Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Moha bácsi kiteszi a biztosítékokat az asztalra, olyanok, mint egy tejesüveg, csak kisebbek, és állítólag kibírják az automata mosógép extra terhelését is, ami 16 watt, jelentsen ez bármit is, már csak ő árul ilyet a kerületben, hirtelen kitalál egy árat, olcsó, állítólag hatvankettőben vettek ilyesmit utoljára tőle, elismerően végigmér, látja rajtam, hogy ínyenc vagyok, meg van győződve róla, hogy csak passzióból vásárolom a biztosítékokat, közben a segédek az ufó-interjúról beszélgetnek a műhelyben, nem nagyon hiszik a dolgot, de lelkesíti őket a lehetőség, hogy esetleg tényleg ilyen egyharmincas, erősen rovarszerű izék röpködnek fölöttünk, én bezzeg nem szeretem az ufókat, elrabolják az embereket, aztán megerőszakolják őket, de van, hogy vissza sem hozzák, gondolom, gyűjtenek minket valahol - aminek azért sok értelme innen nézve nincsen -, a múltkor az egyik kiszívta a kedvesem nyakát, de az áldozatnak ezúttal szerencséje volt - mint elmondta -, mert ki tudott csúszni a kezük közül.

Moha bácsi kiteszi a biztosítékokat az asztalra, olyanok, mint egy tejesüveg, csak kisebbek, és állítólag kibírják az automata mosógép extra terhelését is, ami 16 watt, jelentsen ez bármit is, már csak ő árul ilyet a kerületben, hirtelen kitalál egy árat, olcsó, állítólag hatvankettőben vettek ilyesmit utoljára tőle, elismerően végigmér, látja rajtam, hogy ínyenc vagyok, meg van győződve róla, hogy csak passzióból vásárolom a biztosítékokat, közben a segédek az ufó-interjúról beszélgetnek a műhelyben, nem nagyon hiszik a dolgot, de lelkesíti őket a lehetőség, hogy esetleg tényleg ilyen egyharmincas, erősen rovarszerű izék röpködnek fölöttünk, én bezzeg nem szeretem az ufókat, elrabolják az embereket, aztán megerőszakolják őket, de van, hogy vissza sem hozzák, gondolom, gyűjtenek minket valahol - aminek azért sok értelme innen nézve nincsen -, a múltkor az egyik kiszívta a kedvesem nyakát, de az áldozatnak ezúttal szerencséje volt - mint elmondta -, mert ki tudott csúszni a kezük közül.

A biztosíték - hála istennek - jó, végre lehet mosni, bár így is lehetett, de körülményesen, mert az előszobában az egyik dugaszolóaljzat működőképes maradt, csak éppen kilenc hosszabbító összekapcsolásával tudtuk megoldani a dolgot, és a szoba még így is áram nélkül, úgyhogy gyertyafényes, Republic-koncert-mentes estével koronáztuk a napot, ami megint teljes volt és vidám, mint minden nap mostanában, mióta ilyen jelentősen meghosszabbodtak a nappalok, és a díszbab is komoly növekedésbe fogott az erkélyen, bár az ünneprontás szándéka nélkül le kell szögeznem, hogy az estike fejlődése elmaradt a várttól.

A sötétség előző este úgy telepedett ránk, ahogy szokása: váratlanul és teljesen, én a Kisvárost néztem, Iim fürdött, aztán egyszer csak kikapcs, megsértődik, lebont, akár egy dokumentumfilm forgatásán az alulfizetett technikusok, hülyén néztem magam elé, kimentem az előszobába, és legelőször az villant át az agyamon, hogy a fagyasztóban pihenő húsnak annyi, másodszor pedig semmi, de ezt az érzést már ismertem, úgyhogy megnyugodtam. Iim is hallgatott, gondolom, gyűjtötte az erőt az első sikolyhoz, de szerencsére időben előidéztem valami fényt.

Ez először és utoljára sikerült.

publikálva
1997/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk