Mézes Cukorkák Boltja
A Mézes Cukorkák Boltjába jönnek a vevők, kérnek mézes cukorkát. - Csak úgy eszükbe jut, hogy cukorka, idejönnek, benyitnak, kérnek? - kiabál a cukorkáskisasszony. - Csak gondolnak egyet, cukorka kéne, megveszik, megeszik? Egyiket a másik után, ha meg elfogy, veszünk még? Csak úgy? Képzelik, hogy ezt lehet? Mindig jönni, mindig venni? Tessék csak innen kimenni, rögtön! Cukorka nélkül! Csak úgy!
Kimennek a vevők végre, bezárja utánuk az ajtót a cukorkáskisasszony, előveszi a cukorkásdobozait, nézegeti a mézes cukorkáit. - Akármikor megehetem mindet! Akármikor!
Öreg Babák Boltja
Az Öreg Babák Boltjában üldögélnek a polcokon az öreg babák, és a régi gyerekekre gondolnak. Nyílik az ajtó, jönnek a vevők, az öreg babák csak odanéznek, ránéznek a nagy pocakokra, tokákra, a fejüket ingatják, és gyorsan kiteszik a táblát, NEM ELADÓ, ZÁRVA, NEM ELADÓ, ZÁRVA, és a vevők hiába csörgetik a pénzt, ropogtatják a bankókat, az öreg babák csak recsegnek, nyikorognak, nem lehet velük beszélni, el kell a pocakosnak, tokásnak menni, nincs babavásár. Akkor aztán az öreg babák körbejárnak, megnézik egymást, biccentenek, bólintanak, kihúzzák magukat büszkén, se pocak, se toka, nekünk aztán nincs, hál´ isten, jól van. Azzal visszaülnek a polcokra, és a régi gyerekekre gondolnak.
