Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. május 25.

Egotrip

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

- Sérült - mondom -, sérült a szárnya.

- Igen, mert Távol-Keletről szállítják, és közben megsérül - mondja a lány.

Én pedig azon gondolkozom, hogy mi vehette rá a nepáli kézműveseket arra, hogy egy számukra teljesen ismeretlen állatot formázzanak meg balzafából, az őshonos fajok helyett.

Mindegy, veszek egy eredeti nepáli pingvint, egy közepes méretűt, nyolcszáz forint, a hülyének is megéri, csak a farka van kicsit lekopva.

Az eredeti megrendelés egyébként úgy szólt, hogy ajándékot vegyek, mégpedig kicsit, ami csillog, és ez Iim szótárában általában minimum platinából készült fülbevalót jelent apró brillel, de én hajlamos vagyok félreértelmezni, úgyhogy ezüst delfineket veszek vagy köcsögöket, apró, de mázas remekműveket, melyek nagyszerű ajándékok barátaink számára: Tessék, egy köcsög.

A kutatás határmezsgyéjén bukkanok a mézes anyókára, aki apró, kedves, és - mint az előzményekből is kiderült - mézet árul. Alig involválok, máris panaszkodni kezd:

- Dömsödi vagyok, de nem merem kihelyezni a kaptárakat a falu szélére, mert azonnal ellopják a rabolók.

Könnyű hinta jön, rövid utazás az Unicum, sör, pezsgő dermesztő és titokzatos háromszögében, bajmolódom, szöszmötölök, nincs hova hányni, inkább veszek egy brokkolit meg negyedzacskónyi babot.

- A fiam is méhész - folytatja az anyóka -, de szarik hazajönni, csak évente egyszer, akkor is inkább visz, mint hoz.

Dr. Semmelweis Ignácra utalok a karban alig tartott hölgynek, aki szintén méhész volt, és az idevonatkozó irodalom szerint ő sem járt haza, e helyett inkább Albert Schweitzerrel irt orgona-négykezeseket, miközben egy névtelen méhész pumpált.

A méhészek különleges lények, tele vannak ismeretlenséggel, homállyal, köddel, úgy jönnek, mintha épp lépre mennének, zümmög bennük a másság, akár parasztgyerekben a krumplihámozás iránti olthatatlan vágy, mint fideszes önkormányzati képviselőben a Szindbád című film megtekintése után az elevenséggel osztott, de lemátrixolt sejtelem, ahogy senki, ahogy mi sem.

Keselyű méz.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.