Ekotrip

Egotrip

Politikai gazdaságtan

Kutya nehéz úgy politizálni, ha az ember kimondja az igazságot - sűríthette volna ebbe az Esterházy-parafrázisba Gyurcsány Ferenc a májusi frakcióbeszédét magyarázó minapi kommentárját. Bár ezzel a ferdítéssel a mondat eredeti szelleme mellett annak stiláris báját is sutba dobta volna, de az írói igazság talaján egy politikusi igazságot keltett volna életre. Persze minden igazság relatív - és, valljuk be, ha nem így volna, igencsak unalmas lenne az élet. Mivel múlatná például idejét az értelmiség?

Az idei évnyitó Mozgó Világ-cikkemben (Píár a gazdaságpolitikában) éppen politikai szemszögből vitattam a jeles író megállapítását: "Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot - írja Esterházy Péter -, de a politikában ez koránt sincs így. A legkönnyebben a tudatlan politikus tud hazudni, az, aki nincs birtokában a tényismeretnek." Akkoriban, a választások előtt mindannyiunk számára, akik nem most jöttünk le a falvédőről, az volt a kérdés: melyik politikus tud hihetőbben és a mi világképünkhöz illeszkedően hazudni? A hazugságok eminens terepe szinte mindegyik választás előtt a gazdaság- és szociálpolitika volt: ki tud szebb jövőképet felmutatni, ráadásul a lehető legkisebb egyéni áldozatok árán?

Vért, küszködést, könnyeket és verejtéket választási program soha nem ígért: a Bokros-csomag akut gazdasági válsághelyzetben, a választási győzelem után majd' egy évvel elfogadott program volt, amelynek végrehajtása után a névadó (szakértő) pénzügyminisztert rögvest kigolyózta a politikus kormányfő, Horn Gyula. Bár más ütemezésben, de hasonlóképp lépett Orbán Viktor, amikor eredeti pénzügyminiszter-jelöltjét, a politikai hazugságokra alkalmatlan Urbán Lászlót arra a Járai Zsigmondra cserélte, aki szemrebbenés nélkül tette éppen ellenkezőjét annak, amit az 1998-as választási kampányban Orbán ígért; olyasféleképp, ahogyan most Gyurcsány Veres Jánosa tette. És ne hagyjuk ki a legújabb kori magyar demokrácia kezdetét, a populista politizálást még éppen csak tanulgató Antall-kormányt se: néhai Rabár Ferenc pénzügyminisztersége azért volt csupán hónapokban mérhető, mert a gazdasági sokkterápiájára nem voltak vevők a már a taxisblokád előtt (!) jócskán meggyengült MDF politikusai.

Mindezeket nem azért idéztem föl, mert valaha is egyetértettem volna azzal, hogy a választópolgárokat abszolút hülyegyerekként kell kezelniük a politikusoknak. Mindig azt gondoltam, hogy ha az eladhatóság érdekében nem nélkülözhető is némi köntörfalazás és ködösítés, azért kell és talán lehet is közérthető magyarázatot adni a rövid távon kellemetlen intézkedések hosszabb távú értelmére. Nem akarom védeni a mundér becsületét, hiszen becsületük éppúgy csak egyes embereknek lehet, mint moráljuk (lásd Nádas Péter legutóbbi nyilatkozatát), de a közügyekben megnyilvánuló közgazdászok jelentős része az elmúlt tíz hónapban hangot adott annak a véleményének, hogy költségvetési megszorítások és az elosztórendszerek átalakítása (magyarul: reformok) nélkül nem lehet tartósan kimenekülni a pénzügyi válság mind jobban fenyegető árnyékából.

Azt is mindig gondoltam, hogy a tényeket nem szabad elhazudni; s jó ideig úgy láttam, ebben egyetértünk Gyurcsány Ferenccel, aki a miniszterelnök-jelöltek tévévitájában maga is szembeállította a számok igazságát az Orbán Viktor által propagált, "az emberek igazsága" köntösébe öltöztetett hazugsággal. Mígnem júniusban kiderült, azzal is lehet hazudni, ha elhallgatjuk az igazságot; ez történt az államháztartás tényszámaival. A költségvetési számok-kal való bűvészkedést, trükközést persze nem Gyurcsányék találták fel: a kreatív könyvelést minálunk az Orbán-kormány pénzügyminiszterei honosították meg az állampénzügyekben, váljék dicsőségükre.

Bármit gondoltam is arról, mi kell a választópolgárnak, közgazdásztársaim többségéhez hasonlóan nem vagyok politikus, ezért irreleváns, hogy mit gondolok. Ezzel az igazsággal másfél évtizede szembesített engem egy akkori politikus, aki gazdasági kérdésekben időnként kikérte a véleményemet. Amikor nemtetszésemet fejeztem ki valamilyen demagóg gazdaságpolitikai javaslat (például a húszezer forintos átalánykárpótlás) miatt, akkor jött a magasröptű érvelés: te nem vagy politikus! Akkor, mint a jól idomított kutya, megtanultam, hol a szakértelmiség helye: beszélhet ugyan, de nem várhatja, hogy a politikusok komolyan vegyék, amit mond.

De folytathatom: nem vagyok pszichológus vagy szociálpszichológus sem, így nem tudhatom, milyen politikusi magatartásnak milyen az egyénre és a társadalmi csoportokra gyakorolt hatása. És azt sem tudom fölmérni, mennyi idő kell ahhoz, hogy a magyar társadalmat ne lehessen visszarángatni a paternalista Kádár-kor gyermeki állapotába, amelyben nem muszáj szembenézni a való világgal és felelősséget viselni a közállapotokért.

Ha a most megismert, eredetileg zárt körben elhangzott, a saját legszűkebb politikusi közösségének felrázását szolgáló, a hazug, demagóg politizálással való szakításra buzdító Gyurcsány-beszédre a többségi konklúzió a monnyon le!, akkor a magyar társadalom valószínűleg nem érett az őszinte politikára, s ezzel visszamenőleg igazolja Gyurcsány (és politikustársai) hazugságait. Ha ez így van, akkor Magyarországon is megvalósult George Orwell 1948-ban született és 1984-re datált utópiája, amelyben a történelmet újraírók szorgos munkája nyomán "a hazugság valósággá lett". És mi még a diktatúra elnyomó eszközeire, fizetett történelemhamisítókra és hivatásos agymosókra sem foghatjuk balsorsunkat, hiszen mi magunk vagyunk azok, akik hazugságot várunk politikusainktól, mert nem vagyunk képesek szembenézni a kellemetlen valósággal.

Amikor a legtöbb társadalmi csoport, s köztük a legerősebb nyomásgyakorló csoportok (diákok, orvosok, újságírók, sőt most legutóbb: rendőrök) is a költségvetési konszolidáció méltatlan áldozatának érzik magukat, s kiváltképp amikor minden elégedetlen embert terített asztallal várnak a köztereken, újra megszólaltak a szirénhangok. Könnyek és verejték helyett azt ígérik, ami oly kedves minden magyarnak: adócsökkentést, munkahelyeket és fellendülést. Mi más ez, mint színtiszta politikai gazdaságtan, méghozzá a szónak a rendszerváltás előtti közoktatásban megismert értelmében?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.