Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/44. (10. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Ez általában hatott, a vendégkör lassan kicserélődött, és az újak már kizárólag szakácskönyveket és állatmeséket kerestek.

Béla már hetek óta idejárt, amikor egyszer levitte Erzsit is, hadd lásson csudát. Ekkor már szokásukká vált, hogy lefekvés előtt szakácskönyveket olvasgattak, mert a televízió elromlott, a rádióban pedig csak klasszikus zenét sugároztak este nyolc után, főleg Brucknert, de néha Mosonyi Mihályt is, lehetőleg monóban. Eleinte még csavargatták az állomáskeresőt, de mindenhol ugyanez vagy hasonló volt műsoron, az észtek például már egész nap Arvo Pärttel múlatták az időt, néha feljavítva egy kis Sibeliusszal, míg véget nem ért a világ, de erről majd később, egy másik dolgozatban, előbb még bement Erzsi az antikváriumba, és nyulakról szóló meséskönyveket keresett. Ilyenkor repes a szív, apró csöppekben gyűlik össze mélyén a sűrű öröm, a tulajdonos (aki egyben saját alkalmazottja is volt) arcán a szájak sarka rövid bizonytalankodás után elindult a fülek felé, majd a raktár ajtaja melletti polcra mutatott.

- Azon a polcon - mondta, és kézfejével elmorzsolt a szeme sarkában egy kikívánkozó könnycseppet -, azon a polcon csak nyulakról szóló meséskönyvek vannak.

- Innen már csak tizenhárom szárnycsapás a végtelen - mondta Erzsinek Béla, de nem gondolta komolyan, csak olvasta valahol, talán a Holmiban.

Mikor hazaértek, bekapcsolták, aztán kikapcsolták a rádiót, aszalt gyümölcsöket ettek, és olajos magvakat, lefürödtek, különös tekintettel a testnyílásokra, majd lefeküdtek a lehetetlenül keskeny ágyra, és felolvastak egymásnak a Fokhagymakedvelők szakácskönyvéből. A fokhagymapáncélba burkolt csirkemellfilé receptjénél aludtak el.

publikálva
1997/44. (10. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk