Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2002. augusztus 15.

Egotrip

Egy hangyát néztem, ahogy megpróbált arrébb vonszolni egy döglött kutyát.
Egy hangyát néztem, ahogy megpróbált arrébb vonszolni egy döglött kutyát.

Közgyűlés volt a közösségi ház előtt, a nap inkább fényes volt, mint meleg. A közgyűlés az volt a telepnek, ami a karnevál Riónak, Sanyi kőműves vadonatúj fekete műszálas garbóban feszített, Csiga Melinda pedig, Erdész Béla felesége, éles kirohanást intézett az álboltos felé, aki belakta a szolgálati lakást, belakta az irodát, de boltot nem nyitott.

Csiga Melindában megrendült a telepiek bizalma, amióta az az esete volt a nyájjal.

Csiga Melinda zsigerből gyűlölte az állatokat, az erdőt és erdész férjét, de a kutyáktól rettegett. Minden ebben potenciális mészárost látott, lelki szemei előtt számtalan kutyatámadás áldozatává vált már, lelki füleivel éjszakánként hallotta, ahogy álmos tekintetű szetterek és bobtailek csámcsognak teste maradékán, miközben senki sincs, aki segítsen, és a falka vígan elmajszolja.

Egyik este férjével ment hazafelé a Bolhás-árok felé kerülve, és a Stein-féle legelő mellett hirtelen szembe találta magát rémálmainak legsötétebbikével: hatalmas, csapzott fehér kutyák közeledtek feléjük, lehettek vagy negyvenen, mindannyian óriásiak, ballagásuk összehangoltságában ott lappangott a fenyegetés, a világos és félreérthetetlen gyilkos szándék.

Még nem vették észre leendő áldozatukat, de a pillanat közelgett, hiszen útjuk - nem is túl messzire - keresztezte egymást, Csiga Melinda pedig nem akarta megvárni ezt a pillanatot. Bénultsága csak egy tizedmásodpercig tartott, de közben volt ideje felfigyelni férje közömbös, szinte csökönyösen nemtörődöm ballagására a biztos halál felé. Megragadta karját, és eszelősen a fülébe suttogta: meneküljünk. A suttogás vége vonyításba csapott át, rángatni kezdte a teljesen megzavarodott erdészt viszszafelé, aki nem nagyon mozdult, úgyhogy elengedte, és egymagában kezdett menekülni a visszafelé vezető úton.

Még nem sikoltozott, de már közel állt hozzá.

A madarak nem hallgattak el, pedig a filmekben ilyenkor elnémul az erdő, mielőtt a hajsza és a gyilkolás hangjai betöltenék a rendelkezésükre álló teret. Erdész Béla irányából Ööööö... Hööööö... kiáltás hallatszott, majd az egyik kutya elbégette magát, mire a többi sietősen csatlakozott.

A közgyűlés második napirendi pontja a vízdíjhátralékok kérdése volt.

A hangya nem adta fel, átment a dög orrához, és onnan próbálkozott.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.