Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. május 25.

Egotrip

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

Könnyűfából készült pingvinábrázolásra alkuszom, illetve nem is alkuszom, csak válogatok a kicsi, közepes és nagy pingvinek között.

- Sérült - mondom -, sérült a szárnya.

- Igen, mert Távol-Keletről szállítják, és közben megsérül - mondja a lány.

Én pedig azon gondolkozom, hogy mi vehette rá a nepáli kézműveseket arra, hogy egy számukra teljesen ismeretlen állatot formázzanak meg balzafából, az őshonos fajok helyett.

Mindegy, veszek egy eredeti nepáli pingvint, egy közepes méretűt, nyolcszáz forint, a hülyének is megéri, csak a farka van kicsit lekopva.

Az eredeti megrendelés egyébként úgy szólt, hogy ajándékot vegyek, mégpedig kicsit, ami csillog, és ez Iim szótárában általában minimum platinából készült fülbevalót jelent apró brillel, de én hajlamos vagyok félreértelmezni, úgyhogy ezüst delfineket veszek vagy köcsögöket, apró, de mázas remekműveket, melyek nagyszerű ajándékok barátaink számára: Tessék, egy köcsög.

A kutatás határmezsgyéjén bukkanok a mézes anyókára, aki apró, kedves, és - mint az előzményekből is kiderült - mézet árul. Alig involválok, máris panaszkodni kezd:

- Dömsödi vagyok, de nem merem kihelyezni a kaptárakat a falu szélére, mert azonnal ellopják a rabolók.

Könnyű hinta jön, rövid utazás az Unicum, sör, pezsgő dermesztő és titokzatos háromszögében, bajmolódom, szöszmötölök, nincs hova hányni, inkább veszek egy brokkolit meg negyedzacskónyi babot.

- A fiam is méhész - folytatja az anyóka -, de szarik hazajönni, csak évente egyszer, akkor is inkább visz, mint hoz.

Dr. Semmelweis Ignácra utalok a karban alig tartott hölgynek, aki szintén méhész volt, és az idevonatkozó irodalom szerint ő sem járt haza, e helyett inkább Albert Schweitzerrel irt orgona-négykezeseket, miközben egy névtelen méhész pumpált.

A méhészek különleges lények, tele vannak ismeretlenséggel, homállyal, köddel, úgy jönnek, mintha épp lépre mennének, zümmög bennük a másság, akár parasztgyerekben a krumplihámozás iránti olthatatlan vágy, mint fideszes önkormányzati képviselőben a Szindbád című film megtekintése után az elevenséggel osztott, de lemátrixolt sejtelem, ahogy senki, ahogy mi sem.

Keselyű méz.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.