Kupa Kupának
Fura egy nép vagyunk. Díjazzuk azt az embert, aki drákói szigorúságú rendszerváltó programjával az utcára lökött minket, engedve csődbe menni akolmeleg munkahelyünket, miközben lepfújoljuk azt, aki az egyensúly helyreállítása miatt húzta szorosabbra nadrágszíjunkat. Aki meg semmi fájdalmat nem okozott, arra nem is emlékszünk igazán.
Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amit a MASMI Hungary piackutató intézet a Népszabadság felkérésére végzett, és amiről a nagy példányszámú lap Kupa Mihály volt a legnépszerűbb címmel tudósított az évezred első munkanapján. A meglehetősen szokatlan (hol van a világon népszerű pénzügyminiszter?) felmérés szerint a kupát Kupa viheti el 3,4-es osztályzatával, míg az utolsó helyen Bokros Lajos végzett egy erős bélással (2,3). A lista közepére a felmérés idején regnáló miniszter, Járai Zsigmond került, éppen egy kerek hármassal. ´t Medgyessy Péter (3,2) és Békesi László (3,1) előzte meg, míg Rabár Ferenc és Szabó Iván 2,8-as érdemjegyekkel maradt el a "minden idők legjobb költségvetésével" a legközepesebb helyet kivívó pénzügyminisztertől.
Az egyes személyekre adott osztályzatok eloszlásából kitűnik, hogy azok a pénzügyminiszterek váltottak ki belőlünk szélsőséges indulatokat, akik maguk is erre törekedtek. Akik nem csendben, a színfalak mögé húzódva tették dolgukat, ahogyan az ilyesfajta pénzügypolitikusok szokták, hanem minden lehetséges alkalommal kiálltak a nép elé. Csupasz mellüket kitárva, "ide lőjetek!" felkiáltással, mint Bokros, vagy magabiztos közvetlenséggel, "jöjjön ide, aki ezt nálam jobban tudja!" kiállással, mint Kupa. Bokros a megkérdezettek harmadától egyest, negyedétől pedig kettest kapott, Kupát viszont a válaszolók ötöde ötösre, a harmada pedig négyesre osztályozta.
A többieknél az indulatmentes közepes a domináns jegy. Ami inkább a "ki emlékszik már rá?" érzületet tükrözi, mintsem egy alapos mérlegelés végeredményét. A nyílt, de kissé bátortalan tekintet, még ha elegendő volt is egy kormányválsággal felérő taxisblokád leküzdésére, feledhetővé tette az alig félévi miniszterség után karakánul leköszönt Rabárt. Aki pusztán azért képes volt felállni a bársonyszékből, mert nem engedték neki azt tenni, amit jónak látott. Még középszerűbb minősítést kapott Szabó Iván, pedig ő vagy másfél évig tette a dolgát, egyebek mellett elkészítette a Boross-kormány választási költségvetését, benne az egymillió közalkalmazott bérének felemelésével. Hja, az ember, különösen, ha köz- alkalmazott, hálátlan. (Csakúgy, mint a kárpótoltak, akik már a ´94-es választásokra elfeledték jótevőjüket, az MDF-et.) A megkérdezettek többsége nyilván arra sem emlékezett már, hogy az ő minisztersége alatt folytatott gazdaságélénkítő pénzpolitika szöktette az égbe a folyó fizetési mérleg hiányát.
Az ország megörökölt súlyos gondjait bús tekintettel elénk táró, de azokat megoldani képtelen Békesit, és a Bokros után az országot már kellemesebb induló helyzetből felvirágoztató Medgyessyt meg Járait kicsit többre értékelte a nép, bár ők is túlnyomóan hármasokat kaptak, ötösre csak a megkérdezettek tizede érdemesítette tevékenységüket. Az államháztartás reformját a nyugdíjrendszer átalakításával elindító Medgyessy és az azt befagyasztó Járai átlagos jegyei között mindössze két tized az eltérés, pedig az utóbbi a reform folytatása helyett kreatív könyveléssel és a parlamentáris demokráciát csorbító kétéves költségvetés feltalálásával próbálta beírni magát a gazdaságtörténetbe.
Elgondolkodtató, hogy éppen a legnépszerűbb és a legnépszerűtlenebb pénzügyminiszter nevéhez fűződik a legtöbb olyan tett, ami segített átlökni a magyar gazdaságot az Elbán túlra. Kupa a drasztikus törvénycsomagjával ledöntötte a nem jól bevált régi gazdaságot, Bokros a drasztikus stabilizációs csomagjával teret nyitott az új szerkezetű gazdaság kiegyensúlyozott növekedéséhez. Mégis, az egyiket nem utáljuk, sőt már-már szeretjük, a másikat mindenkinél jobban gyűlöljük, legalábbis a felmérés tanúsága szerint.
Pedig egyformán okoztak fájdalmakat nekünk. Kupa nyomta keresztül azt a törvényhármast, mely nemcsak a piacgazdaságnak ágyazott meg, de egy sokkterápiával is felért. Szinte egyszerre lépett életbe a fiktív vállalati jövedelmek felhasználását megakadályozó számviteli törvény, a bankokat gondosabb hitelbírálatra ösztökélő pénzintézeti törvény és a világ legszigorúbb csődtörvénye. Mindez felgyorsította a már csak a tartozásaiból és a szombati zárva tartásából élő szocialista nagyipar összeomlását. Az ezzel járó kínokat, gondolom, inkább Kupa jó fellépésének köszönhetően, mintsem a pozitív hatások láttán megbocsátották neki a felmérés alanyai. A stabilizációs program kellemetlenségeiért Bokrosnak, úgy látszik, máig sem sikerült a bocsánatot elnyernie.
Kupának megbocsátottak azokért a megalkuvásaiért is, amiket miniszteri széke megóvása érdekében tett, s amelyek közül minőségében kiemelkedett a tévéelnök Hankiss eltávolítására létrehozott fegyelmi bizottságban való részvétele és a közszolgálati médiumok anyagi zsarolhatóságának megteremtése. Bokrosnak nem bocsátották meg végkielégítését és a Budapest Bank eladásának simlisségét.
Végül is a megbocsátás nemes gesztus, különösen akkor, ha nem előzi meg a megbánás. De lehet, hogy egyszerűen csak hülyeség.
