Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. október 6.

Egotrip

A bizalmas diszharmónia

A magyar nyelv egyik jellemzője a magánhangzó-harmónia: bokrotok, fejetek, tökötök. A szón belül vagy mindegyik magánhangzó az a-o-u csoportba tartozik (ezek a "mélyek"), vagy az e-i-ö-ü csoportba (ezek a "magasak"). Az elnevezések igazából metaforák, nincs logikus alapjuk, ráadásul a mély szó éppen magas, a magas szó viszont mély magánhangzót tartalmaz. Valójában a különbség a képzés helyében van: a "mélyeket" (a-o-u) a száj hátsó, a "magasakat" (e-i-ö-ü) a száj elülső részében képezzük.

A harmónia a magánhangzóknak elölség szerinti összhangja. Két módon nyilvánul meg. Egyrészt a tövekben (azaz a toldalék nélküli, "pucér" szavakban); ezek általában vagy csupa "mély" magánhangzót tartalmaznak, pl. háború, poloska, apartman, gubó; vagy csupa "magasat", pl. fekete, vitéz, köszörű, pedikűr. A harmóniának ez a tőbeli megnyilvánulása a hangrend, így vannak mély hangrendű szavak (háború) és vannak magas hangrendűek (köszörű). Másrészt megnyilvánul a harmónia a toldalékokban, melyeknek általában két-három változata létezik, hogy harmonizálni tudjanak a tővel. Pl. a -HOZ ragnak három változata van (hoz/-hez/-höz): bokrotokhoz, fejetekhez, tökötökhöz. A harmóniának ez a toldalékbeli megnyilvánulása az illeszkedés. Említsük meg, hogy a "magas" csoporton belül van egy alcsoport, az ö-ü, ezek a "kerek" magánhangzók. Ha a tő utolsó magánhangzója kerek, akkor a toldalék is a kerek változatát veszi föl (-höz), már ha van neki ilyen változata. (A -BAN ragnak például nincsen.)

A toldalékharmónia (tehát az illeszkedés) erős szabály a mai magyarban: betartja művelt és műveletlen, használjuk régi és új, öröklött és kölcsönzött szavak toldalékolásánál. Ingadozás vagy kivétel legföljebb akkor adódik, ha a tő maga diszharmonikus, azaz keverednek benne mély és magas magánhangzók. Ilyenkor az utolsó magánhangzó számít, ahhoz illeszkednek a ragok: sofőr-höz, nüansz-szal, generál-ás, október-ben. Szabályos kivétel ez alól az i és az é: ezek úgynevezett "átlátszó" hangok, ha van előttük másik magánhangzó, akkor ahhoz fog illeszkedni a rag, tehát a harmóniaszabály az i, é fölött "átugrik", mintha ők ott se lennének: papír-hoz, kuplé-hoz, marék-hoz, konflis-hoz. (Van még egy rendhagyó kis csoport, az antiharmonikusak: híd-hoz, nyír-juk, cél-hoz stb.)

Ezzel szemben a tőbeli harmónia (tehát a hangrend) távolról sem érvényesül ilyen erősen, sőt, szabálynak nem is nevezhető, inkább csak jellegzetessége a magyar szókincsnek. Renge-teg magyar szóban keverednek a magas és mély magánhangzók. Az i, é - minthogy átlátszó - oly gyakran keveredik mélyekkel, hogy őket (jóllehet hangtanilag magasak) érdemesebb semlegesnek tekinteni: így a papír, béka, kuplé, marék, konflis, árgyélus sima mély hangrendű szó. Az e kevésbé gyakran, de azért számos szóban keveredik mély magánhangzókkal, pl. szonett, kábel, sóder, tetovál, pedellus - ezeket már tekinthet-jük diszharmonikusnak, azon az alapon, hogy a ragjaik gyakran magasak: Ágnessel, októberben, tandemhez, vagyis az e itt nem semleges, őhozzá illeszkedik a rag. A legritkábban az ö, ü keveredik mélyekkel: sofőr, nüansz, attitűd, amőba, bürokrata, ökumenikus. Ez utóbbi fajta már feltűnően diszharmonikus, mert az ö, ü hangoknak mélyekkel való elegyítése szokatlan a magyar nyelvben.

A magánhangzó-diszharmónia idegenes hangulatot sugall, lévén az ilyen szavak többnyire idegen eredetűek. A környező nyelvekben nincs harmónia: Mutter (anya) - német, sábesz (szombat) - jiddis, povedál (mondtam) - szlovák, murdel (meghal) - cigány. Ezt a magyar nyelv ki is aknázza: különösen a szlengben, a bizalmas vagy tréfás nyelvhasználatban sok esetben direkt hozunk létre diszharmóniát. Magas hangrendű szavakhoz a, ó tartalmú becéző-szlengesítő képzőt teszünk, pl. kégli - kéró, Ferenc - Feró, fekete - feka, Péter - Petya, szemét - szenya, geci - genya, genyó. Érdekes a zsernyák (rendőr) alakulása: alapja a zsaru, melyből a várható alak *zsarnyák lenne; ez azonban nem diszharmonikus, ahogy egy bizalmas szóhoz illene, ezért az első magánhangzót "odébb lökjük", hogy megteremtődjön a diszharmónia a két magánhangzó között. Ugyanez a mechanizmus (fordított előjellel) érvényesül az -esz végződésű szavakban: pálesz (pálinka), kolesz (kollégium), Károly - Karesz, alkesz (alkoholista). Az ö, ü azonban nem vesz részt ezekben, mert velük már túlzottan diszharmonikus lenne a szó: a Gyöngyvér nem *Gyöngya, a Tünde nem *Tündó.

A bizalmas célú szándékolt diszharmónia szép esetei a magas magánhangzós tövű, de -ol végű igék, pl. gründol (alapít), dekkol (lakik), lejmol (kölcsönkér), síbol (sikkaszt), überol (felülüt; ez létezik harmonikusan is: überel), tapperol (fogdos), becsekkol (reptéren a jegyét kezelteti), beslisszol (beoson), elpaterol (félreállít), rejszol (maszturbál), smírol (kártyában nagy lapokat játszik ki), befírol (rászed), elpénecol (elvét, tönkretesz), lébol (nagylábon él, költekezik), markecol (leitat és kirabol), hóhmecol (okoskodik), kiszaszerol (kiszimatol, kitalál), besuszterol (bedug), gönnol (javát akarja valakinek). Ezek egy része ma már elavult, ez a képzésmód kb. 1880-1950 között dívott. A tő mindig idegen eredetű, általában német (gründ-) vagy jiddis (hóhmec-); ezt a két forrást nem mindig lehet szétválasztani, lévén a jiddis a német nyelvnek zsidók által beszélt változata. Akad angol is, pl. csekk-, a to check (ellenőriz) szóból.

Fontos jellemzőjük e szavaknak, hogy tövük nem használatos magyar szóként; nincs *gründ, *lejm, *síb, *über stb. Igaz, létezik csekk, dekk, suszter, csakhogy azok a magyarban egészen más jelentésűek, nem vonhatók ide. Ha valamely tő magyar szóként is használatos, akkor szabályosan harmonikus a toldalékolás: skicc-el, index-el, smink-el, bridzs-el, cset-el. Rendhagyó ellenpéldák persze vannak: spriccel, menedzsel, kibekkel (átvészel), dinsztel (párol), printel - a fentiek alapján várható *spriccol, *menedzsol, *kibekkol, *dinsztol, *printol helyett.

Egy kicsi csoportban az elölségi harmónia megvan ugyan (magas-magas), de a toldalék az e helyett váratlanul a kerek ö hangot mutatja: stíröl (bámul), simföl (szid), keccsöl (cipekedik), belefeccöl (belead, beruház), fölstenkeröl (erőt önt valakibe). Ezzel a kis rendhagyósággal jelzik: kérem, mi is bizalmasak vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.