Közgyűlés volt a közösségi ház előtt, a nap inkább fényes volt, mint meleg. A közgyűlés az volt a telepnek, ami a karnevál Riónak, Sanyi kőműves vadonatúj fekete műszálas garbóban feszített, Csiga Melinda pedig, Erdész Béla felesége, éles kirohanást intézett az álboltos felé, aki belakta a szolgálati lakást, belakta az irodát, de boltot nem nyitott.
Csiga Melindában megrendült a telepiek bizalma, amióta az az esete volt a nyájjal.
Csiga Melinda zsigerből gyűlölte az állatokat, az erdőt és erdész férjét, de a kutyáktól rettegett. Minden ebben potenciális mészárost látott, lelki szemei előtt számtalan kutyatámadás áldozatává vált már, lelki füleivel éjszakánként hallotta, ahogy álmos tekintetű szetterek és bobtailek csámcsognak teste maradékán, miközben senki sincs, aki segítsen, és a falka vígan elmajszolja.
Egyik este férjével ment hazafelé a Bolhás-árok felé kerülve, és a Stein-féle legelő mellett hirtelen szembe találta magát rémálmainak legsötétebbikével: hatalmas, csapzott fehér kutyák közeledtek feléjük, lehettek vagy negyvenen, mindannyian óriásiak, ballagásuk összehangoltságában ott lappangott a fenyegetés, a világos és félreérthetetlen gyilkos szándék.
Még nem vették észre leendő áldozatukat, de a pillanat közelgett, hiszen útjuk - nem is túl messzire - keresztezte egymást, Csiga Melinda pedig nem akarta megvárni ezt a pillanatot. Bénultsága csak egy tizedmásodpercig tartott, de közben volt ideje felfigyelni férje közömbös, szinte csökönyösen nemtörődöm ballagására a biztos halál felé. Megragadta karját, és eszelősen a fülébe suttogta: meneküljünk. A suttogás vége vonyításba csapott át, rángatni kezdte a teljesen megzavarodott erdészt viszszafelé, aki nem nagyon mozdult, úgyhogy elengedte, és egymagában kezdett menekülni a visszafelé vezető úton.
Még nem sikoltozott, de már közel állt hozzá.
A madarak nem hallgattak el, pedig a filmekben ilyenkor elnémul az erdő, mielőtt a hajsza és a gyilkolás hangjai betöltenék a rendelkezésükre álló teret. Erdész Béla irányából Ööööö... Hööööö... kiáltás hallatszott, majd az egyik kutya elbégette magát, mire a többi sietősen csatlakozott.
A közgyűlés második napirendi pontja a vízdíjhátralékok kérdése volt.
A hangya nem adta fel, átment a dög orrához, és onnan próbálkozott.
