K. történetei (Empátia)

  • Kőszeg Ferenc
  • 2007. augusztus 16.

Egotrip

Egy könyvesbolt az állami könyvterjesztés végeláthatatlan évtizedei alatt még félig sem volt értelmiségi munkahely. A nagyobb könyvesboltokban meg persze az antikváriumokban dolgoztak könyvszerető, a könyvekhez értő emberek, de az eladó besorolása szerint betanított munkás volt, az alkalmazásnak még az érettségi sem volt feltétele.

Az új eladóknak csupán egy tanfolyamot kellett elvégezniük, K.-t azonban szerencsére elfelejtették beiskolázni. Barátai sajnálták K.-t, hogy nem értelmiségi munkát végez, holott K. inkább valami atavisztikus gyönyörűséget érzett, amikor odalépett egy tanácstalanul nézelődő vevőhöz, és figyelmébe ajánlotta a vásárló vélt ízlésének megfelelő könyveket. Attól is boldog lett volna, ha reggelenként egy kannából nyolcasokat locsolhat a bolt előtti járdára, ez azonban már nem volt szokás. Sch. kartárs, a boltvezető nem szerette, ha az eladók beszélgetnek a vevőkkel, válaszolnak a kérdéseikre és könyveket ajánlanak nekik. Az volt a véleménye, hogy a vevők válasszanak abból, amit látnak, az eladóknak pedig az a dolguk, hogy figyeljék, van-e kosár a vevők kezében, és nem lopnak-e. (A kijárat melletti polcra, ahonnan könnyű lett volna észrevétlenül elemelni egy-egy könyvet, kizárólag vezetőink, Brezsnyev, Kádár, Aczél, Biszku köteteit, továbbá marxista politikai irodalmat volt szabad elhelyezni. Ezeket a könyveket tilos volt selejtezni, zúzdába küldeni, viszont innen nem is loptak el soha egyetlen kötetet sem.)

Sch. kartárs időnként kirontott az eladóteret a raktárlejárattól elválasztó irodahelyiségből, és sivítozva kiabálta: "Nem társalgunk, figyelünk. Megértették? Magyarul beszélek." K. gyakori célpontja volt ezeknek a kirohanásoknak, mert hozzá időnként benéztek az ismerősei. Hiába hivatkoztak arra, hogy könyvet akarnak vásárolni. "Ismerem magát! - kiabált Sch. Csalog Zsoltra. - Maga nem vevő!" Az eladók azonban Sch. kartárs üvöltözéseit inkább mulatságosnak tartották, mint bántónak, és alapjában eredeti figurának látták, kedvelték a főnököt. Sch. csak két dolgot nem szeretett: a vevőket és a könyveket. Ha azt hallotta, hogy valamelyik új könyvben szexjelenetek vannak, megkérte K.-t, hogy kis cédulákkal jelölje be a megfelelő oldalakat. Nekem nincs időm lapozgatni - magyarázta.A beosztottainak, ha tehette, kedvezni próbált. Remek kapcsolatai voltak a közeli boltokkal. Mihelyt megtudta, hogy a szomszéd élelmiszerboltba hiánycikk - például banán - érkezik, összeírta, ki milyen mennyiségre tart igényt, és K.-t meg a tizennyolc éves segédmunkást átküldte a közértbe a könyvesek számára félretett déligyümölcsért. Aztán a listája alapján a könyvmérlegen kimérte kinek-kinek az adagját, és közben önfeledten dúdolta: "Ha még egyszer kezdeném, csak zöldséges lennékÉ"

Néhány napi bolti szolgálat után K.-nak az a benyomása támadt, hogy Sch. kartárs homoszexuális. Vélekedését senkivel nem osztotta meg, derék liberálisként nem akarta, hogy a kollégák - mai szóval élve - a mássága miatt esetleg ellenségesek legyenek Sch.-sel. Hamarosan kiderült azonban, hogy amit K. a nagy eszével felfedezni vélt, közismert. A régebbi eladók pajzán históriaként mesélték, hogy egy neves muzsikus "Megöllek, te kurva!" kiáltással rontott be a boltba, és körbekergette Sch.-t a pultok között. Valójában Sch. sem csinált titkot a hajlamából. Hétfőnként mindig elmesélte, mit főzött a hét végén a barátjának, vagy milyen jó bulit rendezett a balatoni nyaralójában. Sch. minden körülmények között lojális volt a "központhoz", az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezetőihez, párttag volt, állítólag elvégezte a foxi-maxit, azaz a marxizmus-leninizmus esti egyetemét. Kit érdekelt a központban ezek után, hogy a szex iránt érdeklődik, a könyvek iránt viszont nem? Történetesen a másik nagy budapesti könyvesbolt vezetője is meleg volt. Ha Sch. és boltvezető kollégája elkezdték szokásos napi telefonbeszélgetésüket, az eladóknak másfél-két óráig nyugtuk volt: akár könyveladással is foglalkozhattak, sőt azt is elnézhették, hogy egy vevő kosár nélkül csörtet végig a bolton.

K. hamarosan megtapasztalta, hogy munkatársai róla is mindent tudnak. Nemcsak Éva hallgatta a Szabad Európát, a szőke lány, aki a megismerkedésük napján rákérdezett, hogy ő-e az, akinek a nevét a rádióban hallotta, hanem valamennyi eladó. Ha előző este történt valami, tiltakozó akció, aláírásgyűjtés vagy házkutatás volt valahol, a kollégái körülvették K.-t, és néha kiderült, hogy többet tudnak az eseményről, mint ő maga. Egyszer K. a saját hangján szólalt meg a Szabad Európában. Ezt senki nem hozta szóba, sem másnap, sem a következő napokban. Talán túl erős volt, talán mégis visszatetszést keltett, hogy az "ellenség" adóján hallanak beszélni - gondolta K. Aztán a hét végén az egyik kolléganő lakásszentelőre hívta meg a bolt dolgozóit. Az első koccintás után hirtelen mindenki K.-t faggatta: mikor készült a hangfelvétel, lett-e valami baja belőle. Nem csoda, hogy K. jól érezte magát könyvesbolti eladóként. De bizalmasan csak Évával beszélhetett.

Éva eredetileg ruhaipari szakmunkás volt, gyárban dolgozott, munka mellett végezte el a gimnáziumot. A boltban ketten voltak, akik naprakészen ismerték a polcokon elhelyezett meg az alagsori raktárban szunnyadó több ezer címet: Éva meg Ágika, egy törékeny, kortalan régi könyves. Ágikát nélkülözhetetlennek tartották: ő tudta megmondani, melyik keresettebb könyv van fogyóban, miből kell utánrendelést leadni.A sznob boltvezető-helyettes, aki folyton azzal dicsekedett K.-nak, hány írót meg újságírót ismer, közben azonban feltehetőleg az ő feladata volt, hogy jelentse a központban, mit csinál K., kik járnak hozzá, Évát sehogyan sem akarta elismerni. Nem fért bele a világképébe, hogy ennek a vidéki prolilánynak több esze lehet, mint bárkinek a munkatársai közül.

Történt, hogy egy vevő egy régebben megjelent verseskötetet keresett. A polcon már nem volt belőle, K. határozottan emlékezett rá, hogy a raktárban még látott néhány példányt. Sch. azonban megtiltotta, hogy az eladók egy-egy könyvért lemenjenek a raktárba. "Ha fent nincs, akkor nincs. Vegyen mást! Nem mindegy?" K.-nak sikerült kijátszania Sch. éberségét, leslisszolt a pincébe. Csakhogy nem találta a könyvet. Szégyellte volna, hogy a kötet nélkül menjen vissza a vevőhöz. Az viszont, hogy fent megkérdezze Évát, aztán újból lemenjen a raktárba, teljesen lehetetlennek látszott, ha el akarta kerülni, hogy Sch. a vevő előtt ordítozzon vele. K. kétségbeesetten ődöngött a könyvtornyok között, de tudta, egy perc múlva vissza kell térnie a boltba, ha el akarja kerülni, hogy a távolléte feltűnjön.

K., ne bénázz! - hallotta hirtelen Éva hangját. - Mit keresel? - kérdezte, majd biztos kézzel benyúlt egy könyvcsomag mögé, és kihúzta a verseskötetet. Ilyen nincs, gondolta K. Ott fent észrevette, hogy nem vagyok a boltban. Kisakkozta, hogy csak a raktárba mehettem le, nyilván egy könyvért, de nem találom, azért nem jöttem még vissza. A fejében átélte, ami ténylegesen történt, és máris indult segíteni. Hol lennék én erre képes? S az okos barátaim közül vajon ki volna képes rá? "Hagyd abba a mélázást! - szólt rá Éva. - Fent vár a vevő."

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.