Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. április 24.

Egotrip

Áll a szomorú kalauz a lecserélt járaton, hitelbe méri az átszállót, kvaterkázik a nőutasokkal, aztán a jelzőcsengő hangjára dacosan irányba fordul, szeme sarkából a visszapillantót lesi, majd amikor a gép elindul, mereven figyeli, nem jön-e váratlan esemény. Kineveti a háta mögött az egész vállalat, a sofőr tele szájjal meséli otthon, milyen igyekvő, gondosan megnyomva az első szótagot: igyekvő, mondja a feleségének, és felkacag, párja pedig vele nevet, érti ő a viccet, szinte látja maga előtt, ahogy a negyvenfokos hőségben, mélyen szemébe húzott sapkában áll az igyekvő, szomorú kalauz a vezetőfülke mellett, és figyeli, nem jön-e váratlan esemény.

Áll a szomorú kalauz a lecserélt járaton, hitelbe méri az átszállót, kvaterkázik a nőutasokkal, aztán a jelzőcsengő hangjára dacosan irányba fordul, szeme sarkából a visszapillantót lesi, majd amikor a gép elindul, mereven figyeli, nem jön-e váratlan esemény. Kineveti a háta mögött az egész vállalat, a sofőr tele szájjal meséli otthon, milyen igyekvő, gondosan megnyomva az első szótagot: igyekvő, mondja a feleségének, és felkacag, párja pedig vele nevet, érti ő a viccet, szinte látja maga előtt, ahogy a negyvenfokos hőségben, mélyen szemébe húzott sapkában áll az igyekvő, szomorú kalauz a vezetőfülke mellett, és figyeli, nem jön-e váratlan esemény.

Erzsi és Béla az M0-ás csomópontnál leszáll, persze a kalauzról beszélgetnek, míg átmásznak a gáton, aztán gyalog az ártéri erdőn keresztül, egészen a partig, ahol a Vízművek egyenruhásai járőröznek állig fegyverben, mert vállukon a teher, ők felelnek a vízért, ami nem könnyű hivatás, mindenkiben potenciális kútmérgezőt sejtenek, de Béla megnyugtató és tisztelettudó modorától ellazulnak kissé, majd dohogva tovább engedik őket. Innen folyásirányban van, vagy három kilométerre az Általános Kocsma, ahová Erzsi és Béla minden tavasszal ellátogat, e tájt választják meg Halásztelek szépét, de egyben ez az Új Kender Ünnepe is, ilyenkor zajlik a kiültetés, összegyűlik a falu lakossága, karcos szeszeket isznak, halat esznek, meg birkát, aztán táncolnak reggelig a Tökölről átlátogató szintetizátoros lakodalmas sztár segítségével, aki ismer minden régi és új slágert, de éjfél felé már annyira részeg, hogy hiába kérnek tőle bármit, csak a Pamacs, a csacska macskát hajlandó előadni, igaz, azt fergetegesen. Erzsi és Béla nem táncolnak, csak ülnek a sarokban, aztán visszaindulnak, de most már a rövidebb úton, ahol eperfák vannak, birkák és szamarak.

Most másik busz jön, másik kalauzzal, hatvan forint a jegy, ők vannak rajta ketten, meg hátul ül még egy részeg horgász, de a második megállónál leszáll, egyedül maradnak, közben besötétedik, Csepel, Boráros tér, Blaha, Erzsinek haza kell menni, Bélának még dolga van a városban, valahova oda kell érnie valamikorra, de aztán ő is siet haza.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.