Magánvalóság

  • Kálmán C. György
  • 2006. március 23.

Egotrip

Magyar

Magyar ember, magyar vállalkozó. Egyívású. Összekapaszkodik, nem spekulál. Ujjasával jóízűen megtörli derűs homlokát, nagy, közös nekifeszülésben magyar emberekkel. Megvan benne a lelki többlet, pénzét külföldi bankba nem teszi, megnézi azt a kezet, amin a bank van, ha külföldi az a kéz, nem engedi, hogy a magyar munka értéke határon kívülre kerüljön. Komolyan leül, megbeszéli. Elő a papírt, kiszámolja. Pontosan, magyarul. A lelki gazdagság, érzékenység jegyében.

Ha jó napottal köszöntik, becsülettel, jó szándékkal fogadja, visszaköszön jó napottal. De azért tudja, mi van amögött, ha ezek neki jó napottal köszönnek. Nem és nem, hogy ő harmadrangú polgár legyen a saját hazájában. Magyar ember, vállalkozó kisnyugdíjas, megfogja a forintot. Tehetséges, nyílt szívű, nem kenyere. Hittel, felelősséggel megkérdezi az embereket, felvállalja. Tisztes összmagyar megélhetés a kultúrnemzetben, kellő visszafogottsággal, szerényen, de jókedvűen. Országépítés, nemzet-helyreállítás, hazagyógyítás. Megfogja a munka végét, a Kárpát-medencében.

Szavak, mondatok iszonyatos emlékeket ébresztenek benne ("Oh, Tannenbaum", "ein Tisch", "Egy boszorka van"). Tűrhetetlennek találja, keresztény-konzervatív magyar ember. Amikor többletteher és megélhetés. Amikor kirablás és luxuscinizmus. Amikor családtámasz és erkölcsi felhalmozás. Látja maga körül a sok bajt, nélkülözést, és másfelől. Megkérdezi, konzultál. Nekigyürkőzik, határozott elképzelése van, az összefogás erejével. Orvosra van szükség, aki ennek az országnak a beteg lelkületét, elgyengült, roskadó gerincét, legyengített izomzatát kezeli. Vele meghányni-vetni. Magyar emberhez méltó élet. Küldi a levelet, leírja, hol a baj. Kapja a leveleket, összesíti, kigyűjti. Mindenkivel elbeszélget, kedvesen, gondját-baját meghallgatja. Ami azt jelenti: a magyar emberek szemével nézi a világot, magyar fejjel gondolkodik, magyar szívvel érez és a magyar érdekek megvédését tartja a legfontosabbnak.

Szolidaritás. Magyar szolidaritás. (Napok alatt lebarnulhat, tavalyi áron, hetente csőcsere.) Biztonság a magyar szolidaritás-vállalkozóknak, MÁV-dolgozó kisnyugdíjas diákoknak. A magyar szolidaritás alapjára helyezi a közéletet. Azt vallja, hogy a szív erősebb az anyagi érdeknél. Összefogásra, közös munkára épít. Tudja, hogy a kormányzás nem üzlet, hanem bizalom és emberség kérdése. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, vagy a milliárdokat, vagy az embereket szolgálja valaki. A törvény teljes szigorával lép fel, a szeretet ereje vezérli. Erős magyar nemzetalkotó, lelkierőben folytonosan gyarapszik.

Határokon innen és túl, mély gyökerekkel, kultúrnemzettestépítő. Erő, hatalom, biztonság, magyaros jó kedély és szigor. Építés és családérdekérvényesítő adójárulékcsökkentéses munkanélküliségfelszámolásnyi országirányításközösség.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.