Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2006. június 29.

Egotrip

Antihomonim konspiráció?

A természetesen növekvő-alakuló rendszerek elég sok rendetlenséget tartalmaznak. A rendetlenség egyik esete az egyalakúság. Például különböző emberek vannak, akik teljesen egyformán néznek ki. (Ez az ikreknél a leggyakoribb, de a véletlen másutt is produkál ilyesmit. Olvastam egy német pacákról, aki úgy nézett ki, mint Helmut Kohl, és pénzért vállalta, hogy esküvőkön, rendezvényeken megjelenik.)

A nyelvben sok ilyen van, jóval több, mint gondolnánk. A legfeltűnőbb az, amikor két különböző dologra ugyanazt a hangsort-betűsort használjuk: például nyír1 'hajat vág', nyír2 'fehér törzsű fa'. Ezt homonímiának, "azonosalakúságnak" hívjuk: két szó, melyek véletlenül egyformák. Latin anus1 'öregasszony, néni' és anus2 'végbélnyílás'. Angol weeds1 'gyomok' és weeds2 'gyászruha'. Francia radier1 'kitöröl' és radier2 'sugárzik'. Úgy tűnik, hogy ebből egy bizonyos mennyiség minden nyelvben van, s ez a megértést nem (vagy csak igen ritkán, kiélezett helyzetekben) csorbítja.

Mondhatjuk-e, hogy a nyelvben bizonyos dolgok azért történnek vagy léteznek, hogy elkerüljük a homonímiát? Mondhatjuk-e, hogy a nyelv mintegy "igyekszik" kiküszöbölni vagy legalábbis minimalizálni a homonímiát? A válasz inkább nem, mint igen. Például tegyük föl a kérdést: lehetne-e a kéreg szó végén a g helyett k, tehát elképzelhető volna-e, hogy a 'fa burka' jelentésű magyar szó hangalakja kérek legyen? Erre a legtöbb ember azt válaszolná: nem, mert akkor ez a szó egybeesne a kérek 'igényelek' igével. Ez a válasz azonban minden alapot nélkülöz, hiszen eszerint a verem 'gödör' szó hibás volna, mert azonos alakú a verem 'ütöm' igével. Ha a homonímia elkerülése igazán fontos nyelvalakító erő volna, akkor a tor 'lakoma' többes száma nem lehetne torok (hiszen egybeesik a torok 'gége' szóval). Vagyis a 'fa burka' igenis vígan lehetne kérek.

A laikusnak úgy tűnhet, hogy - ha ilyen véletlen egybeesések adódnak is - a nyelvi rendszer elemei mintegy összefognak annak érdekében, hogy a rendszerben homonímia ne nagyon forduljon elő. Szép volna, ha ilyen konspiráció létezne, de túl sok az ellenpélda. A nyelvek története során nem ritka, hogy bizonyos hangok egy másik hanggal egybeesnek, magukkal rántva sok száz szót. Például a régi magyar ly a XVIII. században egybeesett a j-vel, és azóta a kettőt nem lehet megkülönböztetni. (Az írás úgy-ahogy őrzi a régi eloszlást.) E hangváltozás során a beszélőket a legkevésbé sem zavarta, hogy egybeesések jönnek létre: folyt = fojt, lakájos = lakályos, szabja = szablya stb. stb. Ugyanígy az angolban a XVIII. században egybeesett az [é] hang (írva ea) az [í] hanggal (írva ee), s azóta meat 'hús' = meet 'találkozni', read 'olvasni' = reed 'nád' stb.

A nyelvi változások tehát gátlástalanul hozzák létre az egyalakúságokat, és nem látjuk, hogy volna olyan összehangolt mechanizmus a nyelvben, amely ezt kivédené. Ha megtörtént az egybeesés, és nagyon nagyot tarolt, azaz sok szó különbségét gyalulta le, akkor kialakulhat valamilyen "reparálási" mód: például az angolban az igeragok lekoptak, s ezért ma már muszáj az ige előtt személyjelölő szócskákat használni (I work = dolgozom stb.).

De még a reparálást sem sietik el a nyelvek, mert a megértést sok minden más fönntartja. A magyarban a -NAK igerag azonos a -NAK főnévraggal, és ez nap mint nap termeli a homonimákat: például ők nőnek, lépnek, szarnak, fognak (itt igék többes szám harmadik személye) kontra üzentem a nőnek; számos funkciója van a lépnek; én ezt szarnak tartom; a fognak koronát csinálunk (itt főnevek -NAK ragos alakja). A nyelv változásának egyik érdekes velejárója éppen a homonímiák születése egyfelől, megszűnése másfelől. Például régebben volt tudnánk egy dalt kontra tudnók a dalt; ma már egyformán tudnánk egy/a dalt, vagyis született egy homonímia. Régebben volt Sopronba megy kontra Sopronban él; ma már (a legtöbb ember beszédében) egyformán Sopronba megy/él. Másfelől régebben egyforma volt az ikes igék alanyi/tárgyas ragozása, tehát megszokom egy lakást és megszokom a lakást; ma már rohamosan számolódik föl a homonímia, azaz megszokok egy lakást kontra megszokom a lakást.

Az iskolai tanítás és a nyelvről való laikus gondolkodás persze inkább a megkülönböztetett dolgokat látja, s azok összemosását fájlalja. Sokan helytelenítik, ha az 'érdekében' és 'következtében' kifejezésére egyaránt a végett szót használják (a tisztaság végett és baleset végett), de azt nem fájlalja senki, hogy az alatt szó használatában összemosunk két különböző dolgot (térben 'lejjebb' és időben 'során'). Az ÉS-be nemrég beírt egy olvasó, hogy az én látnák egy könyvet (amit sokan használnak) igenis helytelen, mert összemossa az egyes szám első személyt a többes harmadikkal: ők látnák a könyvet, s e homonímia elkerülésére kellene az én látnék alakhoz ragaszkodni. Csakhogy az egyik határozatlan tárggyal megy (látnák egy könyvet), a másik határozottal (látnák a könyvet), s ez a legtöbbször elég a megkülönböztetéshez. És főleg: mi van a kér, hív, fűt típusú igékkel, ott hogyan kellene a kérdéses alakokat megkülönböztetni? Sehogy: én kérnék egy könyvet, ők kérnék a könyvet. Az antihomonímiás logika csak az igék felénél működik, az pedig logikának kevés.

A nyelv bámulatosan sok egybeesést bír el - és még nem is beszéltünk arról, amikor új szavak jönnek, de alakjuk (esetleg csak hangalakjuk) valamely régivel azonos. Például a régebbi blúz és az újabb blues egyaránt [blúz]-nak hangzik. Tudjuk, hogy a Mátrai testvérek, Robi és Klaudia mennyire szeretnének érvényesülni. Robi dzsessztrombitás, azelőtt dixielandet játszott, de most inkább bluesra tért át. A húga, Klaudia nem tud zenélni, ő a gyönyörű melleivel kíván érvényesülni, s ennek megfelelően öltözködik. Mindketten [blúzban] nyomulnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.