Mélyi József: Pálya a magasban

Szárnyas nőalak krokodillal

Egotrip

Szakemberek szerint előfordulhat, hogy Rióban, az olimpiai golfpályán a versenyek idején kajmánok bukkannak fel; tavaly év végén már láttak is egyet, amint a frissen elkészült, egyenletesre nyírt zöld gyepről éppen visszamászott az óceánba.

A körülbelül városligetnyi pálya természetvédelmi területen épült, évtizedekkel ezelőtt még gazdag volt az élővilága. A biológusok úgy vélik, a várhatóan feltűnő kajmánok mégsem az egykori helybéliek lehetnek, inkább a város távolabbi területeiről érkezhetnek, ahonnan más építkezésekkel üldözték el őket. A környezetvédők tavaly tiltakozásokat szerveztek Golf, de kinek? címmel, kifogásolták, hogy előzetesen nem készültek megvalósíthatósági tanulmányok, a projektről nem tájékoztatták a nyilvánosságot, a civil szakértőkkel az építők nem egyeztettek, de hiába, a bíróság a pálya létrehozásával kapcsolatban mindent jogosnak és korrupciómentesnek talált. Sőt, a városi Igazságügyi Hivatal az év elején egy tanulmányt is közre­adott, amelyben kutatóik kimutatták, hogy a golfpálya építése nyomán nemcsak a zöld felület nő (67 százalékkal), de a biodiverzitás is (118 helyett 263 faj) – a környéken a kajmánok mellett különböző színes madarak és vízidisznók is megjelennek. Az olimpia után a pályát a tervek szerint húsz éven át a nép használhatja majd, bár a jövő nemcsak az állatok miatt bizonytalan: a hírek szerint a terület építtetője jogot nyert arra, hogy a golflétesítmény környékén a szabályozásban eddig előírt hatemeletes épületek helyett huszonkét emeletes, luxuslakásokat magába foglaló házakat emelhessen.

De miért is gondolnánk most a jövőre (mondhatnák más helyi szakemberek), hiszen a jelen szép és zöld: a golf 112 évvel St. Louis után szerepel ismét az olimpiai játékok műsorán. A női golf még régebb óta várt a visszatérésre. A távlatok érzékeltetéséhez legyen elég annyi, hogy a földön összesen már csak három olyan ember él (mindhárman nők), akik bizonyíthatóan az 1900-as párizsi olimpia golfversenyei előtt születtek, a világ állítólag legidősebb krokodilja, az Ausztráliában élő Cassius jelenleg pedig még csak 113 éves. Így talán tényleg a múlt homályába vész, hogy 1900-ban, amikor a távoli Brazíliában a kormányzat éppen a legerősebb oligarchák pozíciójának megerősítésével és az ellenzék ellehetetlenítésével volt elfoglalva, Párizsban pedig a világkiállításon dioráma-környezetbe helyezett eleven emberekre csodálkozva tudhatta meg a nagyközönség, hogyan is élnek az idegenek, a közszemlére kitett „vademberektől” pár kilométerre, a compiègne-i erdő mellett néhány előkelő francia és amerikai hölgy az olimpiai aranyéremért küzdött. Pontosabban nem küzdöttek, hiszen a golf számukra csupán a szórakozás egy formája volt; nem kaptak aranyérmet, mert a győztesnek csak egy porcelántál járt; és tulajdonképpen azt sem tudták, hogy milyen versenyen vesznek részt. A győztes, Margaret Abbott úgy halt meg öt­ven­­öt évvel később, hogy nem sejtette, első helyezését az olimpiai játékokon érte el.

A későbbi bajnoknő 1878-ban született Calcuttában. Apja jómódú kereskedő volt, aki azonban lánya születése után egy évvel meghalt; Margaret és édesanyja, Mary ekkor visszatértek az Egyesült Államokba, és Chicagóban telepedtek le. Mary író lett, a helyi újságokban rendszeresen publikált, s a kilencvenes években két regénye is megjelent. Sikerét jelzi, hogy irodalmi szalonját a helyi értelmiség tagjai közül sokan látogatták, köztük az amerikai golf atyjának tartott Charles MacDonald, aki anyát és lányát együtt hívta meg a frissen alakult chicagói golfklubba. A két hölgy közül különösen a 180 centiméter magas Margaret mutatkozott tehetségesnek, s nemsokára már a férfiakkal együtt gyakorolt. 1899-ben, a chicagói felső tízezer köreiben szinte bevett módon Mary és lánya Európába utaztak, Margaret Párizsban festészetet tanult Degas-tól, szobrászatot Rodintől, édesanyja pedig Egy nő Párizsban címmel tervezett regényt írni. A világkiállítás idején komoly társasági életet éltek, s ennek szinte elengedhetetlen eleme volt a golf.

A Compiègne-ben rendezett olimpiai versenyen – további három amerikai és öt francia hölgy mellett – mindketten rajthoz álltak. Margaret Abbott 47 ütésből érte el a kilenclyukas pálya végét, Mary pedig – aki végül nem írta meg párizsi regényét – holtversenyben hetedik lett. A második helyen a világkiállításra Svájcból Párizsba érkezett Pauline Whittier végzett, aki a híres költő, John Greenleaf Whittier leszármazottjaként ugyancsak nem állt távol az irodalomtól. A képzeletbeli bronzérmet a szintén amerikai Myra Abigail Pratt szerezte meg, aki valószínűleg a leggazdagabbnak mondhatta magát a rajthoz állt hölgyek között; apja egy hatalmas acélgyár alelnöke volt – és első két férje sem volt szegény. Életének későbbi harmadik társa azonban mindannyiukon túltett: az özvegy Mrs. Pratt – aki felvette a Daria keresztnevet – 54 éves korában, 1913-ban házasságot kötött Karagyorgyevics Sándor szerb herceggel, akivel a világháború idején, Niš eleste után együtt menekült az albán hegyeken át Rómába.

Vagyon tekintetében a versenyben végül ötödik helyen végzett, francia színekben induló Ellen Ridgway sem maradhatott el sokkal az amerikaiak mögött, hiszen apja ekkoriban az egyik legtehetősebb párizsi bankár volt. A golfimádó hölgy egyben rendkívüli emberbarátként vált ismertté: a világháború alatt és után a tuberkulózis elleni küzdelem egyik élharcosa lett, kórházakat alapított, s ezért elnyerte többek között a Becsületrendet. A francia hölgyek közül – akik Margaret Abbott szerint talán félreértették a játék természetét, mivel magas sarkú cipőben és szűk szoknyában jelentek meg a versenyen – említésre méltó még a Froment-Meurice család két tagja, akik a negyedik, illetve a kilencedik helyet szerezték meg. A hölgyek nevezetes ötvös felmenőkkel rendelkeztek, az állatszobrokra – elsősorban majmokra és lovakra – szakosodott családtag, Jacques Froment-Meurice pedig épp 1900 körül jutott el művészi pályája csúcsára. A világkiállításon egy kútszobrát mutatta be; közepén egy szárnyas női bronzfigura áll, mellette kőből faragott vízinövények és állatok, valamint egy mitológiai férfialak. A nő jellegében talán az olimpiai érmek hátoldalán megjelenő Nikére hasonlít, de a szárny kialakításán kívül van még egy fontos különbség: a francia szobrász alkotásán a nő a feje fölött előremászó krokodilba kapaszkodik. Szakemberek szerint ez is előfordulhat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.