2002. május 15-én, a Kossuth téren mintegy 1500 tüntető tiltakozott "a választási csalás" ellen, amely újra "hatalomra segítette" az MSZP- SZDSZ-koalíciót. A "nemzeti ellenállás napjának" nyilvánított demonstrációt a Lelkiismeret '88 csoport hirdette meg, a szervező a csoport vezetője, Kocsis Imre volt. K.-t, bár már az előző ciklusban sem volt képviselő, az SZDSZ-frakció ezúttal még meghívta az új parlament alakuló ülésére. Bent a teremben Fidesz-képviselők tisztelettel hallgatták a Fidesz-közeli Országos Választási Bizottság meg a Fidesz-kormány belügyminisztere, Pintér Sándor beszámolóját a választások szabályos menetéről. De azért nem bánták, hogy kint az utcán az ármány áldozataiként tüntetnek mellettük.
K. volt kollégája és barátja, Eörsi János társaságában lépett ki az épület kapuján. A tömegből felismerték, és ordítozni kezdtek: SZDSZ-es, zsidó, hazaáruló. K.-t amúgy is felingerelte a benti ünnepélyes szövegelés meg a kinti üvöltözés kontrasztja, nem bírta hát megállni, hogy oda ne menjen a tüntetőkhöz, és vissza ne üvöltözzön nekik. - A Kádár-rendszer idején is voltak tüntetni? - kérdezte. Ott voltak a Petőfi-szobornál március 15-ikén? Vagy a Batthyány-mécsesnél 1988-ban? 1992-ben ez a szöveg még hatott. Most azonban senki sem felelt, a kérdést is csak az első sorban hallhatták. A közelben álló rendőrök idegesen forgatták a fejüket, egyikük megindult K. felé, nyilván figyelmeztetni akarta, jobb lesz, ha távozik. De már K. sem látta értelmét a maradásnak. Minthogy hanggal nem bírta, búcsúzóul még szamárfület, orrot mutatott a nemzet képviselőinek, ahogy az óvodában szokás, utoljára pedig, immár felnőtt módra, az lfs nemzetközi jelével köszönt el tőlük. Aztán Eörsi Jánossal együtt beült a kocsijába, de ahogy elhajtott a tömeg előtt, még letekerte az ablakot, és egy végső szamárfület küldött a tömegnek. Ebben a pillanatban repült a tojás. A nyitott ablak keretén tört szét, tartalma ráfröccsent K. öltönyére.
A gyülekezési törvény kimondja: "A rendezvény résztvevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős." A tisztítószámla 1620 forintot tett ki, a szervező személye ismert volt, az már legyen Kocsis Imre dolga, hogy kiderítse, ki dobta a tojást, kire háríthatja át a kárt. K. csak azért írt a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, hogy megtudakolja Kocsis postai címét. A BRFK megpróbált egy kicsit trükközni, azt válaszolták, hogy az V. kerületi rendőrkapitányságon tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen garázdaság miatt. Másodjára mégis sikerült megértetnie, esze ágában sincs följelentést tenni, csupán a ruhatisztítás költségét szeretné visszakapni.
A fizetési meghagyással szemben Kocsis ellentmondással élt. K. nem vett részt a Lelkiismeret '88 tüntetésén, írta, hanem mint provokátort érte a kár. Ezzel a károkozás tényét elismerte, a Pesti Központi Kerületi Bíróság akár már az első, 2003. február 13-i tárgyaláson le is zárhatta volna az ügyet. Csakhogy a tárgyalóteremben Kocsis, illetve a képviseletében eljáró dr. Forgács Gábor, dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvédjelöltje már azt állította, tojásdobálás egyáltalán nem volt, így kár sem keletkezett. A bírónő, dr. Bérces Renáta nem szembesítette Kocsist a saját iratával; ehelyett azt tekintette bizonyítandónak, történt-e valójában károkozás.
K.-nak csak egy szemtanúja volt, Eörsi János. A másik két tanúja mindössze azt vallhatta, hogy aznap délután bemocskolt ruhában látták K.-t. Az alperesnek ellenben három alaposan (bár rosszul) felkészített tanúja volt. Török László keramikus elmondta, meglepődött, hogy K. odajött a tömeg közelébe; más politikusok után is kiabáltak, de senki más nem jött oda. Még a fideszes és MDF-es képviselők se, pedig őket megtapsolták. Aztán a dolog érdemére térve így folytatta: "Határozottan állítom, hogy nem dobtak utána tojást." "Határozottan kijelentem, hogy zsidózás nem volt." Hasonló módon nyilatkozott Rostás Teréz, akit K. romának vélt. Teréz elmondta, azért jött el a tüntetésre, mert személyesen tapasztalt választási csalást. Aztán ő is megerősítette: "Zsidózás nem volt." "Ténykérdés, hogy tojásdobálás nem volt." Majd újból: "Én fenntartom, hogy nem dobott senki tojást a felperes felé." Ellenben Eörsi Jánost a tanú nem látta. Ki is jelentette: a felperes egyedül volt a helyszínen. Így nyilatkozott a harmadik tanú, egy idős úriasszony, Kővölgyi Tiborné is. Határozottan állította, hogy a "zsidó" kiáltás nem hangzott el. Egy tanú, ugye, azt állítja, nem láttam, hogy tojást dobtak, nem hallottam, hogy zsidóztak. Ebbe senki nem köthet bele. Ezek a tanúk ellenben azt mondták, tojásdobálás nem volt, zsidózás nem volt. Ilyet csak az mond, akit betanítottak a vallomásra. A bírónő pedig nem kérdezett rá: honnan tudja? Pedig egyébként korrektül, részrehajlás nélkül vezette a tárgyalást.
K. jogi képviselője, dr. Kárpáti József azt indítványozta, hogy a következő tárgyalásra idézzék a téren szolgálatot teljesítő rendőröket. A második tárgyaláson csupa olyan rendőr jelent meg, aki nem ott, vagy nem akkor vett részt a rendezvény biztosításában. Vallomásuk így nem ért semmit. 2003-ban, a könnyű drogok liberalizálásáért rendezett tüntetés kapcsán az interneten tájékoztatás jelent meg, miszerint a Lelkiismeret '88 szimpatizánsai, a demonstrálók közé vegyülve mint primőr LE-CSO kommandó kívánnak részt venni a megmozduláson. A kendermagos tüntetésen tojással és paradicsommal dobálták meg a tüntetés résztvevőit, bár a lecsópaprikát ezúttal festékpatron helyettesítette. Az erre vonatkozó dokumentumokat azonban a bíróság kizárta a bizonyítási eljárásból, minthogy később történtek, mint a perben szereplő tojásdobálás.
K.-nak időközben sikerült megtudnia, ki volt az a két rendőr, akik a Kossuth téren a közelében álltak. A harmadik, szeptember 11-i tárgyalásra már őket idézte a bíróság. K. M. alezredes elmondta, egészen közel ment K.-hoz, de nem szólította fel távozásra. Látta Eörsi Jánost K. közelében, és látta azt is, hogy K. autóját tojással dobták meg. N. J. őrnagy elmondta, Keller László MSZP-képviselőt is megpróbálták megdobni, de ő túlságosan távol volt a tömegtől, így csak az Országház épületét találták el. Az őrnagy arra is emlékezett, hogy K. a 80-as évek tüntetéseiről beszélt. A rendőrtisztek a zsidózást is hallották. Tapintatosan akarták kifejezni magukat: a vallását emlegették, mondták.
K. azt hitte, nyert ügye van. De tévedett. Az ítélet kimondta, "egy feszült szituációban ez a magatartás konfliktusteremtő, s (talán) inadekvát cselekvést kiváltó a felperessel nem szimpatizáló tömegből". Ebben az indokolásban csak a tojás sántít. Vajon honnan tudták ezek az érthető indulatból cselekvő emberek, hogy a tüntetésen tojásra lesz szükségük, méghozzá legalább háromra?
A bíróság osztott kárfelelősséget állapított meg, Kocsis Imrét 810 forint megfizetésére kötelezte. Vagyis felerészben magáévá tette a Lelkiismeret '88 álláspontját: K.-t mint provokátort dobták meg. Az ítéletet a Fővárosi Bíróság, majd felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta. A hamisnak bizonyult tanúkkal senki sem foglalkozott.
Kocsis Imre ellenben azóta sem fizette meg a tartozását. A Szittya Világkongresszuson, 2008. május 25-én tartott előadásában Gaudi-Nagy Tamás elmondta: a bíróságok több eljárásban összesen egymillió-kilencszázezer forint kártérítést ítéltek meg Kocsis Imrének. Ebből éppenséggel megadhatná a 810 forintot. No, nem: olyan nemzetellenes célra, mint K. öltönyének a tisztítása, igaz hazafi egy fillért sem fizet.
Nem, nem, soha!
