dolgok, ahogyan történniük kellene, ahogyan különben történnének, s ahogy egyszer már meg is történtek. Elvégre karácsony van. Maga se tudta, mit cselekszik, amikor nem fojtotta meg a gyereket, nem ásta el az épülő új piac gödrébe - ki venné észre? Épülne rá megatonna beton. Talán, ha a templomlépcsőn hagyná, találnának rá betlehemnézőbe érkező gyerekek, tennék be a barlangba - ki venné észre, hogy a kisded igazi? És a Ferdinánd hídról se dobta a sínek közé, nem ugrott utána, ki venné észre, nem jár vonat. És akkor megpillantott egy vagont, lassan, sötéten közeledett a hídhoz a Nyugati felől, egyetlen vagon, mozdony nélkül, hogyan szabadult el, mi történt. Mi történik itt. A vagon áthaladt a híd alatt, zökkenőmentesen a váltókon, eltűnt Cegléd felé. Sz. Mária pedig vitte a reklámszatyorban a gyereket a Podmaniczky utcán, letette a Női éjjeli menedékhely bejárata elé. Talán őt beengedik. Sz. Mária egészséges háromkilós leánygyermeknek adott életet, így kellett megváltoznia a történetnek, hogy így történhessen, s legyen karácsonyi történet - Dickens, Andersen és Kr. után, szabadon.

Amikor a Hitremény Szeretetszolgálat aktivistája meglátta a reklámszatyrot, azt hitte, valamelyik hajléktalan hagyta el, Jézus Mária, kiáltott föl, meghallván a sírást. Jézus Mária, lett a neve a gyermeknek.

Sz. Mária kimerülten aludt a Nyugati tér aluljárójában az egyik telefonfülkében, amikor megszólalt a telefon. Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, mi a faszt szórakozol, te vagy az, József, kiabált bele Sz. Mária a kagylóba, karácsony után várlak a Rámpában, de a hang nem válaszolt, a hang nem Józsefé volt, megismerné, se Gazsié, Menyusé, Boldié, talán az Angyal szórakozik vele, Sz. Mária letette a telefont.

Az ünnepek után megint jó lesz, összejönnek a Rámpában, és senki sem kérdezi, hol a gyerek.

Sz. Mária elaludt. A magányos vagon már valahol Ceglédnél járt. Talán meg sem áll, ha a (karácsonyi) történetnek nincs itt a vége.

Juss el véle.

publikálva
2000/51. (12. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk