Cyberzsurnalizmus. Szívem szerint még a gonzo jelzőt is hozzátenném, mert nem biztos, hogy azok a legjobb Internet-cikkek, amelyeket számítástechnikai szakírók produkálnak például a többfelhasználós operációs rendszerek műszaki és gazdaságossági paramétereiről. A hálózat új médium és új társadalom, a számítástechnikai szakírók pedig sem a médiához, sem a társadalomhoz nem értenek. "Én szintén internetes újságíró vagyok" - biztosít a digitális médium iránti elkötelezettségéről számos, nem számítástechnikai szakíró kolléga. Kár, hogy ezen a legtöbbször azt kell érteni, hogy kis színeseket gyárt a számítógépes kalózokról, robbanóanyagot kotyvasztó és kiskorúakkal fajtalankodó cyberterroristákról, mert látott valamit a CNN-en.
A Magyar Narancs volt az első olyan magyar sajtótermék, amely külön rovatot szentelt a témának, és elsőként jelent meg elektronikus kiadása az Interneten. Ma már minden komolyabb napi- és hetilap fellelhető a hálózaton, de attól még egy lapból sem lesz cyberújság, hogy monitoron is olvashatjuk cikkeit, bár azt jobb helyeken már kimutatták, hogy példányszámra vetítve sokkal több olvasói levél érkezik elektronikusan, mint postai úton. A másik oldalon ott vannak a nulla újságírói tapasztalatból és minimális pénzből gründolt magyar nyelvű online magazinok, amelyek olyanok, amilyenek; mindenesetre elég lehangoló élmény összehasonlítani a Narancs konkurensének szerepében pózoló legnagyobb magyar világítótornyot (ami lehetne sokkal jobb is, de ez már egy másik szomorú történet) például a HotWireddel. Vannak aztán újabban az Internetről szóló papírújságok, amelyeket vagy számítástechnikai szakírók szerkesztenek, vagy internetes újságírók, nem is tudom, melyik verzió az olvashatatlanabb.
Az én fogalmaim szerint cyberzsurnalisztának az tekinthető, aki a hagyományos médiumokban kiaknázza azokat a lehetőségeket, amelyeket az Internet által hozzáférhetővé tett információrengeteg biztosít, az online médiában pedig megtalálja azokat az új műfajokat és kifejezési formákat, amelyek kihasználják az interaktív médium rendhagyó tulajdonságait. Egy témát körüljárva képes felkutatni az Internet-kiadványokban, hírcsoportokban, levelezőlistákon és beszélgetőcsatornákon azokat a személyeket és adatállományokat, akik és amelyek esetleg sehol másutt nem hozzáférhetők. Drága nyugati hírügynökségek előfizetése helyett az Interneten ingyenesen és napra, sőt órára és percre készen olvasható híreket böngészi, a hálózaton szerzi be a sajtóanyagot. Olvasóival és kollégáival a hálózaton keresztül (is) tartja a kapcsolatot, szerkesztőségébe az Interneten keresztül, digitális formában juttatja el cikkeit, megspórolva a szedőnek a begépelést, és akkor még a laptop és mobiltelefon segítségével küldhető villámgyors helyszíni tudósításokról nem is beszéltem. Álmodozzunk egy kicsit: a korszerű szerkesztőség jól működő Internet-kapcsolattal van ellátva, a hálózaton elérhető, kulcsszóval kereshető elektronikus archívumot, webkiadványt és olvasói fórumokat, például levelezőlistát üzemeltet, fórumain a szerkesztők is időről időre megnyilvánulnak.
