Mielőtt halálra röhögnénk magunkat a fideszes digitális harcosokon

Publicisztika

Nagyon nehéz megfejteni a fideszes kampány működését, de van néhány elem, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy van muníció a tarsolyban. És ez egyáltalán nem megnyugtató.

Nyolc évvel ezelőtt iszonyatosan gagyi képekkel árasztotta el a kormánypárt a közösségi médiát. A Gyűrűk Ura csatajeleneteiben a király, vagyis a jók főnöke feje helyére Orbán Viktorét montírozták, tényleg totál szánalmas volt, az orksereg meg nyilván megannyi kis Soros volt. Az összes megmondóoldal körbeküldte, hogy ekkora barmokat még tényleg nem hordott hátán a Föld, és mindenki megtoldotta még valamilyen ironikus megjegyzéssel, mert hát mi vagyunk az értelmiség. Aztán amikor azok a barmok behúzták az újabb kétharmadot, valahogy nem jöttek azok a posztok, hogy oké, akkor ezt például benéztük, és lehet, hogy talán másképp kellene hozzáállni egy-két dologhoz a jövőben.

Kísértetiesen emlékeztet erre a nyolc évvel ezelőtti kommunikációra a mostani. A Fidesz ontja magából a szánalmasabbnál szánalmasabb AI-képeket láncos Magyar Péterrel, magyarul vakeráló Zelenszkijjel és hasonló baromságokkal, a másik oldalon pedig ismét beindult a fellengzős „jajdekérem, ki veszi be ezt a sok hülyeséget, ki hiszi el, hogy Viktor a béke nagykövete, tényleg, röhögnöm kell, gyerekek” típusú legyingetés.

És hasonlóképpen kacarászik a véleményformáló elit a Digitális Polgári Körökkel meg Harcosok Klubjával kapcsolatos híreken, mert valóban mennyire szánalmas már az elnevezés is, és mi a francot akarnak ezek 1500 emberrel. Bezzeg mi milyen kifinomultak és okosan humorosak vagyunk a szavazz az apukám barátjára 2026-ban plakátokkal, mert azok úgynevezett poénokat tartalmaznak, miközben hát, tudjuk, mi van a másik oldalon. Orbán-pólós celebritások és Ákosokat összekeverő analfabéták. Felfoghatatlan, miért nem fulladnak meg ezek a saját nyálukban.

Valójában mielőtt halálra röhögnénk magunkat, két dolgot azért érdemes lenne végiggondolni, amiből következik egy harmadik végiggondolandó is, nevezetesen: szeretnénk-e, hogy ismét a Fidesz nyerje meg a választást. Mert könnyen kinéz egy nagy bukta, bármit is mond bárki. Nyegleséggel, lenéző fintorral és gúnyos vigyorgással még soha nem nyert senki semmit.

 Polgári körök

Az egyik végig gondolandó az, amit a Lakmusz kutatott ki pár napja a Digitális Polgári Körökről. Kiderült, hogy a 87 polgári körben összesen körülbelül 56 ezer ember tag, ami az összes választópolgár 0,4 százaléka. Ezek a tagok ráadásul nem is igen osztogatnak meg értelmes tartalmakat, tehát ez az egész eléggé komolytalan, vonja le a következtetést az elemzés. Azt ugyanakkor hozzáteszi, hogy a polgári körök lényegében lefedik az egyéni választókörzeteket, kivéve Budapestet, ahol egy nagy, városi polgári kör alakult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.