Egotrip

Szépen áll a szakmám. Három eddig lebukottból három pénzügyes, telitalálat, mondhatni. A tízből tán nem jön már össze ilyen csúf arány, de azért a dolog így is kínos. Három, eleddig (sőt úgy néz ki, eztán is) magabiztos, szakmai babérokat learató úr, akiknek koszorúján most hirtelen előtűnik néhány régi tetű rágásnyoma. C´est la vie, mondhatnám könnyedén, de nem megy. Fogalmam sincs ugyan, hogy hány régi nemzeti bankos vagy PM-es kollégám került a titkosszolgálat hálójába, csak remélhetem, hogy egykori munkahelyeim nem voltak oly mértékben túlreprezentálva, miként e hármas találat láttatja.

Mesterséges élet a virtuális univerzumban

A bácskai Zs. városka magyar polgármesterének kínszenvedései azzal kezdődtek, hogy a március 15-i ünnepségen a város előkelőségeivel karöltve Bocskaiban kellett megjelennie a városka főterén. Négy-öt évvel ezelőtt öltönyben szónokolt, de már akkor megszólták miatta, varratott tehát magának ő is egy vadonatúj Bocskait egy ismert erdélyi szabónál. Mert csak ott tudnak jó Bocskait varrni, Pesten már nem ápolják a nemzeti érzéseket. De évek múltán tudomásul kellett vennie, hogy kihízta a régi Bocskait, hiszen a polgármesteri kötelesség sokfelé szólította, vacsorákra, bankettekre, bálokra. Ez pedig a testsúly növekedésével járt. Nem csoda tehát, hogy március 15-én délelőtt tíz óra negyven perckor, öltözködés közben a varrás mentén fesleni kezdett az anyag.

"Tegnap délután olyan szinten bealudtam, hogy legalább tíz nem fogadott hívásom volt" - mondta a reptéri minibuszvezető a mellette ülő stewardessnek. Túl hangosan beszélt, turbózta magát a rettenetes szóáradattal, de hát reggel öt óra húsz volt, le a kalappal, mindketten frissek és parfőmszagúak voltak. Először azt hittem, a nője, de akivel együtt alszik az ember, annak nem nyom öt óra húszkor ilyen tűzijátékot. Nyilván csak vitte ki dolgozni, szolgálati jelleggel. Én próbáltam gyűrötten bóbiskolni, ám erre a mondatra már oda kellett figyelnem. Kilógott a szövegből a nem fogadott hívás kifejezés, jól fésült és alakias, úgy látszik, erre még nem találtak jobb szót a mobilfogyasztók: olyan volt, mintha egy betörő a vagyoni kár kifejezést használná. Érdekes volt az olyan szinten is (értsd: "annyira"), szép példája annak, hogy a fesztelen köznyelv folytonosan húzza le magához a műveltségi (tudományos, jogi, műszaki stb.) fordulatokat, mint az ösztönlény, a jegel vagy a se kép, se hang. De most nem ezekről lesz szó, mert ezek a szókincs elemei, a nyelvészt pedig leginkább egy dolog érdekli: a nyelvtan, vagyis ha módosul valamely szabály, vagy éppen új szabály jelenik meg a nyelvben. Az igazi csemege a fenti szövegben a bealudtam.

Megfeledkezem magamról, ahogyan ő is, süllyednénk egymás szégyenében, örökre elbújnánk a másikban, kapaszkodunk, mintha gyengék, védtelenek volnánk. Amikor véget ér, olyan sötét borul ránk, mintha könyvből olvasnánk. Mindig ilyennek képzeltem egy tökéletes vasárnap délutánt: szeles, szürke, lehúzott redőnyű téli álomnak, "egy esős"-nek, de arra még álmomban sem gondoltam, hogy éppen most hagynak cserben azok az adottságaim, amikre eddig a legbüszkébb voltam. Az önzés, az elegancia és a fegyelem. Elárulhatom: először az életben.

(Mert hiába, hogy Tobin Guldovicsnál is belefülledt a dolog az elbeszélésnek az ő nehézségeibe, Tobin Guldoviccsal azért csak összetalálkoztál egy nap - egy tavaszi nap! két hónappal a dél-afrikai versenyek nagy napja után méghozzá egy ragacsos pultú kocsmában! az élet nehézségei, nem? -, s miután kellően elkorholtátok, a francba küldtétek Pahtyon Porfirjovicsot, Buzsak Lajtovicsot és lekurváztátok Daszja Profanovát, visszatértetek a Nagy Témához.

Egy hangyát néztem, ahogy megpróbált arrébb vonszolni egy döglött kutyát.

Örülhetnek a kapitalizmus ellenségei. A tőke szócsövének tartott gazdasági lapokat hetek óta a leghatékonyabbnak tekintett amerikai kapitalizmus kudarcai foglalkoztatják. Az Enron-ügy kapcsán kirobbant, egyre több cégre kiterjedő botránysorozat felszínre hozta a nyilvános részvénytársaságok irányításának problémáit. Egyebek mellett azt, hogy a vezetők közvetlen érdekeltsége a cég piaci értékének növelésében időnként nem a valóságos érték növekedését idézi elő, hanem csak annak látszatát. No meg a vezetők pénztárcájának vastagodását, olyankor is, amikor ezt néhány kiglancolt számon kívül semmi nem indokolja.

Mindenkinek lexikon a feje. Lexikonnak nevezzük ugyanis a nyelvészetben valamely nyelv szavainak összességét, a "szókincset". A lexikon görög jelentése "szavakkal kapcsolatos" (alapja a lexis, magyarul "szó"), és így a lexikon értelme eleinte "szavas könyv", azaz "szótár, szójegyzék" volt. A mai "enciklopédia" értelem jóval később, a 18. században terjedt el, amikor elkezdtek olyan ismerettárakat készíteni, ahol a tudnivalókat nem tárgykörök szerint, hanem betűrendesen (azaz címszavak szerint, "lexikálisan") sorolják föl.

Amikor az asszisztensnő számhoz emelte a tükröt, visszafojtottam a lélegzetem, pedig éreztem, most élek csak igazán. A jobb felső hármasban ott volt végre, amire annyira vágytam, a vörösen szikrázó drágakő, annak ellenére is parázslón, hogy jeges fényben fürdött - neonban majdnem. A fogorvos is mosolygott. A félig lehúzott reluxán beszökő napfény mókás csíkokat festett az arcára, évődtünk. Híres emberekről. Sztárokról. Gondolhatjátok, mekkorákról.

Küzdelem a halhatatlanságért

Megegyeztünk: két kötet (mint a Karamazovok, mint a hét nagy Chandler, mint Beckett összes művei stb.) lenne, ha el akarnád mondani, mi volt a Tiszta Rendőr nevű ló meg nem fogadásának története mögött; mi lett az egésznek a következménye. Sőt, mi lesz még! Ez aztán két joyce-i regényfolyam, regénydzsungel volna.

Nézem a sövényt, kilátszik-e a fejem belőle. A sövénybe belevágtak egy padnyi helyet, a padnyi helyen pad, leülök. A szomszédos bevágás padján fiatal fiú ül, maga elé hajol, arca kezében, hátán hátizsák. Leülök, leültem. Előttem a villamossín, dupla, egy pár oda, egy pár vissza.