Egotrip
Legát Tibor: Pop
Megfeledkezem magamról, ahogyan ő is, süllyednénk egymás szégyenében, örökre elbújnánk a másikban, kapaszkodunk, mintha gyengék, védtelenek volnánk. Amikor véget ér, olyan sötét borul ránk, mintha könyvből olvasnánk. Mindig ilyennek képzeltem egy tökéletes vasárnap délutánt: szeles, szürke, lehúzott redőnyű téli álomnak, "egy esős"-nek, de arra még álmomban sem gondoltam, hogy éppen most hagynak cserben azok az adottságaim, amikre eddig a legbüszkébb voltam. Az önzés, az elegancia és a fegyelem. Elárulhatom: először az életben.