Para

Kovács Imre: Én

publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

- Sérült - mondom -, sérült a szárnya.

- Igen, mert Távol-Keletről szállítják, és közben megsérül - mondja a lány.

Én pedig azon gondolkozom, hogy mi vehette rá a nepáli kézműveseket arra, hogy egy számukra teljesen ismeretlen állatot formázzanak meg balzafából, az őshonos fajok helyett.

Mindegy, veszek egy eredeti nepáli pingvint, egy közepes méretűt, nyolcszáz forint, a hülyének is megéri, csak a farka van kicsit lekopva.

Az eredeti megrendelés egyébként úgy szólt, hogy ajándékot vegyek, mégpedig kicsit, ami csillog, és ez Iim szótárában általában minimum platinából készült fülbevalót jelent apró brillel, de én hajlamos vagyok félreértelmezni, úgyhogy ezüst delfineket veszek vagy köcsögöket, apró, de mázas remekműveket, melyek nagyszerű ajándékok barátaink számára: Tessék, egy köcsög.

A kutatás határmezsgyéjén bukkanok a mézes anyókára, aki apró, kedves, és - mint az előzményekből is kiderült - mézet árul. Alig involválok, máris panaszkodni kezd:

- Dömsödi vagyok, de nem merem kihelyezni a kaptárakat a falu szélére, mert azonnal ellopják a rabolók.

Könnyű hinta jön, rövid utazás az Unicum, sör, pezsgő dermesztő és titokzatos háromszögében, bajmolódom, szöszmötölök, nincs hova hányni, inkább veszek egy brokkolit meg negyedzacskónyi babot.

- A fiam is méhész - folytatja az anyóka -, de szarik hazajönni, csak évente egyszer, akkor is inkább visz, mint hoz.

Dr. Semmelweis Ignácra utalok a karban alig tartott hölgynek, aki szintén méhész volt, és az idevonatkozó irodalom szerint ő sem járt haza, e helyett inkább Albert Schweitzerrel irt orgona-négykezeseket, miközben egy névtelen méhész pumpált.

A méhészek különleges lények, tele vannak ismeretlenséggel, homállyal, köddel, úgy jönnek, mintha épp lépre mennének, zümmög bennük a másság, akár parasztgyerekben a krumplihámozás iránti olthatatlan vágy, mint fideszes önkormányzati képviselőben a Szindbád című film megtekintése után az elevenséggel osztott, de lemátrixolt sejtelem, ahogy senki, ahogy mi sem.

Keselyű méz.

publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk