Para

Kovács Imre: én

  • 2000. július 27.

Egotrip

No most. Hátsó szándék. És akkor ülünk a tévé előtt, Erzsi meg én, látjuk a fátumot, a klasszikus faktuális ingoványt, legelészünk az információs mezőn, nyaljuk fel a tényeket, napunk van, kitöltött életünk reggelig. Nézem a tévét, vázolom a valót, megveszekedett napok a hetek és hónapok tengerén, belém és még más államok, a nagyobbik testvér háta mögött, meg Isten, no persze, letelik az életfogytig, bekereteződik a képtelenség, látom, enyim. TvE, valami spanyol adó, csak nehogy katalán legyen, de mindegy, bikaviadalt adnak, tétova pikadorok, ahogy szúrnak bénán a púpba.

Nincs semmi bennünk, ami emberi.

No most. Hátsó szándék. És akkor ülünk a tévé előtt, Erzsi meg én, látjuk a fátumot, a klasszikus faktuális ingoványt, legelészünk az információs mezőn, nyaljuk fel a tényeket, napunk van, kitöltött életünk reggelig. Nézem a tévét, vázolom a valót, megveszekedett napok a hetek és hónapok tengerén, belém és még más államok, a nagyobbik testvér háta mögött, meg Isten, no persze, letelik az életfogytig, bekereteződik a képtelenség, látom, enyim. TvE, valami spanyol adó, csak nehogy katalán legyen, de mindegy, bikaviadalt adnak, tétova pikadorok, ahogy szúrnak bénán a púpba.

Eddig sem gondoltam, hogy a bikaviadal az én sportom, de a tematikus tévé végleg meggyőzött. Nincs még egy ilyen szemét szórakozás, kijönnek a műmájerek fárasztani, aztán a második generáció vért fakaszt, pláne lóról, milyen férfias, majd kilibeg a hős, megáll a több sebből vérző, majdnem halott bika előtt, és bosszantani próbálja, lebegteti előtte a rongyot, mórikál, teszi a mácsót, toporog, táncol, a közönség meg ollé, nagy kaland.

A félig halott bika küzdeni próbál, de a torreádor elsiklik előle, aminek a népek nagyon örülnek, nagy fekete bika, a tudatalatti megtestesülése, másfél méter, jön, és egyáltalán nem emlékeztet anyámra, ilyen a tökéletes szorongás, de szerencsére megölik, végeznek a rohadékkal, szétszúrják a gerincét, aztán kihúzzák lovakkal, halott állat élő állatok mögé kötve, a nép örül.

Külön szép: a hős kimegy a kispadhoz kardért, lecseréli a szablyát egy hegyes, egyenes spádéra, ami könnyedén besiklik a harmadik és negyedik csigolya között, majd kirohannak a spanok, lebegtetik a lepedőt, míg az állat meghal.

Az állat nem hal meg könnyen, a szúrás szétvágja a gerincvelőt, de magában nem okoz halálos sebet, csak a mozgás és a kergetés öl, nagy szám, meghalni a színpadon, lefekszik a bika, nem tudja, hogy erre fizettek be a népek, haldoklik, remeg a lába, bőg, tudja, hogy elbaszta, már az elején meg kellett volna ölnie mindenkit, míg a torreádor pózol a kamerák előtt. Szemét, értelmetlen halála van, kijön egy Béla, és levágja a fülét, mielőtt kivontatják. Vajon milyen lehet állatnak vontatni állatot. Szerintem szar.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.