Meggyőződésünk, hogy ha ezeket méltóztatna bevezetni a magyar állam, egy csapásra mindenki jobban járna – és még ha lennének is veszteseik, a társadalmi mérleg akkor is pozitív lenne. Ezen ötletek között van néhány gondosan végigszámolt és elemzett megoldás, és persze meglepő, egyéni tapasztalatokból táplálkozó, sehol sem próbált, ám jól hangzó javaslat is.
Ne mást bántsak: nekem például van valamennyi oktatás-, egészség- és gazdaságpolitikai szakértelmem, viszont ortográfiai, nyelvészeti, általános iskolai pedagógiai semennyi. Mégis, a nagyszerű Balla D. Károjjal egyetértve erősen hiszek abban, hogy egy bátor hejesírási reformmal opcionálissá kellene tenni az ly használatát.
Ha az olvasó egy sör mellett felteszi a barátainak a kérdést, hogy mit változtatnának, ha ők lennének a kormány, jócskán hallhat ilyen és még ilyenebb ötleteket. Ezek nagy része már az asztalnál elhal, és nem kerül ki a vendéglő falai közül. De sok százan vannak e honban, akik le is írják, el is magyarázzák az ilyesfajta elképzeléseiket, majd feszt ezek előnyeiről győzködik ismerőseiket – és ha eljutnak odáig, a politikusokat is.
Ezen ötletek között elvileg lehet remek javaslat (mint, ugyebár, az enyém), de a többségük nyilvánvalóan képtelenség. Nem hozza a várt eredményeket, vagy a kellemetlen mellékhatásai nagyobbak, mint jótékony hozadékai. Esetleg több költséggel jár a megvalósításuk a társadalomnak (és főleg az állami költségvetésnek), mint amennyit esetleges pozitív hatásai hoznak.
Az államot – mindig és minden államot – valósággal körbedöngik ezek az ún. közpolitikai vállalkozók. Többségük egyúttal a saját pecsenyéjét is sütögetné közben. (Ugyan ki más legyen a kívánatos radikális helyesírási reform államtitkári juttatásokat élvező miniszteri biztosa, ha nem én?) Ám szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre a modern állam, legyen az demokratikus vagy önkényuralmi, rutinszerű működése során a kívülről jövő, lelkes, jól hangzó, de végiggondolatlan és kipróbálatlan közpolitikai ötletek ellen erős immunrendszereket tart fenn. Ezek négy fajtáját ismerjük: az ideológiai, az érdekeltségi, a szakmai-bürokratikus és a költségvetési elhárító mechanizmusokat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
