Megtanítottak rá az új magyar demokrácia "nemzeti elkötelezettségű" pártjai és vezérszónokai, hogy az ő számukra nem vagyok magyar, hanem (büdös) zsidó, mégpedig a nürnbergi törvények értelmében az, vagyis a zsidó hitközség számára nem, de Giczy, Orbán, Torgyán és Lezsák politikusok számára igen. Az új magyar double speech szerint "nemzetietlen" az, aki két éve az SZDSZ-re vagy az MSZP-re szavazott. "Idegenlelkű" az, aki nyugat-európai mércével mérve is demokratikus politikai viszonyok közt óhajt élni, tehát tudatosan okozok kárt az országnak, ha a jövőben se Orbán Viktorra és a többiekre adom a voksom. Mint ahogy szerintük tudatosan romboltam a magyar életet azzal is, hogy a Lezsák-féléket annak idején kiszavaztam a hatalomból. Komplett szótára van már a bújtatott zsidózásnak az ellenzék politikai nyelvezetében.
Politikai dilettantizmusuknak hála, a "magyar zsidó" fogalma mára határozottan kiszélesedett: már a feleségem is "idegenlelkű", mert a feleségem. Az is "nemzetellenes", aki október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnökkel koszorúz, és az is, aki az MTV-ben aznap munkára van beosztva. Az is, aki jogot akar adni a "buziknak", és az is, aki megköti az alapszerződést a románokkal. Az is, aki sürgeti a NATO-hoz való csatlakozást, és az is, aki nyugati emigrációban élve úgy látja, hogy Csoóri Sándort le kell váltani a Magyarok Világszövetsége éléről. "Libások" már nemcsak az MTK szurkolói (ez is micsoda múlhatatlan szégyene a magyar labdarúgásnak!), hanem minden csapat, amelyik a Ferencvárost néhanapján focira oktatja, egyáltalán mindenki, aki a már nemzetközi méretekben hírhedt Fradi B-közép útjába áll, továbbá "libás" a Fotex, mert "Várszegi Brüll Alfrédot játszik", és "libás" az MDNP (mert akadt néhány volt MDF-es, aki rádöbbent, ha modern konzervatív politikus akar lenni, tisztességes hangot kell megütnie politikai ellenfeleivel szemben is), és "zsidóbérenc" mindenki, aki a Soros Alapítvány támogatásában részesül.
Minket (a "nemzetellenes erőket", az "urbánusokat", "liberálbolsevikokat", "kozmopolitákat", "Aczél unokáit", "a judeo-plutokrata kemény magot", "az ország kiárusítóit", az "anyakönyvi papírmagyarokat", "a nemzetközi maffia nemzettestbe befurakodott kemény magját", akik "egy választási katasztrófa következtében megszállták a gazdasági és kulturális élet kulcspozícióit") kéne hidegre tenni (ld. "féregirtás"), "kiseprűzni" a "hatalmi" "struktúrákból" először is, aztán... azt majd meglátjuk.
Mindenki "zsidó": nemzetellenes, liberálbolsevik és gyökértelen kozmopolita, aki nem szeretné, ha Orbán (vagy Torgyán, vagy Giczy, vagy Lezsák) miniszterelnökölné az országot.
Ezzel is bizonyítja, hogy idegen érdekek szolgálatában áll.
Hogyan?
Mennyire kéne magyarnak lennem ahhoz, hogy Torgyán József rokonszenvét elnyerjem? Ha kitöltök az FKgP-be egy belépési nyilatkozatot, az elég? Vagy nem, még gyűlésekre is kellene járnom, és tapsikolva hallgatni Übü papát? Ha én, bár a nagypapám még rabbi volt, szótlan asszisztálnék a törtető kis senki kódolt nyelven zsidók ellen uszító nyilvános megnyilatkozásaihoz, máris szabadelvű nemzeti polgár lennék, mondsza fiam, Deutsch?
Ez világbotrány.
Ez az egész "nemzeti" karakterű bűnbakgyártás, könnyen dekódolható tolvajnyelven történő "kozmopolitázgatás" Európa közepén, zsinagóga és zsidó temetők elleni merényletekkel fűszerezve, világbotrány. A kormánypártok eltakarják a szemüket, ne lássák, betömik a fülüket, ne hallják, ne vegyék észre, hogy ne kelljen azonosulniuk a lezsidózottakkal. Én nem leszek ilyen okos: ilyen buta. Nem hagyom szó nélkül eztán.
