Várhegyi Éva: Ekotrip

  • 2002. augusztus 8.

Egotrip

Örülhetnek a kapitalizmus ellenségei. A tőke szócsövének tartott gazdasági lapokat hetek óta a leghatékonyabbnak tekintett amerikai kapitalizmus kudarcai foglalkoztatják. Az Enron-ügy kapcsán kirobbant, egyre több cégre kiterjedő botránysorozat felszínre hozta a nyilvános részvénytársaságok irányításának problémáit. Egyebek mellett azt, hogy a vezetők közvetlen érdekeltsége a cég piaci értékének növelésében időnként nem a valóságos érték növekedését idézi elő, hanem csak annak látszatát. No meg a vezetők pénztárcájának vastagodását, olyankor is, amikor ezt néhány kiglancolt számon kívül semmi nem indokolja.

Amerikai bukta

Örülhetnek a kapitalizmus ellenségei. A tőke szócsövének tartott gazdasági lapokat hetek óta a leghatékonyabbnak tekintett amerikai kapitalizmus kudarcai foglalkoztatják. Az Enron-ügy kapcsán kirobbant, egyre több cégre kiterjedő botránysorozat felszínre hozta a nyilvános részvénytársaságok irányításának problémáit. Egyebek mellett azt, hogy a vezetők közvetlen érdekeltsége a cég piaci értékének növelésében időnként nem a valóságos érték növekedését idézi elő, hanem csak annak látszatát. No meg a vezetők pénztárcájának vastagodását, olyankor is, amikor ezt néhány kiglancolt számon kívül semmi nem indokolja.

Az európaiak elé követendő példaként állított amerikai modell lényege az, hogy a vezetők díjazása döntően a vállalati részvényárfolyam növekedéséhez kötődik. Vagyis a cég sorsát befolyásoló döntéshozók együtt sírnak-nevetnek az egyenként csekély beleszólással rendelkező részvényesekkel. Ez végső soron logikus: ha emelkedik az árfolyam, mindenki kaszál, ha süllyed, mindenki veszít. Minthogy a részvények árfolyama a nyilvános értéktőzsdéken dől el, elég ezek tisztasága felett őrködni: vigyázni arra, hogy a befektetők elegendő információt kapjanak a tőzsdei cégekről, és távol tartani a bennfentes információkkal rendelkezőket. A részvényesek érdekeit egy sor további intézmény védi: hites könyvvizsgálók hitelesítik a vállalatról megjelenő számokat, független elemzők és befektetési tanácsadók értékelik a részvényeket, és végül ott van a közgyűlés, amely visszahívhatja a részvényeseknek nem tetsző vezetőket. Elméletileg szép, zárt a modell, jobbat nehéz lenne kiagyalni.

Csakhogy ezt is gyarló emberek működtetik, mint mindent az emberi társadalomban. Köztük a pénz csáberejétől megszédült gazemberek is, akik a madáchi gondolatnak csak az első felét jegyezték meg: milliók egy miatt. Akik úgy gondolják: pozíciójuk feljogosítja őket arra, hogy mások (a részvényesek, az alkalmazottak) kárára gazdagodjanak. Na persze nem nyílt rablással, hanem finom számviteli umbuldákkal, előnyös részvényopciókkal, bennfentes kereskedéssel, a politikusok és a hatóságok lekenyerezésével. Vagyis fehérgalléros úriemberhez méltóan.

A különféle finanszírozási trükkökkel és könyvelési manipulációkkal szépen karban tartott, valójában súlyos pénzügyi gondokkal küszködő óriáscégek (eddig: az Enron, a Global Crossing, a Xerox, a WorldCom és a Qwest Communication) csalárd ügyeinek lelepleződése nemcsak az érintett vállalatok vezetőiről állított ki elégtelen erkölcsi bizonyítványt, hanem egy sor olyan szakma képviselőjéről is, amelyek éppen arra hivatottak, hogy őrködjenek a cégadatok hitelességén, és segítsék a befektetők tisztánlátását. A vállalati vezetők csalásaihoz aktív segédkezet nyújtó könyvvizsgálók mellett folt esett jó néhány befektetési és kereskedelmi bankon, megkérdőjeleződött a tőzsdei elemzők és tanácsadók hitelessége, sőt még a felügyelő hatóságok tekintélyén is csorba esett. Megrendült tehát a részvénybefektetői bizalom mindenki iránt, aki szavával vagy cselekedetével bármit is befolyásolhat a tőzsdéken.

És ez komoly baj. Nem elég, hogy kipukkadt néhány, a gazdasági prosperitás látszatát keltő iparág nagyra felfúvódott léggömbje, nem elég, hogy embermilliók vesztettek el dollármilliárdokat és százezrek állása került veszélybe, az általános bizalomvesztés miatt azok a cégek sem juthatnak tőkéhez, amelyekkel nincs is baj. És hiába történt mindez egy távoli földrészen, az amerikai gazdaság összes baja, miként öröme is, mindenütt érezteti hatását. Például a pesti tőzsdén, amelynek indexe rögvest alászállt, holott az ott forgó cégekről nem derültek ki disznóságok, csalárd machinációk.

Az amerikai bukták konzekvenciái hamar megszülettek. Nemcsak az ügyészség aktivizálódott, nemcsak a bilincsek csattannak mind sűrűbben a szépen keményített mandzsettákon, hanem a törvényhozók is öszszekapták magukat, hogy a befektetői tömegeket megtévesztő manipulációk lehetőségét minél szűkebbre szabják. Egyelőre csak az Egyesült Államokban, de nem kétséges, hogy a felülvizsgálatok az európai szabályozást sem hagyják érintetlenül.

Nálunk megfontolt (?) lassúsággal folyik a korábban lebukott ügyek kivizsgálása (köztük a legnagyobbé, a Postabanké, immár négy éve), bilincsek eddig főleg politikai indítékból csattantak (lásd a máig vitatott Kunos-ügyet, amelynek furcsa módon sem kárvallottjai, sem haszonélvezői nem voltak, elítéltje viszont hamar lett). A még csak sok macerával sem járó állami síbolások haszonélvezői, a közpénzeket az üzleti titok védelmében herdálók ügyei pedig végképp elkerülik az ügyészi kutakodást, holott ezek az umbuldák egy vállalat részvényeseinél is tágabb kört, az állampolgárokat károsítják.

Nálunk egyelőre nem a modern kapitalizmus befektetőket védő bástyáinak megkerülése okozza a legtöbb kárt (persze az is, amint például a Realbank vagy a WVM esetében kiderült), hanem a köztulajdonnal játszott magánbizniszek, amelyek éppen az utóbbi években szaporodtak el látványosan. Nálunk ezért kétszer akkora a feladat, mint a most jókora kiütést kapott amerikai kapitalizmusban: itt egyszerre kell átláthatóvá tenni a magánpénzekből fundált nyilvános társaságokat, és üvegzsebűvé varázsolni a közpénzből működőket. Itt a befektetői mellett az állampolgári bizalmat is meg kell teremteni.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.