Ivan Krasztev politikai elemző a Narancsnak nyáron adott interjújában azt fejtegette többek közt, hogy ha egy választás tétje már túl nagy, tulajdonképpen élet-halál kérdés, akkor ott gond van a demokráciával. A szerdán tartandó hollandiai választás kapcsán érdemes ezt felidézni a keleti blokkból: bár kevesebb, mint két év alatt a második alkalommal járulnak a hollandok az urnák elé, ráadásul az Orbán Viktor-Bunyós Pityu duónak köszönhetően a Magyarországon is ismert Geert Wilders képében ott is van egy hatalomra törő, minimum ellentmondásos, szélsőjobboldali figura, a holland demokrácai köszöni szépen, rendben van. Nem gondolta ezt másképp senki két éve sem, amikor a Wilders-féle – amúgy hivatalosan egyszemélyes – Szabadságpárt (PVV) húsz évnyi küzdelem után megnyerte a választást, és az sem tűnik tragédiának, amikor ugyanez a Wilders megbuktatta a négypárti kormánykoalíciót azzal, hogy visszahívta a kormányból négy miniszterét.
A Fidesszel közös pártcsaládban ülő Szabadságpárt – tehát Wilders – azért szállt ki a koalícióból, mert a mérsékeltebb pártok nem akartak belemenni a bevándorlással, vagyis inkább annak megszünettésével kapcsolatos programjába. A tíz pontból álló program teljes menekültbefogadási stopot mondott volna, ki, illetve a határok lezárását Belgium és Németország felé, ezzel a tíz ponttal kampányol most is. A koalíciós partnerek szerint nem migrációról van szó, hanem arról, hogy Wilders inkompetens minisztereket delegált a kormányba. Oka speciel volt rá, hogy gyorsan bedöntse a konstrukciót: a Szabadságpárt hiába nyert a szavazatok 23,49 százalékával 2023-ban, nem tudott kormányt alakítani az amúgy is koalícióra kényszerítő holland választási rendszerben, a többiek – a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD), az Új Szociális Szerződés (NSC), valamint a Gazdák és Polgárok Mozgalma (BBB) – pedig csak akkor voltak hajlandók belemenni az együttműködésbe, ha Wilders semmiféle kormányzati pozíciót nem kap.
Wilders nyilvánvalóan szeretne előrébb lépni, de egyelőre inkább önsorsrotnátsnak tűnik, amit csinál: bár az előzetes felmérések szerint akár megint elsőként futhat be, a többi párt már előre kizárta vele az újabb koalíciót. Az, hogy nem nyer Wilders, nem jelenti azt, hogy ne lenne óriási hatása a holland közbeszédre: a halálos fenyegetések miatt több mint húsz éve éjjel-nappali védelem alatt élő politikus retorikája a centrista pártok kommunikációját is jobbra húzta, viszont így abban például viszonylagos konszenzus van, hogy vissza kellene szorítani a menekültek számát. Ez nem jelenti azt, hogy a demokrácia kérdése mellékvágányra szorulna; a kereszténydemokratákat vezető Henri Bontenbal például ki is jelentette, hogy Wilders pártjának legnagyobb probléája az, hogy „nem védelmezi a demokráciát”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
