Várhegyi Éva: Ekotrip (Országkép

építés)

  • 2000. május 25.

Egotrip

Amúgy jó ötlet ez az országképépítő program, itt és most azonban fölöttébb veszélyes lehet. Gondoljunk bele, mekkora kalamajka lenne abból, ha az amerikaiak nem a New York Times országunk képét rondító cikkeit olvasgatnák, hanem az önbecsülésünket védelmező magyar hazafiakét.

Amúgy jó ötlet ez az országképépítő program, itt és most azonban fölöttébb veszélyes lehet. Gondoljunk bele, mekkora kalamajka lenne abból, ha az amerikaiak nem a New York Times országunk képét rondító cikkeit olvasgatnák, hanem az önbecsülésünket védelmező magyar hazafiakét.

Mert tetszik, nem tetszik, a minapi kamatcsökkentési ügy kiváltója éppen az volt, hogy túl sok amerikai spekuláns gondolta úgy: nálunk jó helyen lesz a pénze. Amióta az egyébként rosszindulatú sajtójuk is hírül adta, hogy milyen jól alakul Magyarország fizetési mérlege, elkezdett dőlni ide a pénz. Dollárszázmilliók keresték fialtatásuk termékeny talaját magyar állampapírokban, s lám, mekkora bajt okoztak ezzel országunk pénzügyi vezetőinek és nekünk, forinttulajdonosoknak.

A meglóduló kereslet hatására süllyedni kezdtek az állampapír-hozamok, január közepére már két százalékponttal is alulmúlták az MNB betéti kamatát. Így a magyar bankok nyerészkedésre is felhasználhatták a fölös pénzeik elhelyezésére szolgáló jegybanki betéti konstrukciót. A Magyar Nemzeti Bank meg nem győzte felvásárolni a dollárt, nehogy a magyar valutát fetisizáló spekulánsok jóvoltából megerősödő forint kiugorjon a mozgásteréül megszabott szűk árfolyamsávból.

Január első heteiben tehát, amikor a Magyar Hírlap hasábjain éppen az ország képéről zajlott a vita, és amikor a kormány úgy döntött, bő négymilliárdot szán a szerinte nem elég szép kép javítására, éppen elég nagy volt már a baj. És nem azért, amiért oly csúf az ábrázatunk, hanem mert - mint kiderült - túl szép. Az oroszországi válság idején megijedt befektetők ugyanis ráébredtek, mérsékelt kamatprémium mellett is érdemes stabil, szép reményű országunkba hozni pénzüket. Pláne, hogy a nagy vetélytárs, Lengyelország nem tudott ilyen derűs képet felmutatni magáról. A befektetők is magukévá tették vezető ornitológusunk bölcs meglátását, miszerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, és szép kövér dollárjaikat szerény kis országunk szürkécske, de nekik elég jól fialó valutájára váltották át.

Január 19-én végül felrobbant a New Yorkból vezényelt időzített bomba: a Magyar Nemzeti Bank, huszáros vágással, másfél százalékponttal csökkentette irányadó kamatait. A kamatok felborult rendjének helyreállítását célzó bejelentés azonban újabb hullámokat vetett. Az állampapírhozamok már másnap egy százalékponttal alább szálltak, így a létre sem jött egyensúly megint veszélybe került. A kereskedelmi bankok sem akartak rosszul járni, így gyorsan levitték betéti kamataikat. Nagy átlagban pont annyival, amennyivel pár nappal korábban az MNB tette. És éppen annyival, ami mellett rövid távon a betétesek pozitív reálkamata is köddé vált.

Most törhetjük a fejünket, mit kezdjünk a megtakarításainkkal. Hagyjuk meg az elinflálódás enyészetének, vagy inkább vegyük ki részünket az országszépítő munkából: kommunista szombatokon építsük meg a tervezett 60 kilométerből családunkra jutó két centiméter autópályát és a negyvenezerből ránk eső egyszázadnyi lakást. Ezzel vagy százmilliárdot elkölthetünk, miközben - a gazdasági miniszter számításai szerint - két százalékponttal is emeljük a GDP növekedési ütemét. Hogy ne csak Matolcsynak járjunk kedvébe, Bánk Attila örömére a tavalyinál is több autót vehetnénk, bizonyítva, most már még jobban megy a dolgunk.

Csak arra vigyázzunk, nehogy tovább javuljon az ország képe, és kezdődjön az egész elölről. Belegondolni is rossz, mi lesz, ha a korábban a szomszédos Ausztriában landolt pénzeket is áthozzák ide a befektetők annak hatására, hogy az ottani barna-fekete veszedelem előretörését világra szóló botrány övezi, miközben a magyar testvérpártnak már hivatalos európai papírja van arról, hogy nem szélsőséges, nem idegengyűlölő.

A kamategyensúlyt felbillentő, nemkívánatos karvalytőke távoltartásához kényesen kiegyensúlyozott, nem rossz, de nem is túl jó országképre van szükségünk. Ezért talán nem is baj, hogy pár hónapig még riogatni lehet a befektetőket a várományos köztársasági elnök mumusával. Lehet, hogy csupán ezt a nemes célt szolgálja a csonka kuratórium fenntartása és az MNB-alelnökök kinevezésének elhúzása is.

Az sem kizárt, hogy az ÉS tényfeltáró riportere is csupán az országkép egyensúlyi állapotának fenntartása érdekében hozta a minap tudomásunkra azt a nyilvánosság előtt eddig nem említett tényt, hogy a bankárok egy része egyáltalán nem elégedett Surányival, némelyikük azt állítja, eljárt felette az idő. Merthogy túlságosan megszorítja a bankokat, amivel tőkét von ki a piacról, no meg lelke mélyén megrögzött etatistaként úgy gondolja: a piacnak ne az állam, hanem a központi bank legyen az ellenőre. Tartok tőle, e titok lelepleződése csak honi kormányunk valóban etatista tagjaiban erősítheti a jegybankelnök iránti ellenszenvet. A külföldi befektetőket - ha netán olvasnák a legjobb magyar nyelvű irodalmi hetilapot - csak megerősítené abbeli hitükben: amíg Surányi van, addig nyugodtan hozhatják ide pénzüket.

Jaj nekünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.