Kálmán C. György: Magánvalóság (Konstruktív ellenzéki felszólalásom)

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Honfiak! Én a magam részéről és pártom nevében elfogadom ugyan a határozati javaslatot, de hadd legyen szabad az alábbi szózattal élnem az igazság szent nevében.

Honfiak! Én a magam részéről és pártom nevében elfogadom ugyan a határozati javaslatot, de hadd legyen szabad az alábbi szózattal élnem az igazság szent nevében.

Mert jobb, ha nem feledjük el, és erre a Ház minden oldalán érdemes volna odafigyelni, hölgyeim és uraim, hogy a nemzet testén élősködik egy bizonyos kisebbség, amelyet megnevezni óvakodnék, néhány olyan úgynevezett ember, aki nem vállalja nyíltan, hogy éppen ehhez a kisebbséghez tartozik. Ez a kisebbség lassan hatalmába keríti valamennyi stratégiailag fontos pozíciót, hadd ne soroljam. Nem kellene-e itt, tisztelt képviselőtársaim, radikálisan rendet csinálnunk? Nem ezt kívánná-e a magyarság történelmi nemzetérdeke?

Semmilyen vallásról nem beszéltem, tisztelt képviselőtársam, szándékosan nem neveztem meg azt a bizonyos kisebbséget. Nem és nem fogják kiszedni belőlem, hogy kikre gondolok. Ne haragudjanak, de ez önöket minősíti. Én nem mondtam ki.

Hát, ha már így sarokba szorítottak. Igen, arról a bizonyos kisebbségről van szó, amelyet egyetlen két szótagú szóval lehet leírni. Igen, i betű is van benne.

A Mahír, na jó.

Elfoglalták az APEH-et, most uralmuk alá hajtják a Szerencsejáték Rt.-t, és még ki tudná, hány új állami kinevezettnek van a múltjában erős kötődés ehhez a kisebbséghez. (Mert azért, ugye, csak nem akarnánk azonosítani a Mahírt a magyarsággal?) Nem, ők nem hirdetik fennen, nem vállalják nyilvánosan ezt a származást, csak viselkedésükben, életformájukban őrzik az összetéveszthetetlen mahíros jelleget. Egy olyan életmódbeli kisebbség.

Tisztelt képviselőtársaim, amikor radikális megoldásról beszélek, ne tessenek semmi csúnyára gondolni, mert az ismét önöket minősítené. Rendkívül békés úton gondolom én ezt el. Be is fogom nyújtani hamarost a törvényjavaslatot, amelynek értelmében álljon a mindenkori miniszterelnök rendelkezésére egy jó nagy keret, amelyből elégítse ki, mondjuk, száz jó emberét négy évre. Azzal a feltétellel, hogy e derék hölgyek és férfiak ne nevezzék magukat szakértőknek, ne tegyenek úgy, mint hogyha értenének valamihez, egyáltalán: semmit ne tegyenek. Tartsák magukat távol minden fontosabb pozíciótól. Senki nem firtatná ekkor, hogy mahírosok-e az illetők vagy valamely más, életmódbeli kisebbség tagjai; végtére is Szent István-i befogadó szellem a magyar, nem kell feltétlenül minden idegent felkoncolni. Jól el tudnánk lenni a mahírosokkal, ha nem tülekednének a zsírosbödön körül, ha csendben meghúznák magukat, jó pénzért.

Kérem, fontolják meg javaslatomat. A kisebbség és a többség közötti békesség érdekében.

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk