Amikor édesanyja halálhírét vette, K. Dezsőnek megdagadtak a lábai. Háromszor kellett megállnia, míg eljutott a mosdóig. (A Dunán, csónakházi kabinjában töltötte, volna, a nyarat.) A szíveddel van a gond, attól van, menj orvoshoz, mondták a bérlőtársak, sose volt baj a szívemmel. K. is szólt, már korábban, ennek (az ivásnak) nem lesz jó vége, nem hallgatott rá. A lábdagadás volt a jel, anyja figyelmeztette. (Aki az utolsó éjszakán, K. Dezső sógornője ült az ágyánál, újra megszülte K. Dezsőt, erről beszélt menyének, hogyan is történt. És megint megtörtént – nem engedte meghalni elsőszülött fiát.)
A temetésre szandálban ment, azt tudta felvenni. A sírhoz menet szólt az urnát vivő gyászhuszároknak, majd többször meg kell állnom, dombon van a miskolci Deszkatemető. Szólt, megálltak, többször, mögöttük is megállt a menet. Eljutott a sírhoz, fehér rózsát a gödörbe, és öccsével egy-egy gesztenyét; anyja kérése volt, apával szedtük. Most anyja és a gesztenyék apja mellett. A torban Unicum, pálinka, mondták a rokonok, kikkel utoljára apja temetésén találkozott, nem nézel ki valami jól.
elvitte a háziorvoshoz, aki azonnal a sürgősségire küldte, ahol „százan”; szerencséje volt, hamar sorra került (a doktornő írta, sürgős, mi nem az). Azonnal szívultrahang, befektették az Őrzőbe, órákat várt, még aznap, éjfél előtt elvitték (kerekesszéken) tüdőröntgenre, várakozott az üres folyosón, akkor most ez lesz. Szerencséjére nem tudta, mi is lesz. Betolták, visszatolták; katéter, pelenka, tíz napig nem kelhetett fel az ágyból. Visszatartotta a vizelést, nem bírta, a szarást; kapott hashajtót, ki kellett ülnie a „trónra”, csak K. ne most jöjjön (mindennap meglátogatta), persze hogy jött, tapintatosan visszafordult. Az Őrzőben mellette egy hölgy kb. hússzor telefonált, hogy elmondja, a fürdőkádban találta meg holtan a fiát. Amikor nem telefonált, őt hívták, nekik is elmondta. Szemben (függöny választotta el a betegeket) idősb hölgy közölte, pénteken kozmetikushoz kell mennie, telefonon kérte a fiát, hozzon be neki fésűt, otthon felejtette. Jött a fia, az elemózsiával és a fésűvel, élet és halál közt lebegsz, és neked fésű kell?! Meghalni csak pontosan, szépen. Késő éjjel (K. Dezső nem tudott aludni) behoztak egy férfit, nem bírom, meghalok, K.(atéter) Dezső végighallgatta, -nézte, a függönyön árnyak, az újraélesztést, fél órán át nyomkodták a mellkasát. Sikerült, megy a Honvédba, de aztán hallotta, meghalt.
Az utolsó utáni percben jött be, mondta a doktornő, K.(ardiológia) Dezső nem érzett életveszélyt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
