A filozófus Bertrand Russell egy tyúk példájával mutatja be a logikus, induktív következtetés problémáit. A tyúkot mindennap megeteti a gazdája, és ez napról napra erősíti benne a meggyőződést, hogy ez a világ rendje: a gazda küldetése az, hogy mindennap kerüljön elé étel. Pontosan ugyanannyi oka van ebben hinni, mint abban, hogy a világ rendje szerint minden reggel kivilágosodik. Egy nap azonban a gazda váratlanul nem ételt hoz, hanem egy kést, mert őt, a tyúkot szánja az aznapi levesnek. A tyúk számára váratlanul összeomlik minden, amit eddig okos, megalapozott következtetésekkel levezetett. Hirtelen zavarában eszébe sem jut, hogy ő végül is egy szárnyas, némi erőfeszítéssel akár el is repülhetne.
Nassim Nicholas Taleb, ahogy arról előző írásomban már beszámoltam (Extremisztán, Magyar Narancs, 2012. szeptember 27.) Extremisztánnak nevezte el azt a világot, ahol ilyen előre nem látható, nagy hatású események (ahogy ő nevezi: Fekete Hattyúk) időről időre előfordulnak. Extremisztánban semmin sem szabad meglepődni, mivel itt a világ alakulása hosszú távon előrejelezhetetlen. Nem azért, mert nem vagyunk eléggé okosak hozzá, vagy hiányoznak a szükséges adatok, hanem azért, mert Extremisztán természete ilyen.
Taleb lenézi Középszerisztánt, legalábbis megvet minden olyan technikát, amely Középszerisztánban alkalmas a világ meglehetősen pontos előrejelzésére és alakítására. Utálja a normális eloszlást, utál minden Nobel-díjas közgazdasági modellt. Ő abból lett gazdag, hogy ezekben nem hitt, és éveken át arra játszott a tőzsdén, hogy előbb-utóbb, de nem túl sokára nagy és váratlan összeomlás lesz. Ezen persze napról napra veszített, de egy-egy összeomláskor, például 2001. szeptember 11-én vagy a 2008-as válság kitörésekor, hatalmasakat nyert.
Azért Középszerisztán tudományát se nézzük le, mert ez vezetett a mai technikai és gazdasági fejlettségünkhöz. Középszerisztán világát ma már meglehetősen jól le tudjuk írni. Igaz, Russell tyúkja is ezt hitte, és az utolsó pillanatig semmi oka sem volt kételkedni benne. De egy különbség mégis van: mi a fejlettségünket magunk teremtettük meg. És ha már ettől átköltöztünk Extremisztánba, akkor hozzáláthatunk a felfedezéséhez - mert attól még, hogy kiszámíthatatlan, Extremisztánnak is lehetnek törvényszerűségei, csak ezek a valószínűség-számítás középszerisztáni eszközeivel nem írhatók le.
Mi okozta ezt az észrevétlen átköltözést? Több oka is lehet, és még távolról sem látjuk tisztán, melyiknek pontosan mi a szerepe. Extremisztánhoz vezethet az úgynevezett Máté-effektus: akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik (Máté 25:29). Extremisztánhoz vezethet a gyorsan változó környezet, mivel ilyenkor felgyorsul az evolúció, és újabb, korábban nem életképes formációk váratlanul életképesnek bizonyulhatnak. Extremisztánhoz vezethet minden felhalmozódás, a tőkéé és a tudásé egyaránt, de a komplexitás növekedése is. Ám ezek egyike sem új keletű jelenség. Valószínűleg azért költözött át az emberiség Extremisztánba, mert mindezek együttes hatása mostanra erősödött igazán fel, és ez elsősorban a gazdaságban nyilvánul meg.
Mindemellett, még ha a gazdaság és technika ma már nagyjában-egészében Extremisztán szabályai szerint működik is, a mindennapi munka nagy része és a biológiai élet továbbra is Középszerisztánban zajlik. A mai orvos extremisztáni technikai eszközök segítségével gyógyítja az emberek középszerisztáni kórságait.
Ahhoz, hogy Extremisztánban sikeresek legyünk, nem új módszertanokat kell megtanulnunk - már maga ez a fogalom, módszertan is tipikusan középszerisztáni. Ehelyett a bizonytalanság és főleg az elképzelhetetlenség kezelésének képességét kell készséggé fejlesztenünk. Extremisztánban pont a Középszerisztánban annyira kedvelt közepes kockázatokat célszerű elkerülni, többnyire csak nagyon kicsi és néha nagyon nagy kockázatokat érdemes vállalni - ahogyan Taleb is tette. Fel kell készülni arra, hogy minden előrejelzés csak addig működik, amíg Középszerisztán logikája érvényes, így egyikben sem szabad nagyon komolyan hinni. Nem kell félni a redundanciától, mert éppen ez teszi a rendszereket robusztussá a hirtelen változásokkal szemben. A komplexitás negatív hatásainak ellensúlyozására Extremisztánban önálló értékké válik az egyszerűség - igenis, van olyan, hogy valami vagy valaki okos és egyszerű.
Extremisztánban akkor is előre kell védekezni a negatív Fekete Hattyúk hatása ellen, ha elképzelni sem tudjuk, legközelebb milyen formát ölthetnek. Eközben minél inkább nyitottnak lenni a pozitív Fekete Hattyúkra. És közben persze élni a mindennapi életünket, többnyire Középszerisztán logikája szerint.
Weöres Sándor így sóhajt fel a Rongyszőnyegben: "Csak egyetlen színt elgondolni tudnék, amílyet nem látok soha". Ez a sor talán a legjellemzőbb arra, ahogyan Extremisztánban gondolkodni kell - a nagy költő intuíciója mindig megelőzi a korát. Próbálkozni kell, hátha épp belőlünk lesz pozitív Fekete Hattyú, és ehhez sosem látott dolgokat kell elképzelni. Ahogyan Weöres Sándor is szőtte tovább a Rongyszőnyegét, amiből Fekete Hattyú lett, máig is ható nagy mű.
Középszerisztánban arról lehetett felismerni a nagyon okos embert, hogy jól előre tudta jelezni a jövőt. A nagy okosságokból aztán sok eszes és jól képzett szakember technikákat alkotott, és ezeket megtanulták alkalmazni a kevésbé okosak is. Ez volt az elmúlt évszázadokban a fejlődés motorja. A sok felhalmozott tudás következtében azonban a világ mára megváltozott. Extremisztánban nem arról ismerszik meg a nagyon okos ember, hogy jó előrejelzéseket ad a jövőről, hanem arról, hogy tisztán látja: a jövőt lehetetlen előre jelezni, és ennek tudatában mégis képes előre alkalmazkodni hozzá.
Extremisztán hosszú távon sikeres polgára olyan képességeket, olyan tudást fejleszt ki magában, amely a világ legváratlanabb változása esetén is konvertálható az új helyzethez. Ennek birtokában éli a mindennapi középszerisztáni életét. Elfogadja az ételt a gazditól, mint Russell tyúkja, de arra is felkészül, hogy bármelyik pillanatban minden másképpen lesz, és akkor valami egészen mást kell csinálnia. Például tyúk létére repülnie.
