A Piafban ültem teljesen egyedül, akkoriban épp nem volt miért hazamennem, pezsgő volt előttem, meg egy alig kibontott Lucky Strike, szemben pedig leendő színésznők próbálták úgy keresztbe tenni a lábukat, hogy a Thália Színházból is lássék. Egy háromszáz grammos kísérletet hajtottam éppen végre, az agyam hátsó fertályán lézerkardos parkőrök vigyázták a Köztársaság teret, míg elöl tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy nagy valószínűséggel hülyén nézek magam elé meg fel, ami ugyancsak felesleges. Bal és jobb oldalon szintén zajlott az élet, de ezzel csak a beavatottakat untatnám majd egy későbbi időpontban. Ez jóval azelőtt volt, hogy a mértékletesség pápája lettem, szerettem a bűnt, mindennap ittam alkoholt, és csak alig vagy nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Pajor Tamás a Manhattan együttes egykori kartáncosával készít közös lemezt, szóval régen volt, még a krónikus vastagbélgyulladásom előtt, de már mindenképpen az üveghegyen innen.
Ültem az asztalnak, próbáltam átnyúlni a pezsgősüveg fölött, hogy rágyújtsak, mert kell-e mondanom, hogy akkoriban dohányoztam is igen erősen, szóval próbáltam, de ingujjam beleakadt az üveg nyakába, és az elkezdett dőlni, dőlni megállíthatatlanul a túloldal felé, amikor odalépett Isten, és elkapta. Nagy, szőrtelen mellkasa volt, meg ilyen elöl kopaszodó, de kicsit lenőtt frizurája, oszt mondta, hogy ő kicsoda, én meg próbáltam elijeszteni, mert nagyon megijedtem, magyaráztam neki, hogy rossz lyukra játszik, én nem érdemlem meg, hogy elkapja a pezsgősüvegemet, én csecsemőket baszok, élőket és halottakat vegyesen, de csak mosolygott, aztán visszaállította az üveget a helyére, és leült.
Azt ő jobban tudja - mondta, de nem szólt semmi mást, csak nézett, meg babrálta a nyakában az eddig még nem említett sálat.
Hülyén éreztem magam, meg zavarban is voltam, na hogyne, úgyhogy megkérdeztem, iszik-e valamit, mire mondta, hogy szénsavmentes ásványvizet egypár csepp citrommal, úgyhogy kirendeltem, hozták is mindjárt, érdekes, sokkal hamarabb, mint egyébként hozni szokták a dolgokat, lehet, hogy törzsvendég, gondoltam, de nem történt semmi más, csak később odajött a Zsiráf, mire ´ elment.
