Mielőtt halálra röhögnénk magunkat a fideszes digitális harcosokon

Publicisztika

Nagyon nehéz megfejteni a fideszes kampány működését, de van néhány elem, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy van muníció a tarsolyban. És ez egyáltalán nem megnyugtató.

Nyolc évvel ezelőtt iszonyatosan gagyi képekkel árasztotta el a kormánypárt a közösségi médiát. A Gyűrűk Ura csatajeleneteiben a király, vagyis a jók főnöke feje helyére Orbán Viktorét montírozták, tényleg totál szánalmas volt, az orksereg meg nyilván megannyi kis Soros volt. Az összes megmondóoldal körbeküldte, hogy ekkora barmokat még tényleg nem hordott hátán a Föld, és mindenki megtoldotta még valamilyen ironikus megjegyzéssel, mert hát mi vagyunk az értelmiség. Aztán amikor azok a barmok behúzták az újabb kétharmadot, valahogy nem jöttek azok a posztok, hogy oké, akkor ezt például benéztük, és lehet, hogy talán másképp kellene hozzáállni egy-két dologhoz a jövőben.

Kísértetiesen emlékeztet erre a nyolc évvel ezelőtti kommunikációra a mostani. A Fidesz ontja magából a szánalmasabbnál szánalmasabb AI-képeket láncos Magyar Péterrel, magyarul vakeráló Zelenszkijjel és hasonló baromságokkal, a másik oldalon pedig ismét beindult a fellengzős „jajdekérem, ki veszi be ezt a sok hülyeséget, ki hiszi el, hogy Viktor a béke nagykövete, tényleg, röhögnöm kell, gyerekek” típusú legyingetés.

És hasonlóképpen kacarászik a véleményformáló elit a Digitális Polgári Körökkel meg Harcosok Klubjával kapcsolatos híreken, mert valóban mennyire szánalmas már az elnevezés is, és mi a francot akarnak ezek 1500 emberrel. Bezzeg mi milyen kifinomultak és okosan humorosak vagyunk a szavazz az apukám barátjára 2026-ban plakátokkal, mert azok úgynevezett poénokat tartalmaznak, miközben hát, tudjuk, mi van a másik oldalon. Orbán-pólós celebritások és Ákosokat összekeverő analfabéták. Felfoghatatlan, miért nem fulladnak meg ezek a saját nyálukban.

Valójában mielőtt halálra röhögnénk magunkat, két dolgot azért érdemes lenne végiggondolni, amiből következik egy harmadik végiggondolandó is, nevezetesen: szeretnénk-e, hogy ismét a Fidesz nyerje meg a választást. Mert könnyen kinéz egy nagy bukta, bármit is mond bárki. Nyegleséggel, lenéző fintorral és gúnyos vigyorgással még soha nem nyert senki semmit.

 Polgári körök

Az egyik végig gondolandó az, amit a Lakmusz kutatott ki pár napja a Digitális Polgári Körökről. Kiderült, hogy a 87 polgári körben összesen körülbelül 56 ezer ember tag, ami az összes választópolgár 0,4 százaléka. Ezek a tagok ráadásul nem is igen osztogatnak meg értelmes tartalmakat, tehát ez az egész eléggé komolytalan, vonja le a következtetést az elemzés. Azt ugyanakkor hozzáteszi, hogy a polgári körök lényegében lefedik az egyéni választókörzeteket, kivéve Budapestet, ahol egy nagy, városi polgári kör alakult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.