Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. október 30.

Egotrip

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Nem volt tipikus antikvárium, csak szakácskönyvek és állatmesék voltak benne, de a tulajdonos élvezte, szinte fürdőzött a megbántott vásárlók neheztelésében, amikor a hiábavaló keresgélés után hozzá fordultak, és indignálódva íróneveket vágtak a fejéhez, ő meg csak nézett ártatlanul, és a működési engedélyre mutatott, amin fehéren-feketén ott állt, hogy a cég csak a fentebb említett műfajú könyvekkel kereskedhet, különben sem szereti ezt az emelt hangot, és sorban lecsapta a fejüket.

Ez általában hatott, a vendégkör lassan kicserélődött, és az újak már kizárólag szakácskönyveket és állatmeséket kerestek.

Béla már hetek óta idejárt, amikor egyszer levitte Erzsit is, hadd lásson csudát. Ekkor már szokásukká vált, hogy lefekvés előtt szakácskönyveket olvasgattak, mert a televízió elromlott, a rádióban pedig csak klasszikus zenét sugároztak este nyolc után, főleg Brucknert, de néha Mosonyi Mihályt is, lehetőleg monóban. Eleinte még csavargatták az állomáskeresőt, de mindenhol ugyanez vagy hasonló volt műsoron, az észtek például már egész nap Arvo Pärttel múlatták az időt, néha feljavítva egy kis Sibeliusszal, míg véget nem ért a világ, de erről majd később, egy másik dolgozatban, előbb még bement Erzsi az antikváriumba, és nyulakról szóló meséskönyveket keresett. Ilyenkor repes a szív, apró csöppekben gyűlik össze mélyén a sűrű öröm, a tulajdonos (aki egyben saját alkalmazottja is volt) arcán a szájak sarka rövid bizonytalankodás után elindult a fülek felé, majd a raktár ajtaja melletti polcra mutatott.

- Azon a polcon - mondta, és kézfejével elmorzsolt a szeme sarkában egy kikívánkozó könnycseppet -, azon a polcon csak nyulakról szóló meséskönyvek vannak.

- Innen már csak tizenhárom szárnycsapás a végtelen - mondta Erzsinek Béla, de nem gondolta komolyan, csak olvasta valahol, talán a Holmiban.

Mikor hazaértek, bekapcsolták, aztán kikapcsolták a rádiót, aszalt gyümölcsöket ettek, és olajos magvakat, lefürödtek, különös tekintettel a testnyílásokra, majd lefeküdtek a lehetetlenül keskeny ágyra, és felolvastak egymásnak a Fokhagymakedvelők szakácskönyvéből. A fokhagymapáncélba burkolt csirkemellfilé receptjénél aludtak el.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.