Gyűlöletbeszéd
- Felmostad a konyhát?
Puskaporos volt a levegő, éreztem.
- Felmostad a konyhát? - kérdezte a feleségem, már emeltebb hangon. De az én lelkiismeretem - ezúttal - tiszta volt, miként a konyha.
- Fel, persze. - Az ilyen kis győzelmek a legszebbek. Láttam, kimegy ellenőrizni, jól van, csak rajta.
- Figyelj - tért vissza sápadtan, sziszegve -, mi a francot csinálsz te, mondd csak? Hát tökhülye vagy? Képes vagy a macskával felmosni? Hát van neked eszed?
Na, ezt nem bírom. Meg is mondtam:
- Na, ezt nem bírom. Ezt a gyűlöletbeszédet. Szégyellhetnéd magad.
Elakadt a lélegzete. Erre nem számított.
- Hogy miiii? Eszeden vagy?
- Bizony. Süt belőled a gyűlölet, üvöltesz velem, emberi mivoltomban alázol porig. Nem érvelsz, csak elemi indulatok törnek ki belőled. Ez a gyűlöletbeszéd.
A székre roskadt. Fél győzelem.
- Mégis, mit gondolsz, az szerinted teljesen rendben van, hogy a macskát használod felmosórongynak? - kérdezte feltűnően halkan.
- Itt nem erről van szó. Az a te bajod, hogy zsidó vagyok.
- Hogy miiiiii?
- Nézd, én megértem, erről eddig nem beszéltünk. Elég szerencsétlen dolog, hogy egy ilyen csekélységgel kapcsolatban tör ki belőled a rasszizmus.
Döbbenten nézett, nem szólt, láttam, hogy az elevenjére tapintottam.
- Ami pedig a felmosást illeti, nézd, ez történeti kategória. Volt idő, amikor még nem is ismerték a felmosórongy fogalmát, ennek a kategóriának is megvan a maga története, s ki tudja, az unokáink mit fognak rajta érteni. Nem szabad elkapkodni az ítélkezést. Nem lehet ilyen egyszerűen elintézni a dolgot, a mindennapi tapasztalatba beleragadva. Van ennek egy történeti dimenziója.
- Szóval ezentúl a macskával akarsz felmosni? Mert neked úgy tartja úri kedved? Mert te szarsz a macskára, mi?
Higgadt maradtam.
- Az a probléma azzal, amit mondasz, hogy egyfajta hamis humanista logikát húzol rá a történeti diskurzusra, ezzel átpolitizálod, és úgy véled, ezzel eljuthatunk egyfajta igazsághoz, mármint amit te igazságnak nevezel, holott igazság nincs, csak különféle nézőpontok vannak, és ezek dialógusából, a közöttük folyó nagy vitában alakulhat ki valami, amit konszenzuálisan és nagyon időlegesen elfogadunk. A te diskurzusod alapvetően téves, mert két szempontot kever össze, amelyeket élesen szét kellene választani. Az emberiességi szempontoknak semmi közük a felmosás aktusához, vedd ezt észre. Ráadásul megfosztod a problémát történeti dimenziójától, és azt sugallod, hogy te birtokában vagy az igazságnak. Ugyan már.
A kezébe temette az arcát.
- Miért nem bírod egyszerűen elismerni, hogy hülyeséget csináltál? Miért?
- Én ezt másképp látom. Nézd, a céljaink közösek. Például hogy legyen tiszta a konyha. Amit tettem, kizárólag ezért tettem, történetfilozófiailag, politológiailag és nyilvánosságkritikailag megfontoltan. Vannak pillanatok, amikor látszólag merész lépésekkel kell előállnunk. Nagyon sajnálom, hogy előítéletes, gyűlöletbeszédes, fundacionalista, rasszista, átpolitizált beszédmóddal tudsz csak reagálni. Én a te indulataidat is megértem, de lásd be, túlságosan szubjektív, indulatoktól áthatott, kontrollálatlan volt a reakciód.
Már nem figyelt oda. Óvatosan, kissé bandzsítva szívta fel a fecskendőbe az anyagot. Pedig tudja, hogy utálom a szurit.
