2. Spec. most kutyanyelvek
Megegyeztünk: két kötet (mint a Karamazovok, mint a hét nagy Chandler, mint Beckett összes művei stb.) lenne, ha el akarnád mondani, mi volt a Tiszta Rendőr nevű ló meg nem fogadásának története mögött; mi lett az egésznek a következménye. Sőt, mi lesz még! Ez aztán két joyce-i regényfolyam, regénydzsungel volna.
Ráadásul annak bája nélkül. Mert örökké bizonykodnod kéne.
Az elbeszélőt azért is szokták (de halálosan) unni és a francba kívánni, mert ugyan ki szereti, ha valaki mondja, mondja neki a magáét úgy, hogy ráadásul jobban is tudja? (Mottó: "Tobin Guldovics, galambocskám, ne mondd mán nekem ezt, ne vágjál föl, hogy én nem tudom, te meg még jobban is tudod, na aztán, kedveském!") És ha nem ezt érezzük, hát a másik végletet: sose tudjuk meg igazán, mi a rossebről volt szó. Elsősorban, csak a Tiszta Rendőr nevű ló dolgában is: meg kéne magyaráznia (tudnia magyarázni) nekünk, miért vetődött be az igazoltatás végignézése után két órával egy olyan irodára, ahol Dél-Afrika versenyeit közvetítették, kora déli órán, csak hogy a (kis) közönséget a későbbi versenyek (és a kutyaversenyek) előtt pénzkidobásra csábítsák. A hallgató értésére kéne adni, mik a dél-afrikai versenyek. Egyrészt hazárd ügyek, mert ki a franc hallott valaha is ezekről a lovakról (például a Tiszta Rendőr nevűt sem ismertem), másfelől az igazi megérzés próbái... és folytathatnám. Meg aztán a megfutamodásra is nemes lehetőségek, hé! Mert mit kockáztassunk, viszont kis adrenalinszintet emelünk azért, mikor elgondoljuk: ha Numizmatias tizenhatszoros pénzzel, teljesen esélytelenül nyerte az előző versenyt M. Khan nevű zsokéjával a nyergében (itt már kezd szédülni hallgatónk! ki az az M. Khan? Aljosát még csak tudja, Krappet talán, Oidiposzt nem biztos, Hindenburgot alig, jó, ezek mégis meg vannak magyarázva, lexikonokban vannak cikkelyeik, de ki M. Khan, és ki ez a F´Day´Herb - micsoda név! -, a Tiszta Rendőr zsokéja? Jó, jó, favorit. Jó, jó, nem lesz hajmeresztő eredmények sora az egész versenynap Dél-Afrikában, de azért mégis. És kioldalogsz az irodából. Elmész Grinzingbe. De még zárva a kedvenc kertvendéglőd, ahol egy pohár bort innál.
Visszatérsz az irodavidékre. Még mindig Dél-Afrika megy. Naná, meséled, galambocskám, Pahtyon Porfirjovics, a Tiszta Rendőr nyert. Te azt mondod, kedveském, tiszta dolog? Mert láttál előtte pár órával egy tiszta arcú, bár zöldes körszakállú fiatal rendőrt, aki tiszta szívvel a kötelességét tette? (A ló angol neve: Duty Officer, már lefordítottam neked, galambocskám Buzsak Lajtovics, csak hogy jobban értsd, tudom, francia és olasz, amin értesz, de Gandol Unovicsnak eredetiben mondám!)
Le tudom én győzni az elbeszélés (kisebb) nehézségeit, kedves mézem, Latenya Tenyarovna! Le, le. Csak most már valamit nyerni is kellene, tudod, galambom, ezt gondoltam ott a Kaspar Odenov pályaudvarnál, a pálmafás irodán.
Hát igen, ezt nehéz elmondani, bár a fiatal Dugen Juronkics lelkes hallgató. Próbálod mondani neki. (Próbálod, próbálom: egykutya, próbállak bevonni "téged" is, barátom-fivérem, a nehézségekbe. Mert vannak ők!) Nézd, mondom a fiatal Dugen Juronkicsnak, most nem azt, hogy... emlékszel, ugye... Pahtyon Careviccsel milyen szépet nyertem... na röhej, mondom rögtön, lottószelvényt nem töltene ki az én írókollégám, a Galosz Galankovics vagy a kritikus Pofem Dogevics, nem...
...és a kutyák egyre jobban ugatnak körötted, kedveském, elbeszélő. Hagyod hát reménytelen emlékedet a fiatal Dugen Juronkiccsal, pedig ő sokat megértett, és próbálod Mindeneknek mesélni, hogyan volt a dolog a kutyaszemcseppel. Mert a nagynénéd, Daszja Profanova egy hülye tyúk, persze, nem mész be neki az optikushoz, menjen ő maga a panoptikumba! Daszja Profanova, mézem, eriggy! Ellenben közeli kutyád beteg szemére a cseppet, mely - kiderül! - halottnak a csók, azon a szegény beteg szemen nem segít már, a cseppet meg akarod szerezni. A patikában (St. Cyrill) nem tudnak róla. Mégy (módszeresen) a St. Method patikába, ott se, de mondják, a b.-i kormányzóságban talán van megfelelője ennek a különben emberszemcseppnek, meséled...
...te jó ég, lábad alatt mintha kockakövek süllyesztői indulnának, mert érzed, galambocskád, Mulden Aljanovics szédül! És a nyavalyába kíván téged. Mindjárt elköszön. Holott te hol tartasz még? A történeteddel? Melyikkel?
Szellemeskedsz itt, így mondod Mulden Aljanovicsnak, amit a fiatal Dugen Juronkicsnek is elmondtál, beígértél már: lólábjegyzet után kutyanyelv jön, ez lesz a nagy trükk (miféle trükk? ha ez trükk, minden trükk, idézed a nagy Ferdus Kalamovicsot), de nem tartasz még a tárgy külső holdudvarában sem.
Mert nem remélsz új fordulatot (ezt is elsóztad már, azt az elioti trükköt), mégy a régi helyre, másik pályaudvarra, ezúttal a II. Graden pu.-ra. Itt nagy irodahelyiségbe kerülsz, jól ismered, lerogysz. Még Dél-Afrika sincs, de nagyon korán kezdték a kutyákat (Stamford, Gallion, St. Alenio, a pályák). S lassan, pár pohár bor bűvöletétől mindössze (rossz borok), hasad kétes sajgásai közepette, nézni kezded a kutyákat. És sorra eltalálod őket. De rozsdás bökőt, galambocskám, Petyin Lukevics, el én! Először egy favoritot, jó. Valami Gemma Puff nevűt. De Terry Marlowe (!) hétszeres pénzre csúszik le (fel), eltalálod, aztán a Grand Shermant, a Real Gustót, meg az ismét teljesen esélytelen Katját. Súgások is a nevek közt, életed súgásai. Még jó, hogy Krapp nincs. Eltalálod őket, de hogyan?
Dermedten, galambocskám, meséled fél év múlva a Gellért-hegy tövén. Nem fogadsz rájuk! Egy összeget, egy igazi összeget nyerhettél volna rajtuk. Mert pénz is volt veled, viszonylagos. És nagy volt a szíved. De te mégse. Holott kutyád áldása kísért!!
(Folyt. köv. Ráadásul!!)
