Narancs XIX. évf. 33. szám (2007-08-16)
Átalakulás előtt áll a magyar irodalmi élet. A blogoszféra nemrég bekövetkezett s javában tartó robbanásával egy olyan réteg kezdte el a hangját hallatni a közéletnek immár ezen a területén is, melyről a kortárs irodalmi színtér szereplői eddig nem vagy csak lekicsinylő legyintéssel óhajtottak tudomást venni: a közönség.
Előfordult már önnel is, hogy elfelejtett befizetni egy csekket? Roppant kellemetlen. Főleg, ha olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelynél már csekély késedelem miatt is felbontja a szolgáltató a szerződést. Ilyen például a telefon- és az internet-előfizetés vagy kedvencünk, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (becenevén kgfb).
Káosz Az ismeretlen ismeretterjesztő talált egy szép hasonlatot, és az egész világon divatba jött a káoszelmélet. Meglebbenti egy pillangó a szárnyát Tokióban, és ettől hatalmas vihar kerekedik New Yorkban - mondta az ismeretlen ismeretterjesztő, és ettől mindenki úgy érezte, hogy most már érti a káoszelméletet, világos, mi az a pillangóeffektus.
Egy könyvesbolt az állami könyvterjesztés végeláthatatlan évtizedei alatt még félig sem volt értelmiségi munkahely. A nagyobb könyvesboltokban meg persze az antikváriumokban dolgoztak könyvszerető, a könyvekhez értő emberek, de az eladó besorolása szerint betanított munkás volt, az alkalmazásnak még az érettségi sem volt feltétele.
A hét végén megint volt miért örülni, bár egyszer már végre kipróbálhatnánk, hogy milyen is ez (az örülés) akkor, ha éppen nem rendeznek nemzetközi kajakversenyt. Elég az hozzá, hogy a duisburgi (ejtsd: düjszburgi, khm) világbajnokságon a magyar válogatott "nagy harcban a vendéglátókkal" nyilvánvalóvá tette, hol is állunk mi a nemzetközi porondon.
Megalakul a Magyar Gárda, vegyük elő történelemkönyveinket. Kik ezek, és mit akarnak?
Negyvenórás munkahét, heti nyolc-tíz óra túlmunka, ki nem vett szabadságok, átdolgozott ünnepnapok - a magyarok kirívóan sokat dolgoznak az európai munkavállalókhoz képest. A kis- és középvállalkozók agyondolgoztatják alkalmazottaikat, gyakran alul is fizetik: ez még mindig egyszerűbb módszer a profit növelésére, mint a hatékonyság vagy a technológia fejlesztése.
Nemrég interjút közöltünk egy fiatalemberrel, akit a börtönben fiatalkorúsága ellenére jogellenesen nagykorúval közös zárkába helyeztek el, ahol aztán brutálisan megkínozták és megerőszakolták. ("Az egész biztos nincs is", Magyar Narancs, 2007. július 19.) A BVOP vezetője olvasói levélben kifogásolta lapunk eljárását.
Egy sereg tudós és filozófus azon fáradozik, hogy meggyőzze az embereket: a vallás nemcsak hazug, hanem rendkívül káros is. Az ezen gondolkodók egyik fellegvára a német Giordano Bruno Alapítvány, egy ideológiai műhely, amely alternatív válaszokkal szolgál minden "vallásos tévhitre".
Az egyesítéssel a német történelmi emlékezet - a II. világháborús felelősség mellé - még egy púpot kapott a hátára: az NDK múltját. Lássuk, hogyan birkóznak vele!
Sokkal könnyebb álmokba takarózva várni a jövőt, mint kabátként magunkra venni a reggelt, és elindulni egy meghatározhatatlanul hosszú napba, hogy estére már megint olyan, de olyan fáradtak legyünk.
Úgy tűnik, nem véletlenül költözött a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Bazilika tövébe. A Szent István tér környéke az elmúlt egy-két évben valóságos gasztrocentrummá változott, ötpercenként nyílik egy új hely, többnyire "café and restaurant", terasszal.
1761-ben lépett másodkarmesterként Haydn Esterházy Pál Antal szolgálatába. Ennek örömére szerződésbe foglalták kötelezettségeit.
Bálint gazda honlapján olvasom, hogy a szilva "hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut".
Májusban médiaszenzáció volt, hogy az ELTE Egyetemi Könyvtárából igen értékes, Roger Fenton által készített fényképek kerültek elő.
Világéletében kamaszodó testek körül sertepertélt. Túl a hatvanon is megmaradt a szuburbiai kamaszok intim krónikásának, Amerika botrányfilmesének, aki rendületlenül a szexuális aktusra irányítja kameráját. Cannes-ban beszéltünk a Kölykök, a Genya, a Ken Park rendezőjével, akinek új filmje, a Külvárosi rockerek e héttől nálunk is látható.
Kiugró tehetség volt. Egy nemzedék meghatározó prózaírójának indult, s lett belőle akadémikus irodalomtudós, félve utált közéleti hatalmasság. Jellemszilárdsága kétségbe vonható, ám franciás kultúrája és rendkívüli műveltsége vitathatatlan, szépirodalmi életműve pedig elegyességében is figyelmet érdemel.
Vigyázat! A drámán már túl vagyunk, de a gép még forog. A lámpákat sem kapcsolták le...
Nem feltétlenül hálás feladat délutáni napindító zenekarnak lenni, a Világzenei Nagyszínpadon sem - habár már az első napon rácáfolt erre a japán ütősegyüttes, a Gocoo érthetetlenül hatalmas sikere, és a skát játszó együttesek is sikerrel vették az akadályt. A Ska Cubanónak a csütörtök jutott, és még szerencséjük is volt, mert a kora esti felhőszakadás megvárta, amíg befejezik a koncertjüket.
Áll a viharban maga a magyar - cikázott nyári villámként agyunkban a citátum szombat délután, ám a Hives kora esti fellépésének kezdetekor a napi zápornak már csak a mementóját, a pódiumot diszkrét távolságból körbeölelő sártengert találtuk ott a Nagyszínpadnál.
Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.
Abban mindannyian biztosak lehettünk, hogy a vetkőzős toll egyszer még szépirodalmi tényező lesz. A hetvenes-nyolcvanas évek pop- és dizájnkultúrája a maga sokszínűségével és értelmetlenségével önmagában is működő, sajátosan burjánzó esztétikai rendszer, ami kétségtelenül elemzésre és megéneklésre vár.
Nem leli örömét a vásárlásban, a főzésben, de már az evésben sem? Rendszerint elégedetlen a koszttal, amit ön elé tesznek? Csalódottságát is csak rohanás közben tudja kifejezni? Legfőbb ideje, hogy csatlakozzon a Slow Food - komótos étkezés - mozgalom lakhelyéhez legközelebb eső helyi csoportjához.
"Ez olyan specialitása Budapestnek, hogy ezért magáért idegenforgalomnak kellene megszületnie. Csábítani lehetne a világ utazóit, hogy jöjjenek megnézni, mert ehhez hasonlót sehol sem találnak. Hatvanezer ember egy-egy napon kint a vásárban. (...) Néztem a szép fák alatt a roppant nyüzsgő tömeget a gyönyörű napsütésben, s azon ábrándoztam, hogy mit lehet még evvel az országgal s evvel a néppel csinálni, ha egyszer úgy szervezik meg, mint ahogy ezt a vásárt szervezték meg a rendezői."
A Hajógyári- (vagy Óbudai-) sziget két élesen eltérő területből áll. Nagyobbik, északi része, amelyet néhány év óta már teljesen kitöltenek a fesztivál helyszínei és szolgáltatásai, mindig is beépítetlen terület volt. Délen a bontások és átalakítások után is mutatnak valamit eredeti formáikból azok az egykori üzemi épületek, amelyekben a hajóépítés minden elképzelhető szakmát mozgósító munkálatai zajlottak egészen 1991-ig, amikor az utolsó itt épített hajó is kiúszott az öbölből.
