Szerintem akkor kezdődött, amikor egy nő azt mondta a tévémben, hogy "fektessen be". Gondolom, sokan emlékeznek még erre a gyöngyszemre. Nem sokkal később még egy riportot is láttam az alkotóval, és megtudtam, hogy ez azért humoros, mert kétértelmű. No comment. Talán ez volt a kezdet.
Illetve nem. Hiszen valamikor a hetvenes években egy baromi ronda rajzfilm-házaspár bement egy rajzfilmdoktorhoz, majd így szóltak: "Doktor úr, az a baj, hogy nem fér be a... (itt talán még össze is néztek) ...a régi bútor az új lakásba"...
Satöbbi. Ugye rémlik. De ez a kétértelmű kísérlet akkor nem talált követőkre. Most viszont egy új, titáni korszak vette kezdetét, amikor helyenként kiírva, helyenként kisípolva, máshol fekete sáv alatt azt láttuk, hallottuk: "Kapd be!" Én értem, hogy ezt meghökkentőnek szánta a termék forgalmazója, és a cég régóta használja a megdöbbentő stratégiát, csak szerintem italt inkább lehet leszívni, mint bekapni.
Nem sokkal ezután jött a "Rakd ki a répát!", ami azért működött jobban, mert tényleg ki lehetett rakni - vagyis promócióra buzdított a mondat. Rövid intermezzóként föltették a kérdést: "Ki akar a korpával?" (Ez könnyű, mert egyrészt senki, másrészt mit is?)
Így érkeztünk el a jelenig, ami: egy óriásplakát. A termék: farmer; a kép: valami farmer, mellette egy nagy cumi, utóbbin felirat: "Suck me!" (hevenyészett fordításban: szopj le). Na ez tökéletesen céltalan. (Ha nem, kérem, győzzenek meg.)
Hát ezek mennek most, de nekem nem az a célom, hogy anyázzam a reklámokat, hanem hogy megpróbáljam megérteni azt a közeget, amiben és ami miatt ilyenek. Azt hiszem, a dolog végül is egyszerű: közlekedés közben meglehetősen sokan és igen gyakran használjuk a barátság nemzetközi jelét, középső ujjunkat, miközben szánkat a másik nemi beállítottságával és anyja foglalkozásával kapcsolatos felkiáltások hagyják el. És akkor még a köpködésről meg az ütésváltásokról nem is beszéltünk. Ma az az ember, aki gyúr és kemény. A hajak fölnyírva. Nem őszinték vagyunk, csak durvák. A kutya pitbull, a macska tigris, a cég király, a hátvéd sziklakemény.
Nem történt semmi különös, csak a tükör visszaadja a valóságot. Minden világos és szilárd. Csak a csont maradt törékeny.
