„A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt a múzeum elé” – írta Petőfi Sándor a naplójába 1848. március 15-éről. Az biztos, hogy az eső ellenére tegnap ennél sokkal többen voltak a Hősök terén és az Andrássy úton, de többen voltak a Kossuth téren is. Persze kis könnyebbség volt Orbán Viktor számára, hogy délelőtt még nem esett az eső, nehézséget okozott azonban az, hogy beszédében egyfajta tabujátékot kellett véghez vinnie, hiszen nem mondhatott ki olyan szavakat, kifejezéseket, mint a Ruszkik haza!, orosz tankok vagy demokratikus választás.
Szabó Andrea választásszociológus becslése alapján a Békemeneten 85-92 ezren vettek részt, a Tisza Nemzeti Menetén pedig majdnem kétszer ennyien, 160-170 ezren. Hiába rakott tehát ki Orbán Viktor egy valamikor készített képett a félig üres Hősök teréről és tette hozzá, hogy kétszer annyian voltak, ez nyilvánvalóan nem igaz. Amikor a menet eleje elért a térre, az már félig tele volt, és a vége akkor épp elhagyta a Deák teret.
A menetre menet
A fideszes stáb már délelőtt beröffentette a gépezetet a Békemenettel, Orbán Viktor miniszterelnök pedig valamikor akkor kezdte el beszédét a Kossuth téren, amikor Magyar Péter egy megállóval arrébb összecihelődött és elindult a Nemzeti Menet élén a Hősök tere felé. A Békemenet szlogenje az volt: Mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért; a Nemzeti Meneté pedig ez: 1956 Forradalom 2026 Rendszerváltás. Tessék választani, tehetnénk hozzá, és nem is ez lenne az egyetlen utalás a harminc évvel ezelőtti Fidesz kommunikációjára és megnyilvánulásaira. De Magyar előszeretettel hangoztatja a Tovarisi konyec egykori MDF-es szlogent is.
A két menet között nemcsak a főnök személyében volt eltérés – és most azt hagyjuk, hogy a Békemenet rajtja környékén egy rakás fociakadémia busza parkolt, közte nyilván a Felcsút, de mellette a Putnok és a Mezőkövesd is –, hanem abban is, hogy menet közben mit tartottak fontosnak közölni. Orbán Viktorék azt gondolták fontosnak, hogy kirakjanak a tiszások útvonalánál egy marionett bábuval játszó Ursula von der Leyen figurát, emellett egy ketrecben egy kakast is magukkal cipeltek a békemenetelők.
Ehhez képest az Andrássy úton végig olyan szövegek voltak kifeszítve mint A szabadság útja; Nincs jobb, nincs bal, csak magyar; Azért a víz az úr; vagy Eljött a változás ideje. Emellett a Nagymező utcánál egy utcai harc jeleneteit játszották el füsttel és felrobbantott autóval, az Oktogonon Sodró Eliza és Bán Bálint szavalt korhű ruhában egy lámpaoszlopra kapaszkodva, a Vörösmarty utcától pedig régi fényképek és korabeli falra festett szövegek másolatait pakolták ki végig. A szövegek egy része nyilván áthallásos volt, nemcsak a Ruszkik haza!, hanem az Igazságot a magyar népnek! is.
Összességében a délelőtti rendezvény amolyan megmutatjuk ezeknek, hogy kik a komoly arcok hangulatban telt, amire jelentősen ráerősítettek a miniszterelnök beszéde alatt az első sorba ültetett celebritások is, élükön Szabó Zsófival, luxusfeleség Vivivel és rózsafüzért morzsoló Eperjes Károllyal. A délutáni meg egy olyan megemlékezés volt, amelyből másod-harmadsorban következtetni lehetett a jelenre is. A menetben rendre felharsant a Mocskos Fidesz!, a Ruszkik haza! és Magyar Péter beszéde alatt az Elég volt!. A körítés mellett a két esemény legfontosabb része kétségkívül a két beszéd volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
