Egy szép napon (egy ilyen nap csak szép lehet) boldog MTK-szurkolók jelentek meg a Hidegkuti Stadionnál, hol máshol. Nem azért voltak boldogok, mert megnyerték a bajnokságot és feljutottak, ismét, az első osztályba (bár, ahogy a Népsport oly találóan megfogalmazta, már csak karnyújtásnyira a bajnoki cím), hanem azért, mert találkozhatnak újra.
„Herbert-von-Karajan tér
Dr. H. C. Herbert von Karajan (1908–1989) salzburgi születésű karmester, a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere. 1933-ban belépett a Német Nemzetiszocialista Munkáspártba, és a náci rendszert karrierje előmozdítására használta fel. 1956–1960 között a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője, 1967-ben a Húsvéti Ünnepi Játékok megalapítója.”
Régen történt, amikor az emberek még e-mailben leveleztek, olykor telefonáltak, és néha le is csatlakoztak a hálózatról.
A partitúrák zenei előadásmódra vonatkozó szöveges utasításainak világa csuda világ.
A XV. kerületi Növényolaj–Sashalmi Elektronikus Mérőkészülékek Gyára mérkőzésen történt. A hazaiak kapusát példátlanul hosszú időre, 25 évre tiltotta el a BLSZ. A kapus a mérkőzés 77. percében egy reklamálásnál előbb sárga, majd piros lapot kapott a játékvezetőtől, majd megindult a bíró felé, aki erre lefújta a találkozót.
„Amikor újra egymilliárd főre esik vissza a Föld népessége, az már nem lesz rossz. Csak a kínlódás, mire addig eljutunk…” – mondja a közgazdász azzal a kíméletlen mosollyal, amely csak könyvelők, demográfusok és statisztikusok arcára ül ki, amikor számokkal zúzzák szét mások dédelgetett álmait, gondosan felépített terveit, maradék reményeit.
Parasznya, Radostyán, Sajólászlófalva (a település már az Árpád-korban fennállott, neve Lazlófalua; nevét Szent Lászlóról kapta, akinek igen nagy kultusza van Borsodban).
