Hozzáadott érték

Ki a felelős a válságért?

  • Pete Péter
  • 2009. április 30.

Egotrip

Nem, nem a mienkért. Saját válságaink okozójáról majd minden honfitársunknak olyan határozott véleménye van, hogy csak a bajt hoznám a fejemre, ha erről értekeznék. A világgazdasági válságért ki a felelős? A világ többi országával együtt egy olyan pénzpiaci összeomlás súlyos reálgazdasági következményeit szenvedjük el, aminek konkrét okai vannak. Rámutathatunk-e azokra, akik a vészt hozták ránk? Kártérítésre persze még a legnaivabbak sem számítanak, ám - ha mást úgysem tehetünk - a morális ítélkezéssel legalább a lelkünkön könynyítenénk.

Nem, nem a mienkért. Saját válságaink okozójáról majd minden honfitársunknak olyan határozott véleménye van, hogy csak a bajt hoznám a fejemre, ha erről értekeznék. A világgazdasági válságért ki a felelős? A világ többi országával együtt egy olyan pénzpiaci összeomlás súlyos reálgazdasági következményeit szenvedjük el, aminek konkrét okai vannak. Rámutathatunk-e azokra, akik a vészt hozták ránk? Kártérítésre persze még a legnaivabbak sem számítanak, ám - ha mást úgysem tehetünk - a morális ítélkezéssel legalább a lelkünkön könynyítenénk.

Az eszmecsere mélységétől függően számos bűnbakjelöltről hallani. Ilyen a bankok profitéhsége - Amerikában és mindenhol -, ami a naiv, tájékozatlan embereket meggondolatlan hitelfelvételre csábította. Az emberi mohóság általában, ami az igaz emberi értékek helyett a lehetőségek határán túli fogyasztásba hajszolja az embereket. Az emberi mohóság speciálisan, ami elsősorban a kapitalizmusban teszi ugyanezt. És így tovább.

A pénzpiaci válságot általános vagy speciális emberi hiányosságokra visszavezető magyarázat persze könnyedén átsiklik afölött, hogy a mohóság és a fogyasztás utáni vágy mindig velünk van, válságok meg csak időnként sújtanak bennünket, mi több, két válság között igen jelentős anyagi gyarapodás tapasztalható. Hasonlóképp nehéz pontosan elkülöníteni a fogyasztási mániát a jobb élet iránti vágytól, utóbbit pedig nem terheli erkölcsi rosszallás.

A pénzpiaci összeomlást nagyon sok egymást átható tényezőnek a végkimenet szempontjából szerencsétlen egybeesése idézte elő. Az egyedi okok egyenként csak sokkal kisebb és sokkal szűkebb kört érintő galibát okozhattak volna. Valami olyasmi történt, mint egy országúti tömegbalesetnél. Persze, mindenki túl gyorsan hajtott, de ez csak a köd és az ónos eső miatt vált életveszélyessé. Ám mindez csak a tragédia esélyét növelte, ami talán meg sem történt volna, ha a kamion sofőrje nem ittas, és ezért amikor a szarvas...

A mohó bankárok biztosan nem tudtak volna annyi hitelfelvevőt elcsábítani, ha nem olyan alacsonyak a kamatok, hiszen a mégoly hedonista hitelfelvevők legtöbbje is érzékeny a magas kamatokra. Az amerikai jegybank biztosan nem tudta volna olyan alacsonyan tartani a kamatokat, ha nem ömlött volna az amerikai pénzpiacra a kínaiak megtakarításainak tömege. A rossz hitelek állománya biztosan sokkal kisebb lett volna, ha az amerikai és más kormányzatok nem szorítják a hitelező bankokat arra, hogy olyan társadalmi csoportokat se hagyjanak ki a lakásvásárlási lázból, akiknek a szokásos feltételek mellett nem lett volna szabad hitelt nyújtani. A megtakarításokat, hitelforrásokat kezelő befektető intézmények biztosan sokkal több tartalékot tartottak volna, ha az eddig ismeretlen pénzügyi konstrukciók nem fedik el előlük befektetéseik igazi kockázatát. A pénzügyi szabályozó hatóságok is biztosan közbeléptek volna, ha időben tudatosul bennük az újonnan kitalált pénzügyi konstrukciók ilyen következménye. És még hoszszan sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek egyenként még a rendszer által kivédhetők lehettek volna, együttesen azonban teljes összeomlással jártak.

A pénzügyi rendszert szabályozó intézmények gőzerővel dolgoznak azokon az új szabályozási módszereken, amelyekkel - a válság tanulságait levonva - a hasonló problémákat elkerülhetik, de legalábbis hatásukat csökkenthetik. Bízhatunk bennük, ugyanilyen válság egészen biztosan nem lesz többé. Ám, ahogy a baleseteket sem lehet teljesen kiküszöbölni a közúti közlekedésből, abban is biztosak lehetünk, hogy más okokból más körülmények együttese később is okoz majd válságokat.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.