Áll a szomorú kalauz a lecserélt járaton, hitelbe méri az átszállót, kvaterkázik a nőutasokkal, aztán a jelzőcsengő hangjára dacosan irányba fordul, szeme sarkából a visszapillantót lesi, majd amikor a gép elindul, mereven figyeli, nem jön-e váratlan esemény. Kineveti a háta mögött az egész vállalat, a sofőr tele szájjal meséli otthon, milyen igyekvő, gondosan megnyomva az első szótagot: igyekvő, mondja a feleségének, és felkacag, párja pedig vele nevet, érti ő a viccet, szinte látja maga előtt, ahogy a negyvenfokos hőségben, mélyen szemébe húzott sapkában áll az igyekvő, szomorú kalauz a vezetőfülke mellett, és figyeli, nem jön-e váratlan esemény.

Áll a szomorú kalauz a lecserélt járaton, hitelbe méri az átszállót, kvaterkázik a nőutasokkal, aztán a jelzőcsengő hangjára dacosan irányba fordul, szeme sarkából a visszapillantót lesi, majd amikor a gép elindul, mereven figyeli, nem jön-e váratlan esemény. Kineveti a háta mögött az egész vállalat, a sofőr tele szájjal meséli otthon, milyen igyekvő, gondosan megnyomva az első szótagot: igyekvő, mondja a feleségének, és felkacag, párja pedig vele nevet, érti ő a viccet, szinte látja maga előtt, ahogy a negyvenfokos hőségben, mélyen szemébe húzott sapkában áll az igyekvő, szomorú kalauz a vezetőfülke mellett, és figyeli, nem jön-e váratlan esemény.

Erzsi és Béla az M0-ás csomópontnál leszáll, persze a kalauzról beszélgetnek, míg átmásznak a gáton, aztán gyalog az ártéri erdőn keresztül, egészen a partig, ahol a Vízművek egyenruhásai járőröznek állig fegyverben, mert vállukon a teher, ők felelnek a vízért, ami nem könnyű hivatás, mindenkiben potenciális kútmérgezőt sejtenek, de Béla megnyugtató és tisztelettudó modorától ellazulnak kissé, majd dohogva tovább engedik őket. Innen folyásirányban van, vagy három kilométerre az Általános Kocsma, ahová Erzsi és Béla minden tavasszal ellátogat, e tájt választják meg Halásztelek szépét, de egyben ez az Új Kender Ünnepe is, ilyenkor zajlik a kiültetés, összegyűlik a falu lakossága, karcos szeszeket isznak, halat esznek, meg birkát, aztán táncolnak reggelig a Tökölről átlátogató szintetizátoros lakodalmas sztár segítségével, aki ismer minden régi és új slágert, de éjfél felé már annyira részeg, hogy hiába kérnek tőle bármit, csak a Pamacs, a csacska macskát hajlandó előadni, igaz, azt fergetegesen. Erzsi és Béla nem táncolnak, csak ülnek a sarokban, aztán visszaindulnak, de most már a rövidebb úton, ahol eperfák vannak, birkák és szamarak.

Most másik busz jön, másik kalauzzal, hatvan forint a jegy, ők vannak rajta ketten, meg hátul ül még egy részeg horgász, de a második megállónál leszáll, egyedül maradnak, közben besötétedik, Csepel, Boráros tér, Blaha, Erzsinek haza kell menni, Bélának még dolga van a városban, valahova oda kell érnie valamikorra, de aztán ő is siet haza.