El´relátás
Nem értem, miért váltott ki ekkora izgalmakat a pénzügyminiszter legújabb bejelentése a kétéves költségvetés ötletéről. Inkább üdvözölni kellett volna a javaslatot, hiszen ez újabb bizonyítékát szolgáltatja kormányunk kreativitásának meg annak, hogy nemcsak érti, de maga is írja az új idők új dalait. Amiben természetesen a magyar nyelv is újraértelmeződik. Miként a parlamenti gyakorlatban a hetenkénti kifejezés azonos értelművé válhatott a háromhetenkéntivel, úgy most miért ne válhatna azonossá az évenként a kétévenként fogalommal, legalábbis a költségvetés vonatkozásában.
Különben is inkább örüljünk annak, hogy a négyévenként kifejezést eddig még senki nem akarta a negyvenévenként értelmezésben használni, így hát van esély arra, hogy 2002-ben kiírják a választásokat.
A mai millenniumi nyelvújítás életrevalóságát egyébként majd az utókor dönti el. Mint ahogy a reformkori nyelvújítási szándékokból is néhány szép ideát (például a dán főváros értelmetlen nevének átkeresztelését a magyar nyelvhez jobban illeszkedő Kappanhágóra) kivetett az értetlen köz, úgy most sem biztos, hogy a Kazinczyék dicsőségére apellálók nyelvi leleményei időtállók lesznek. De azért még nem kéne leugatni az újító szándékokat. Hiszen nemcsak a nemzet, a politikus is nyelvében él.
Egyébként is csőlátású az, aki azt hiszi, a távlatosabb tervezés, a tágabb időhorizontban való gondolkodás a letűnt szocialista tervgazdaság sajátossága. Pedig ha megnézné, hogyan is működnek a nagy nemzeti és multinacionális vállalatok, látná: sokkal nagyobb súlyt helyeznek a tervezésre, mint egykori tervgazdasági társaik. Valamilyen rejtélyes okból csak páratlan (1, 3, 5) éves tervek készülnek ugyan, de beláthatjuk, ennek a számmisztikán kívül semmi értelmesebb oka nincs.
Igaz persze, hogy egy mégoly precíz vállalati terv sem kőtáblába vésett igeként szolgál, hanem inkább valamiféle támpontként a napi döntések meghozatalához. Az ország költségvetése viszont mégiscsak törvény, amit be kell tartani. Bizonyára ezért készül kétévesnek az új költségvetés, és nem a vállalati tervezésben szokásos három- vagy ötévesnek.
Kétévnyi stabil előrelátás mégiscsak dukál az embereknek, vállalatoknak, minisztériumoknak, önkormányzatoknak. Ha már a világ oly mértékben instabil, hogy két hétre nem lehet előre látni, miként alakul a dollár/euró keresztárfolyam, a kőolajár és sok más, a piacra és a nagypolitikára érzékeny folyamat, legalább mi, magyarok láthassunk az orrunknál tovább. Ahhoz persze, hogy fizetett adóink és járulékaink előre kalkulálhatók legyenek, még nem kell tételesen leosztott költségvetést elfogadni. Mert annak kiszámításához nehéz mellőzni olyan, előre nem jól látható folyamatokat, mint mondjuk az infláció és a kamatok alakulása, amelyek gyökeresen megváltoztathatják a pozíciókat.
Azt sem hinném, hogy a bevételi oldal alakulását meghatározó jövedelemviszonyok is olyan jól tervezhetők lennének. A szinte mindenki számára váratlanul felszínre tört oroszországi válság például két éve alaposan megtépázta a vállalatok és a bankrendszer jövedelmeit, ami miatt az adóbevételek is kisebbek lettek a költségvetési törvényben foglaltnál. Idén viszont tetemes többletbevételeket hozhat a költségvetésnek a tervezettnél egy-két százalékponttal magasabb infláció és gazdasági növekedés, miként az euró váratlanul hosszú és súlyos gyengélkedése is átrendezheti a jövedelemfolyamatokat.
Egyébként ha a kétéves költségvetés készítésének indokaként elfogadjuk is a stabilitás és/vagy a választási évhez kötődő költségvetési viták megelőzésének nemes szándékait, akkor is kívánatos lenne új tervezési metódust bevezetni. Nem abszolút számokkal kellene teleírni az egyes fejezeteket és a sarokpontokat, hanem szépen megtervezett függvényekkel. A független változók körébe lehetne felvenni az inflációt, a GDP növekedési ütemét, a kőolajárat, a dollár/euró keresztárfolyamot, a meteorológiai és vízügyi előrejelzéseket, a Nasdaq-indexet, Putyin napi karateedzésének óraszámát, az amerikai választás kimenetelét, a napfolttevékenységet, prominens osztrák kormánytagok budapesti látogatásainak számát, az EU-bürokraták homlokráncolási gyakoriságát; a sor tetszés szerint folytatható. Az egyes költségvetési fejezetek gazdái naponta aktualizálhatnák, mennyi is az éves apanázsuk. Bizonyára van olyan Fidesz közeli programozó, aki vállalná a számítások elvégzését és az eredmények on-line közlését.
Ne menjünk el szó nélkül a kétéves költségvetés másik fő indoka mellett sem. Nemcsak a gazdasági élet jobb kiszámíthatósága miatt született meg ugyanis az ötlet, hanem azért is, hogy elkerülhető legyen a választás előtti, karácsony és szilveszter tájékán szokásos derbi az Országházban. Ahol esetleg az ellenzék is hallathatná - nem mindig és mindenkinek kellemes - hangját. Tényleg, mi szükség az ilyesmire?! Jobb a békesség, nem beszélve a borról meg a búzáról. Utóbbiakból már most többet ígér nekünk a mai kormány, mint a korábbiak együttvéve. Nekünk is jobb, ha már 2000 végén eldöntjük: még négy (negyven?) évre prolongáljuk a mannát adó csodakormányt. Aztán ülhetünk ölbe tett kézzel, és hallgathatjuk a mennyei zenét.
