Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2002. augusztus 15.

Egotrip

Egy hangyát néztem, ahogy megpróbált arrébb vonszolni egy döglött kutyát.
Egy hangyát néztem, ahogy megpróbált arrébb vonszolni egy döglött kutyát.

Közgyűlés volt a közösségi ház előtt, a nap inkább fényes volt, mint meleg. A közgyűlés az volt a telepnek, ami a karnevál Riónak, Sanyi kőműves vadonatúj fekete műszálas garbóban feszített, Csiga Melinda pedig, Erdész Béla felesége, éles kirohanást intézett az álboltos felé, aki belakta a szolgálati lakást, belakta az irodát, de boltot nem nyitott.

Csiga Melindában megrendült a telepiek bizalma, amióta az az esete volt a nyájjal.

Csiga Melinda zsigerből gyűlölte az állatokat, az erdőt és erdész férjét, de a kutyáktól rettegett. Minden ebben potenciális mészárost látott, lelki szemei előtt számtalan kutyatámadás áldozatává vált már, lelki füleivel éjszakánként hallotta, ahogy álmos tekintetű szetterek és bobtailek csámcsognak teste maradékán, miközben senki sincs, aki segítsen, és a falka vígan elmajszolja.

Egyik este férjével ment hazafelé a Bolhás-árok felé kerülve, és a Stein-féle legelő mellett hirtelen szembe találta magát rémálmainak legsötétebbikével: hatalmas, csapzott fehér kutyák közeledtek feléjük, lehettek vagy negyvenen, mindannyian óriásiak, ballagásuk összehangoltságában ott lappangott a fenyegetés, a világos és félreérthetetlen gyilkos szándék.

Még nem vették észre leendő áldozatukat, de a pillanat közelgett, hiszen útjuk - nem is túl messzire - keresztezte egymást, Csiga Melinda pedig nem akarta megvárni ezt a pillanatot. Bénultsága csak egy tizedmásodpercig tartott, de közben volt ideje felfigyelni férje közömbös, szinte csökönyösen nemtörődöm ballagására a biztos halál felé. Megragadta karját, és eszelősen a fülébe suttogta: meneküljünk. A suttogás vége vonyításba csapott át, rángatni kezdte a teljesen megzavarodott erdészt viszszafelé, aki nem nagyon mozdult, úgyhogy elengedte, és egymagában kezdett menekülni a visszafelé vezető úton.

Még nem sikoltozott, de már közel állt hozzá.

A madarak nem hallgattak el, pedig a filmekben ilyenkor elnémul az erdő, mielőtt a hajsza és a gyilkolás hangjai betöltenék a rendelkezésükre álló teret. Erdész Béla irányából Ööööö... Hööööö... kiáltás hallatszott, majd az egyik kutya elbégette magát, mire a többi sietősen csatlakozott.

A közgyűlés második napirendi pontja a vízdíjhátralékok kérdése volt.

A hangya nem adta fel, átment a dög orrához, és onnan próbálkozott.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.