´szi sugárkoszorú
Fejtrágyázás. Ez a szó jutott eszembe hajnalban, midőn csatakos álmaimból hirtelen felriadtam. Fejtrágyázás, az kellene a kertnek. Nem tudom ugyan pontosan (pontosan?!), hogy mi is légyen az a fejtrágyázás, de biztosan nagy szükség lenne rá, ha nem is minden, de sok gondom orvoslást nyerne.
Annyi a baj.
Itt van mindjárt a kert. Kedves olvasóim tudják, a kiskert: nagy öröm, nagy gond. Időben vetni, metszeni, gazolni, permetezni, körültányérozni, nyírni, szüretelni (nem szükségképpen ebben a sorrendben), és akkor meg is lesz az eredménye. Nálam: a meggy moníliás, a mogyoróbokor igazából fa, és ami terem rajta, nem is hasonlít a mogyoróra, a szőlő levele csupa luk, a körte olyan apró, hogy három fér egy gyermektenyérbe (és még csutkája is van), a paradicsom fele kirohadt, a borsó csak hüvelyből állt, míg viharos gyorsasággal le nem száradt, a lapulevél és a csalán bezzeg tenyészik, a hatalmas almafán három alma érik összesen, az öt málnabokron egyetlen málna sem nőtt. Most nem azt mondom én, hogy ha fejtrágyázva volna, egészen más lenne, de azt azért megérzi az ember, ha változtatni kell, ha ez így nem mehet tovább. Az ilyen hajnali szavak iránymutatást jelenthetnek. Most már cselekedni fogok, senkire nem leszek tekintettel.
A szomszéd bácsinak például egész nap semmi dolga, a háza előtt üldögél, és fixírozza a kertet. Nem sokan tudják az utcában, hogy a pincéjében nagy acélkék berendezést tart, onnan sugározza a szomszédokat, a szőlő levele például azért olyan lukacsos. Jenő bácsinak hívják. Anyja neve Schmidt Karola, adótartozása nincs, ellenőriztettem. Jenő bácsi mindig hangosan előre köszön, csak néz, nagy, ártatlan kék szemekkel, de én tudom, amit tudok. Éjszakánként áthallatszik a gép zúgása. Ott termeli a moníliákat, várja, hogy lemenjek vásárolni, akkor felaggatja őket a fára, hát nem, azt lesheti.
Három hete nem megyek el itthonról, én is a ház előtt ülök, lesem a kertet. Nem lesz itten, Jenő bácsi, torzszülött mogyoró meg miniatűr körte, mondok magamnak. Közben meg az a csapzott kutyája, a Bori, léha, szemérmetlen levelezésbe kezdett az én Fickómmal, de résen voltam, kifigyeltem őket, onnan is megtudtam egyet-mást. Még hogy Spanyolország királya, ojjé, ollé! Na, lenne mit mesélnem, be is jelentkeztem a Polgári Védelemhez, de előbb még éjszaka be kell kennem a Jenő bácsi pinceablakát mézzel, arra apró tollakat kell szórni, ez jelentősen gátolja a sugárzás erősségét. Erről beszéltek különben múltkor a tévében is, és a riporter olyan furcsán, szúrósan nézett, tudtam, hogy ezt most kifejezetten nekem mondja. Amikor utoljára buszra szálltam, ott is folyton erre célozgattak, kénytelen voltam leszállni, három órát gyalogoltam.
Egyszóval ha mindezzel megleszek - kutyát megétetni, Polgári Védelem, méz-toll az ablakba - akkor jöhet a fejtrágyázás, és tavaszra virágba borul az én kiskertem. Az újságokban is állandóan erről van szó. Például más névvel, de megírták azt is, hogy egy illető (Simicska Lajosnak volt ott nevezve) egész családi tragédiákat kénytelen átélni azért, mert folyton üldözik. Most konkrétan sugárzásról ott nem volt szó (a legnagyobb példányszámú olyan konzervatív napilap írta különben, amelyik nem a Postabank tulajdona), hanem hogy egy liberálbolsi képviselő zaklatja azt a szegény embert, és erre aztán nem csoda, hogy halálesetek fordulnak elő a családban, sorra jönnek az egészségügyi gondok, és az sem csoda, hogy az illető ezt nem tűri tovább. Azért azt ugye tetszenek tudni, hogy - némileg persze átalakítva az eseményeket, hogy ne legyen olyan könnyű rájönni - az én esetem van itt megírva, csak a szegény újságíróra ráparancsoltak (spanyol királyi körökből, pápai áldással), hogy változtassa meg a neveket s a többi. Ismerem különben az újságírót is, ott raboskodott Jenő bácsi pincéjében, a Fickó beszélgetett vele néha. Szóval az a helyzet, hogy az én családomban is újabban mindenféle betegség fordul elő, orvosok jönnek-mennek folyton a házban, mondom nekik a Jenő bácsit, a kertet meg a sugárzást, de szerintem ezek is liberálisok, rám sem hederítenek.
Vagy összejátszanak a Jenő bácsival.
