Prozac® 20mg, ez van a felhajtós füzet letéphető lapjainak tetejére írva, új kiút a depresszióból, ez meg az alján biztat és informál. Amennyiben e két kékkel nyomtatott sor közti fehér terület rendszeresnek mondható, kitartó nézése s ritka jó napokon nyolc óra/oldal sebességű megtöltése munkának nevezhető, akkor ebbe dolgozom. A legnagyobb örömet benne a lapozás adja, amikor - ünnepi alkalom - az egyik végre megtelik: jé, Prozac, mindig meglepődöm, nem csap be sosem. Maga a szer egyébként szart se ér, fél évig voltam rajta, garantálhatom. Jó eleve nem lehet, ha a fél USA ezen él - akkor már inkább reklámja legyen a terápiám. Ez se segít, de a mellékhatása biztos kevesebb.
Nézem a papírt, esik kint az eső, amúgy meg egy kicsit hazudós vagyok. Bár a múltkor őszinte vallomást a jó Erikáról tettem, szerény eredményemet, mi a prozacos lapokon nagy kínnal összeáll, leverni újabban nem is rajta szoktam. TOP Writer az valójában, 150-es, a korral haladok. Nemrég vettem, az Erikát oktató szándékkal a gyereknek adtam, attól a pillanattól még kb. tíz percig működött, ez biztos tovább bírná, nyugati. Van rajta olyan funkció is, hogy CAPS. Azt még nem tudom, hogy az micsoda, de az automatikus szó- és sortörlés fantasztikus, emberré tesz, felszabadít, csak ajánlani tudom, mint ahogy a kollégám szerint a számítógépen is a delete-gomb megfelelő, kíméletlen használatának sürgős elsajátítása a legfontosabb szerzői feladat.
Lehetne ezen is nemcsak egy sort: mindent kitörölni, úgy azért jobb volna, kétségtelen. Bevinni gondosan, szépen kijelölni, majd elvetni durván a Prozac-füzetet, a sok félbemaradt, elvetélt kezdeményt a könyvrészlettől az ilyen bekezdésekig, kínlódásaimnak hogy nyoma se legyen. S ha már törlünk, elvetni valahogy a füzettel együtt az elmúlt négy évemet, mert ha az tényleg nemesít, ami történt bennem és velem, akkor Teréz anya az én nevem, ő rója e sorokat, stílusa felismerhető. És volna tán egy file ezután nyitható, kezdődhetne abban valami biztató, a reggeleknek újra az a régi íze volna.
Ne álmodjunk, ne kapkodjunk, béke legyen, türelem! Derecskéről nincsen járat Szingapúrba, Debrecenben át kell szállni, fájdalom. Amiként az Erikától sincsen az út az Internetig kikövezve, sajnos ez is köztudott. Ez most az én TOP Writer-korszakom. Ha betelik a Prozac-füzet, s ígérete, az új kiút nem lesz minden meddő napon szükségképpen olvasható, talán ezen is túl leszek. Félig-meddig, hellyel-közzel addig is itt vagyok, persze, s néha, ha úgy alakul, nem nagy kedvvel lejelentkezek.
