Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. október 6.

Egotrip

A bizalmas diszharmónia

A magyar nyelv egyik jellemzője a magánhangzó-harmónia: bokrotok, fejetek, tökötök. A szón belül vagy mindegyik magánhangzó az a-o-u csoportba tartozik (ezek a "mélyek"), vagy az e-i-ö-ü csoportba (ezek a "magasak"). Az elnevezések igazából metaforák, nincs logikus alapjuk, ráadásul a mély szó éppen magas, a magas szó viszont mély magánhangzót tartalmaz. Valójában a különbség a képzés helyében van: a "mélyeket" (a-o-u) a száj hátsó, a "magasakat" (e-i-ö-ü) a száj elülső részében képezzük.

A harmónia a magánhangzóknak elölség szerinti összhangja. Két módon nyilvánul meg. Egyrészt a tövekben (azaz a toldalék nélküli, "pucér" szavakban); ezek általában vagy csupa "mély" magánhangzót tartalmaznak, pl. háború, poloska, apartman, gubó; vagy csupa "magasat", pl. fekete, vitéz, köszörű, pedikűr. A harmóniának ez a tőbeli megnyilvánulása a hangrend, így vannak mély hangrendű szavak (háború) és vannak magas hangrendűek (köszörű). Másrészt megnyilvánul a harmónia a toldalékokban, melyeknek általában két-három változata létezik, hogy harmonizálni tudjanak a tővel. Pl. a -HOZ ragnak három változata van (hoz/-hez/-höz): bokrotokhoz, fejetekhez, tökötökhöz. A harmóniának ez a toldalékbeli megnyilvánulása az illeszkedés. Említsük meg, hogy a "magas" csoporton belül van egy alcsoport, az ö-ü, ezek a "kerek" magánhangzók. Ha a tő utolsó magánhangzója kerek, akkor a toldalék is a kerek változatát veszi föl (-höz), már ha van neki ilyen változata. (A -BAN ragnak például nincsen.)

A toldalékharmónia (tehát az illeszkedés) erős szabály a mai magyarban: betartja művelt és műveletlen, használjuk régi és új, öröklött és kölcsönzött szavak toldalékolásánál. Ingadozás vagy kivétel legföljebb akkor adódik, ha a tő maga diszharmonikus, azaz keverednek benne mély és magas magánhangzók. Ilyenkor az utolsó magánhangzó számít, ahhoz illeszkednek a ragok: sofőr-höz, nüansz-szal, generál-ás, október-ben. Szabályos kivétel ez alól az i és az é: ezek úgynevezett "átlátszó" hangok, ha van előttük másik magánhangzó, akkor ahhoz fog illeszkedni a rag, tehát a harmóniaszabály az i, é fölött "átugrik", mintha ők ott se lennének: papír-hoz, kuplé-hoz, marék-hoz, konflis-hoz. (Van még egy rendhagyó kis csoport, az antiharmonikusak: híd-hoz, nyír-juk, cél-hoz stb.)

Ezzel szemben a tőbeli harmónia (tehát a hangrend) távolról sem érvényesül ilyen erősen, sőt, szabálynak nem is nevezhető, inkább csak jellegzetessége a magyar szókincsnek. Renge-teg magyar szóban keverednek a magas és mély magánhangzók. Az i, é - minthogy átlátszó - oly gyakran keveredik mélyekkel, hogy őket (jóllehet hangtanilag magasak) érdemesebb semlegesnek tekinteni: így a papír, béka, kuplé, marék, konflis, árgyélus sima mély hangrendű szó. Az e kevésbé gyakran, de azért számos szóban keveredik mély magánhangzókkal, pl. szonett, kábel, sóder, tetovál, pedellus - ezeket már tekinthet-jük diszharmonikusnak, azon az alapon, hogy a ragjaik gyakran magasak: Ágnessel, októberben, tandemhez, vagyis az e itt nem semleges, őhozzá illeszkedik a rag. A legritkábban az ö, ü keveredik mélyekkel: sofőr, nüansz, attitűd, amőba, bürokrata, ökumenikus. Ez utóbbi fajta már feltűnően diszharmonikus, mert az ö, ü hangoknak mélyekkel való elegyítése szokatlan a magyar nyelvben.

A magánhangzó-diszharmónia idegenes hangulatot sugall, lévén az ilyen szavak többnyire idegen eredetűek. A környező nyelvekben nincs harmónia: Mutter (anya) - német, sábesz (szombat) - jiddis, povedál (mondtam) - szlovák, murdel (meghal) - cigány. Ezt a magyar nyelv ki is aknázza: különösen a szlengben, a bizalmas vagy tréfás nyelvhasználatban sok esetben direkt hozunk létre diszharmóniát. Magas hangrendű szavakhoz a, ó tartalmú becéző-szlengesítő képzőt teszünk, pl. kégli - kéró, Ferenc - Feró, fekete - feka, Péter - Petya, szemét - szenya, geci - genya, genyó. Érdekes a zsernyák (rendőr) alakulása: alapja a zsaru, melyből a várható alak *zsarnyák lenne; ez azonban nem diszharmonikus, ahogy egy bizalmas szóhoz illene, ezért az első magánhangzót "odébb lökjük", hogy megteremtődjön a diszharmónia a két magánhangzó között. Ugyanez a mechanizmus (fordított előjellel) érvényesül az -esz végződésű szavakban: pálesz (pálinka), kolesz (kollégium), Károly - Karesz, alkesz (alkoholista). Az ö, ü azonban nem vesz részt ezekben, mert velük már túlzottan diszharmonikus lenne a szó: a Gyöngyvér nem *Gyöngya, a Tünde nem *Tündó.

A bizalmas célú szándékolt diszharmónia szép esetei a magas magánhangzós tövű, de -ol végű igék, pl. gründol (alapít), dekkol (lakik), lejmol (kölcsönkér), síbol (sikkaszt), überol (felülüt; ez létezik harmonikusan is: überel), tapperol (fogdos), becsekkol (reptéren a jegyét kezelteti), beslisszol (beoson), elpaterol (félreállít), rejszol (maszturbál), smírol (kártyában nagy lapokat játszik ki), befírol (rászed), elpénecol (elvét, tönkretesz), lébol (nagylábon él, költekezik), markecol (leitat és kirabol), hóhmecol (okoskodik), kiszaszerol (kiszimatol, kitalál), besuszterol (bedug), gönnol (javát akarja valakinek). Ezek egy része ma már elavult, ez a képzésmód kb. 1880-1950 között dívott. A tő mindig idegen eredetű, általában német (gründ-) vagy jiddis (hóhmec-); ezt a két forrást nem mindig lehet szétválasztani, lévén a jiddis a német nyelvnek zsidók által beszélt változata. Akad angol is, pl. csekk-, a to check (ellenőriz) szóból.

Fontos jellemzőjük e szavaknak, hogy tövük nem használatos magyar szóként; nincs *gründ, *lejm, *síb, *über stb. Igaz, létezik csekk, dekk, suszter, csakhogy azok a magyarban egészen más jelentésűek, nem vonhatók ide. Ha valamely tő magyar szóként is használatos, akkor szabályosan harmonikus a toldalékolás: skicc-el, index-el, smink-el, bridzs-el, cset-el. Rendhagyó ellenpéldák persze vannak: spriccel, menedzsel, kibekkel (átvészel), dinsztel (párol), printel - a fentiek alapján várható *spriccol, *menedzsol, *kibekkol, *dinsztol, *printol helyett.

Egy kicsi csoportban az elölségi harmónia megvan ugyan (magas-magas), de a toldalék az e helyett váratlanul a kerek ö hangot mutatja: stíröl (bámul), simföl (szid), keccsöl (cipekedik), belefeccöl (belead, beruház), fölstenkeröl (erőt önt valakibe). Ezzel a kis rendhagyósággal jelzik: kérem, mi is bizalmasak vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.