Az alábbiakban két jelentést teszek közzé: egyet 1950-ből, a másikat 1951-ből.
Mindkettőt a varsói magyar követ küldte - két különböző személy, mert időközben váltás történt - a budapesti Külügyminisztériumba. Közös vonásuk, hogy olyan jelenségeket tárgyalnak, amelyek alapján látható, hogy a frissen alakult "népi demokráciáknak" micsoda "kilátástalan" küzdelmet kellett folytatniuk saját népük csökevény maradványaival, akiket ráadásul a gaz imperialisták még tüzeltek is a háttérből.
Az első követi jelentés 1. pontjában szereplő "banditák" a második világháborús lengyel föld alatti ellenállás tagjai voltak, akik ellen 1944-től kezdve a néphatalom - a belbiztonsági apparátus, a hadsereg és a rendőrség - éveken keresztül kegyetlen hadjáratot folytatott. A föld alatti ellenállás veszteségei 1945 és 1947 között közel 15 ezer főt tettek ki, s a hatóságok több mint 80 ezer embert tartóztattak le. Ha véletlenül közülük bárki is mindezt megúszta, és a további, 1947 után immár értelmetlen harcot választotta, abból - a dolgok ereje folytán - a kommunista rendszer saját esküdt ellenséget faragott.
Bierut köztársasági elnököt - "a lengyel Rákosit" - nem kell bemutatni, ahogyan a második jelentés szerzőjét, Drahos et.-at sem (MaNcs, 1998. március 19.). Tiszta forrásunkban előfordult már Szántó Béla követ is (MaNcs, 1998. július 23.).
Kállai Gyula
külügyminiszter urnak
Budapest
Varsó, 1950. szeptember 16.
Tárgy: Banditatámadás
Varsó közelében.
91/szig. biz.-1950
Lengyelországban ujbol felujultak és mind gyakoribbak lettek a banditatámadások. Budapesti tartozkodásom ideje alatt két ilyen esemény történt:
1./ Varsótól 43 kilóméternyire északnyugatra, a Visztula partján fekszik Modlin város, amelyet régi híres vár véd. A várostól nem messze fekvő erdőségből fényes nappal több bandita jött elő katonaruhába öltözve, akik autómatákkal voltak fölfegyverkezve. Az első eléjük kerülő rendőrnek elvették a fegyverét, a rendőrt pedig lelőtték. Két másik rendőr a távolból észrevette, hogy ott valami rendkívüli dolog történik, behuzódtak az erdőbe, tűz alá vették a banditákat, akik autómatákból viszonozták a tüzet és a két rendőrt agyonlőtték. Ezután megszállták a pályaudvart, melynek őrségét lefegyverezték, dolgozóit és az összes ottartózkodókat összeterelték, beszédet intéztek hozzájuk, melynek lényege az volt, hogy két hónapon belül uj uralom lesz és megint a régi módon lehet majd élni Lengyelországban. Két óra hosszat uralták a banditák a pályaudvart és utána eltávoztak.
2./ F. hó 10-én az aratás ünnepét tartották Lublinban. Erre a napra merényletet terveztek Bierut köztársaság elnök ellen, akinek Lublinba kellett volna érkeznie. Az összeesküvés idejében lelepleződött és sikerült azt a személyt elfogni, akinek a merényletet kellett volna végrehajtani. Bierut ennek következtében, eredeti tervtől eltérően nem vett részt a lublini ünnepségeken.
Egyébként a kormány tagjai Cyrankiewicz miniszterelnök vezetésével, nagy számban jelentek meg Lublinban, hol igen nagy mértékben volt biztosítva a biztonsági szolgálat és semminemű meglepetéstől nem kellett tartani.
A lublini ünnepségekkel kapcsolatban, a reakció rémhíreket terjesztett és nyugtalanságot keltett. Napokkal az ünnepség előtt, arra a hírre, hogy Lublinban 150.000 ember fog összegyűlni, bevásárlási láz keletkezett és mindent felvásároltak. A kormány a felvásárlást nem fékezte és nem korlátozta, elég árut bocsájtott rendelkezésre, és az ünnep napján megtömte Lublint bőségesen, mindenfajta áruval.
Semmi kétség benne, hogy ezeket a dolgokat USA szervezi és fellehetünk készülve arra, hogy a modlini és lublini esetekhez hasonló dolgokat meg fognak kísérelni majd Magyarországon is. Ezért ezekre a lengyelországi dolgokra nagyon is fel kell figyelni.
kézaláírás is
(Szántó Béla)
rk. követ és megh. miniszter
Kiss Károly
külügyminiszter úrnak
Budapest
Szigorúan Bizalmas!
Varsó, 1951. november 15.
Tárgy: Szovjet fodbalisták Varsóban.
181/szig. biz.-1951.
Vasárnap a tifliszi Dinamo csapata játszott a lengyel válogatottal a varsói nagy pályán.
A pálya zsufolásig megtelt nézőkkel. Jelen voltak a Lengyel Párt és kormánytagok, élén Cyrankiewicz miniszterelnökkel. A mérközés alatt a közönség nem a legbarátságosabban viselkedett. Különösen a bíró intézkedését helytelenítették, ha a Dinamó javára ítélt. A csehszlovák nagykövet elmondja, hogy a Dinamo játékosait almával dobálták játék közben. A mérkőzés 2:0-ra a Dinamo javára végződött. De a közönség tulsulya nem az ipari és mezőgazdasági dolgozók közül került ki, hanem tulsulyban azok közül a kispolgári és munkakerülő ifjak közül, akik még itt bandákat szerveznek és békés járókelőket támadnak meg. Nálunk is előfordul, hogy a közönség egy részének valami nem tetszik, de a Dinamo játékosai jobban játszottak, mellettük igen kismértékű szinpátia nyilvánult meg. A dolgozók tömegébe az ellenség hangja is megnyilvánult és néha magával ragadta a tömeget is.
kézaláírás is
(Drahos Lajos)
rk. követ és megh. miniszter.
