Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. október 30.

Egotrip

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Ez általában hatott, a vendégkör lassan kicserélődött, és az újak már kizárólag szakácskönyveket és állatmeséket kerestek.

Béla már hetek óta idejárt, amikor egyszer levitte Erzsit is, hadd lásson csudát. Ekkor már szokásukká vált, hogy lefekvés előtt szakácskönyveket olvasgattak, mert a televízió elromlott, a rádióban pedig csak klasszikus zenét sugároztak este nyolc után, főleg Brucknert, de néha Mosonyi Mihályt is, lehetőleg monóban. Eleinte még csavargatták az állomáskeresőt, de mindenhol ugyanez vagy hasonló volt műsoron, az észtek például már egész nap Arvo Pärttel múlatták az időt, néha feljavítva egy kis Sibeliusszal, míg véget nem ért a világ, de erről majd később, egy másik dolgozatban, előbb még bement Erzsi az antikváriumba, és nyulakról szóló meséskönyveket keresett. Ilyenkor repes a szív, apró csöppekben gyűlik össze mélyén a sűrű öröm, a tulajdonos (aki egyben saját alkalmazottja is volt) arcán a szájak sarka rövid bizonytalankodás után elindult a fülek felé, majd a raktár ajtaja melletti polcra mutatott.

- Azon a polcon - mondta, és kézfejével elmorzsolt a szeme sarkában egy kikívánkozó könnycseppet -, azon a polcon csak nyulakról szóló meséskönyvek vannak.

- Innen már csak tizenhárom szárnycsapás a végtelen - mondta Erzsinek Béla, de nem gondolta komolyan, csak olvasta valahol, talán a Holmiban.

Mikor hazaértek, bekapcsolták, aztán kikapcsolták a rádiót, aszalt gyümölcsöket ettek, és olajos magvakat, lefürödtek, különös tekintettel a testnyílásokra, majd lefeküdtek a lehetetlenül keskeny ágyra, és felolvastak egymásnak a Fokhagymakedvelők szakácskönyvéből. A fokhagymapáncélba burkolt csirkemellfilé receptjénél aludtak el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.